Évtizedek óta tartja magát az a meggyőződés, hogy a szabadpiac nemcsak gazdaságilag előnyös, hanem politikailag is elengedhetetlen. A világkereskedelmre, mint a világbéke elengedhetetlen zálogára tekintettek. Az elképzelés, hogy a világon akkor lesz béke, ha a nemzetek kereskednek egymással, Emile Crucé 1623-as Le nouveau Cynée című művére vezethető vissza, amely a világ föderalizmusát és békéjét szorgalmazta a szabad kereskedelem révén. Közel egy évszázaddal később Saint-Pierre apát a nemzetek közötti kereskedelem megkönnyítésére egy "európai uniót" javasolt; Jean-Jacques Rousseau (1712-1778), aki lelkes olvasója volt Saint-Pierre apátnak, átvette ezt a gondolatot, és azt hirdette, hogy a béke és az egység Európában éppen azáltal érhető el, hogy a kontinens már egyesült a kereskedelme terén. 

A Henri Saint-Simon gróf (1760-1825) által alapított pozitivista iskola egy lépéssel tovább ment. Ő és tanítványai teljesen ki akarták vonni a kormányzást a politika alól, és iparosok, mérnökök kezébe akarták adni. Csak akkor lehet béke, ha a politika teljesen beolvad a gazdaságba. Bár Marx és Engels kidolgozták a maguk, a pozitivistákéval ellentétes szocializmus-elképzelését, ők is határozottan amellett érveltek, hogy a gazdaságnak fel kell váltania a politikát, sőt, a szabad kereskedelem a szükségszerű világforradalmat is meggyorsítaná a család és a nemzeti termelés alapintézményeinek lerombolásával. A világbéke ezután a kommunizmuson, azaz a gazdaságon keresztül jönne létre, mert a kapitalizmus belső ellentmondásai miatt eltűnne, az azt fenntartó államokkal együtt, mivel az állam nem más, mint eszköz, amely biztosítja, hogy az egyik osztály gazdasági elnyomja a másikat.

Az a meggyőződés, hogy a háború ellenkezik a gazdasági logikával, és hogy a béke az államok kiiktatásával jön létre olyan mélyen gyökerezett, hogy amikor a brit munkáspárti politikus, Sir Norman Angell 1909-ben megírta TheGreat Illusion (A nagy illúzió) című művét, az bestsellerré, sőt egyfajta kultuszkönyvvé vált. Azt állította, hogy a háborúk el fognak tűnni, mert nincs gazdasági értelmük. A nem sokkal később kitört első világháború nem késztette az embereket arra, hogy megkérdőjelezzék az elméletet: a Nobel-bizottság 1933-ban, éppen akkor ítélte neki a békedíjat, amikor a nácik hatalomra kerültek és a második világháború érlelődni kezdett. Az első világháború után a béke szavatolására létrehozták a Népszövetséget, de hasonló célt szolgált a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetet is, amely a Népszövetséggel ellentétben ma is létezik. Alapszabályának preambuluma szerint a világbéke csak akkor létezhet, ha társadalmi igazságosság van. Más szóval a béke kulcsa a gazdaság, mert a gazdaság alapja a munka. Hasonlóképpen, az 1939 áprilisában megnyílt New York-i Világkiállításon üzletemberek egy csoportja létrehozta a "Világkereskedelmi Központot", melynek célkitűzése a "világbéke a világkereskedelem révén" volt. Ahogyan az első világháború nem tudta érvényteleníteni ezt az eszmét, úgy a második sem: 1949-ben a "Világbéke a világkereskedelem révén" lett az IBM vállalati szlogenje is.

Egy évvel később Párizsban Henri de Saint-Simon követője, Jean Monnet kidolgozta az Európai Szén- és Acélközösség létrehozásának tervét, amely Európa szén- és acéliparának egyesítésével segítené elő a békét. Monnet később emlékiratai címlapján szereplő, frappáns szlogenben foglalta össze gondolatát: " Nem államszövetségeket hozunk létre, hanem az embereket egyesítjük ". Az európai "közös piac" a béke alapkövévé vált, amelyet a maastrichti szerződéstől kezdve a közös valuta szilárdított meg, amelynek elsődleges céljaként az egységes piac kiteljesedését jelölték meg. Azzal, hogy az európaiak egymással kereskednek, elismerik egymás normáit és ugyanazt a pénznemet használják, félreteszik történelmi sérelmeiket és posztnacionális harmóniában élnek együtt.

A vasfüggöny leomlása után ezeket a nézeteket a globalizáció új ideológiája turbózta fel. A régi, viszonylag informális Általános Vám- és Kereskedelmi Egyezményből (GATT) 1995-ben a Kereskedelmi Világszervezet lett. A Thomas Friedman által viccesen megfogalmazott ideológia szerint két olyan ország, ahol van McDonalds, nem fog egymással háborúzni. Ez volt az alapja annak, hogy az ipari termeléstől kezdve - beleértve a csúcstechnológiát is - az energiaellátásig minden erősen globalizálódott. Az ipar és a nyersanyagtermelés egész ágazatai szűntették meg (Franciaország például nem bányászik többé fémeket, hanem minden fémet külföldről importál), és szervezték ki Kínába vagy máshová.

Az ukrajnai háború megrengetni látszik ezt az évszázados meggyőződést. A Nyugat erőteljes szankciókat alkalmaz, azzal a céllal, hogy "totális gazdasági háborút folytasson Oroszország ellen" és "az orosz gazdaság összeomlását idézze elő" (Bruno Le Maire francia pénzügyminiszter 2022 márciusában elhangzott szavaival élve), a világgazdaságot a béke zálogából a háború eszközévé próbálta változtatni. Ugyanazok a nyugati vállalatok, amelyeknek az oroszországi jelenlétükkel kellett volna biztosítaniuk, hogy Oroszország külpolitikáját, sőt egész kultúráját a Nyugatéhoz igazítsa, kénytelenek voltak bezárni és hazatérni.

Függetlenül attól a kérdéstől, hogy a szankciók működnek-e, és hogy az európaiak jobban szenvednek-e a szankciók hatásaitól, mint az oroszok, ez egy nagyon váratlan fejlemény. Úgy tűnik, hogy a Nyugat feladta 30 év globalista ideológiáját, hogy ahelyett valami olyasmit fogadjon el, ami leginkább Napóleon kontinentális blokádjára (1806-1814) emlékeztet, amelynek célja Nagy-Britannia térdre kényszerítse volt 

Valójában azonban ez a látszólagos fordulat a globalista ideológia látszólagos liberalizmusa mögött rejlő valóságot tárta fel. Amint azt a "Great Reset", azaz a "nagy újraindítás" nyelvezetéből láthatjuk, a globalista ideológia nem a szabadság növeléséről szól, hanem vezetői ellenőrzés fokozásáról az elitek által eldöntött, felülről lefelé irányuló politikák révén. Minden egyes szó, amely Klaus Schwab száját elhagyja, azon a feltételezésen alapul, hogy az emberi társadalom veszélyesen anarchikus, és hogy központilag, globális szinten kell irányítani. A globalisták ellenséges hozzáállása a nemzeti szuverenitással szemben nem azért van, mert az egyéni szabadságot támogatják az államok feltételezett tekintélyelvűségével szemben, hanem azért, mert a szuverenitás számukra azt a (kollektív) szabadságot és kiszámíthatatlanságot testesíti meg, amelyet nem tudnak elviselni. 

A világgazdaság számukra egy gép, vagy egy számítógép, amelyet tetszés szerint újra lehet és kell is indítani, mert szabad növekedése irracionálisnak bizonyult. A globalizmus éppen az ellentéte a Hayek-féle liberalizmusnak, annak a spontán rendnek, ami akkor jön létre, amikor az egyének döntéseket hoznak saját, végtelen számú személyes helyzetükkel kapcsolatban; ez éppen ennek ellenkezője, ez egy racionalista és valójában a világméretű társadalmi és gazdasági ellenőrzés megvalósítására irányuló neoszocialista program. Ezért van az, hogy a Davosba látogató állami vezetők közül Klaus Schwab nem mással viselkedik a leginkább alázatosan és tisztelettudóan, mint a világtörténelem legnagyobb kommunista államának vezetőjével, Hszi Csin-pinggel. Kína a globalisták modellje.