Az ukrán-orosz fegyveres konfliktus nem egy ország vezetését indította meg a változás útján a fegyveres erők fejlesztésének terén, hiszen a sokáig elnyúló háborús helyzet akár több ország szuverenitását, katonai biztonságát is fenyegetheti.
Talán sokan nem is tudják, hogy a sorkatonai szolgálat Európán belül nem olyan földtől elrugaszkodott elképzelés. Az Unió keletibb régiójában, Görögországban ugyanis mind a mai napig kötelező a katonai kiképzés, hiszen az ország történelme, elhelyezkedése és lakosságának megoszlása indokolttá teszi a folyamatos készültséget.
A világban zajló fegyveres konfliktus sok országot a védelmi stratégiájának átgondolására sarkalt. A világháborúk óta az államok kisebb hangsúlyt fektettek a katonai, fegyveres megoldásokra, mindinkább a békés, diplomácia útján történő problémarendezés került előtérbe, tanulva a háború okozta szörnyűségekből. Lassan egy éve azonban ismét az egész világot érintő fegyveres konfliktus vette kezdetét, több szomszédos állam katonai biztonságát, illetve energetikai ellátását veszélyeztetve. Ezzel együtt pedig alkotmányos változásokat is kilátásba helyeztek egyes országok vezetői (például Lettország államfője) a kötelező katonai szolgálat visszavezetése tekintetében. Mindez persze aggodalomra is adhat okot, azonban ne feledkezzünk meg egy-egy uniós országról (pl.: Görögországról), ahol is a NATO-ba való belépés nem eredményezte szükségszerűen a kötelező katonai kiképzés megszüntetését. Nem feltétlen kell, hogy a készültség baljós jövőt jósoljon, lehet inkább egy óvatos, előrelátó megoldás is.
Görögország geopolitikai helyzete nem tette lehetővé, hogy a világháborúk után megszüntessék a sorkatonai szolgálatot a folyamatos, törökökkel fennálló ellentétek miatt. A történelem kerekén először azonban 1821-be kell visszaugranunk, a görög szabadságharc kitörésének kezdetéhez. A XIX. században a görög nemzet kivívta függetlenségét a közel négyszáz évig tartó elnyomás alól. Ezt a négyszáz évet szimbolizálja a görög parlament előtti őrségváltás koreográfiája is. Viszont nem sok idő maradt az állam újra szervezésére ezt követően, hiszen a XX. század elején 1912. október 8-án az első Balkáni háború néven kezdetét vette az Oszmán Birodalom felszámolása, hiszen etnikailag számos területen más nemzetiség élt török fennhatóság alatt továbbra is.Ezen háború több görög lakta területet visszajuttatott Görögország irányítása alá, melyek vezetését nem sokáig élvezhették a görögök, hiszen 1914-ben a törökök beléptek az első világháborúba aközponti hatalmak oldalán. Görögország igyekezett megtartani kezdetben a semlegességét, azonban végül 1917-ben belépett a háborúba nemzetközi nyomásra az antant hatalmak oldalán, így ismételten szembe találta magát a török haderővel. Ezen csaták elsődlegesen Macedónia megtartására irányultak görög részről, illetve, hogy az antant hatalmak további javarészt görög lakta területeket ajánlott fel a görög kormányzatnak, amennyiben belép az első világháborúba.
Az első világháborút lezáró Párizsi béketárgyalások azonban nem hoztak fegyverszünetet a törökök és a görögök között, mivel így került görög fennhatóság alá Kelet-Trákia, Imbrosz és Tenedosz szigete, valamint Szmirna városa.A fegyveres konfliktus egészen 1922-ig folytatódott, mikor azonban a görög haderő a több évnyi fegyveres összecsapások következtében megsemmisült és kénytelen volt a fegyverletétel mellett dönteni. Ezen konfliktusok fő indítéka legtöbb esetben a lakosság, jobban mondva a vallási hovatartozás volt. Ezt követően a XX. század közepén voltak kísérletek a diplomáciai közeledésre a két ország között, azonban Ciprus sziget kérdése ismételten felszította az ellentéteket a két ország között, amelyek még az Emberi Jogok Európai Bíróságáig is eljutottak és minden idők eddig ismert legmagasabb államközi kártérítési döntéséhez vezetett. Az ún. Észak-ciprusi Török Köztársaság szuverenitását máig egyedüliként Törökország ismeri el.A két ország közötti baráti viszony visszarendeződését és megalapozását voltak hívatottak a lakosság-csere programok elősegíteni, ezen törekvések azonban sajnos nem váltották be a hozzájuk fűzött reményeket.
De hogy ne csak a fegyveres konfliktusokat vegyük górcső alá a két ország konfliktusának megfejtése érdekében, fontos megemlíteni a 2015-ös, szintén az egész világot így vagy úgy de érintő menekültügyi válságot is. Hiszen a Közel-Keletről vagy Afrikából háborús üldöztetés miatt menekülő családok (a régióban) javarészt Görögországot, Törökországot és Olaszországot célozták meg, mint biztonságos célországot. 2020-ban azonban tovább eszkalálódott a nemzetközi helyzet, mivel Törökország nehezményezte, hogy az Európai Unió nem teljesítette az előzetes megállapodásban tett vállalásait (jelen esetben 3+3 milliárd euró kifizetését a török hatóságok támogatására, a menekültkérdés segítésére Felhívta az Unió figyelmét arra ugyanis, hogy amennyiben nem tesznek eleget a kötelezettségeiknek, úgy a továbbiakban Törökország nem tudja garantálni a szükséges határvédelem ellátását a görög-török határszakaszon. A görög kormányzat 2020. március 2-án a fokozódó menekült beáramlás miatt 24 órás éleslőszeres hadgyakorlatot rendelt el országuk határainak védelme, valamint az érintett szigetek (Leszbosz, Kiosz, Szémosz, Lérosz és Kósz) lakosságának biztonsága érdekében.
Felvázolva a görög-török kapcsolatokat azt láthatjuk, hogy a haza védelme a görög identitás szerves részét képezi mind a mai napig. Azonban másik vonulata is van a görög férfiak életében, ez pedig a kötelező katonai szolgálat minden görög állampolgársággal rendelkező 18. életévét betöltött férfiéletében. Két lehetőség áll rendelkezésre egy fiatalember életében: vagy érettségit követően rögtön megkezdi a kiképzést, vagy pedig igazolja, hogy egyetemre nyert felvételt, így a kiképzés csak a felsőoktatási tanulmányok lezárultával veszi kezdetét. A kiképzést mindent összevetve (egyaránt a szárazföldi, légi vagy haditengerészeti egységeknél) 2021. májusában Nikolaos Panagiotopoulus, görög honvédelmi miniszter 12 hónapra hosszabbította az eddigi 9 hónaphoz képest. Fontos megjegyezni ezen témakörnél, hogy a kiképzés sikeres teljesítése további szolgálathoz vezethet: a felnőtt férfiak egészen 45 éves korukig tartalékos állományban lesznek, így, ha szükséghelyzetet hirdetnének az országban előbb vagy utóbb (helyzettől függően) a behívó levél megérkezése után kötelesek jelentkezni egységüknél. Egy 2017-es NATO felmérés szerint Görögország cirka 10,8 millió fős lakosságából 23.000 fő az aktív katonai szolgálatot teljesítő férfi, akik a hivatásos a görög haderőt képviselik. Az ország GDP-arányos védelmi kiadása 2,5%-nak volt megfeleltethető 2017-ben.Viszont ezen állományban már benne vannak a határvédelmi, tenger/ parti védelmet ellátó szervek is, melyekre az utóbbi időben hatalmas felelősség és feladat hárult a csökkenni nem akaró - menekülthullám rendfenntartása, védelme okán.
Visszatérve az aktuális helyzetre és a korábban említett lett bejelentésre: a lett állami vezetés céljai közé tűzte ki, hogy Lettország az eddigi 1,7% GPD- arányos védelmi kiadásait 2028-ra 3% fölé növelje a napjainkban zajló háborús eseményekre való tekintettel. Mindennek részeként pedig eleinte önkéntes katonai szolgálatot vezetne be, majd fokozatosan tenné kötelezővé a sorkatonai szolgálatot az ország védelme érdekében.
Mi is a különbség az önkéntes katonai szolgálat és a sorkatonaság között? Mindkettő fogalom esetében hangsúlyozni kell, hogy mindenekelőtt az ilyesfajta szolgálat elsődlegesen a szükséghelyzetre, veszélyhelyzetre fókuszál. Ezen egységek fő feladata a hivatásos állomány munkájának támogatása. Az önkéntes katonai szolgálat valamely állampolgár előtt nyitva áll, ennek lényege, hogy a kiképzést követően az önkéntesek visszatérnek civil életükhöz, foglalkozásukhoz, viszont a kiképzés alatt illetmény jár nekik. Ezt követően országonként eltérő, megszabott ideig a tartalékos állomány részét képezik majd. A sorkatonaság nem választás kérdése, bizonyos államok geopolitikai helyzete ugyanis nem teszi azt lehetővé, hogy a honvédség utánpótlás nélkül maradjon egy esetleges külső támadás esetén védtelen legyen. A sorkatonai szolgálat minden férfi állampolgár számára kötelező, amennyiben az állam ezt törvényben előírja. Végérvényben mindkét eset tartalékos hadsereg felállítása a cél.
Nem tisztünk megítélni, hogy maga a kötelező katonai szolgálat jó-e vagy éppen kellőképpen alkalmas-e a haza védelmére. Viszont azt mindenképpen jó megemlíteni, ahogy azt a régi magyar szólás is tartja: jobb félni, mint megijedni.
