A klímaváltozás hatásai egyre szembetűnőbbek, és senki számára sem ismeretlenek, hisz megmutatkoznak árvizekben, aszályban, erdőtüzekben és hőhullámokban. A szélsőséges megnyilvánulások mellett olyan kevésbé szembetűnő, fokozatosabb, alattomosabb jelenségek is ide tartoznak, mint az átlaghőmérséklet, és a tengerszint emelkedése, megváltozott vegetációs időszakok (Clayton, 2020). Ezek az élelmiszer-ellátás bizonytalanságához, az ivóvízhez való csökkent hozzáféréshez vezethetnek. Ebből kifolyólag a fizikai egészséget a jövőben feltehetőleg a hőség, a víz által terjesztett betegségek, illetve az alultápláltság fogják veszélyeztetni. Ezek a hirtelen bekövetkező eseményekből és a hosszú távú változásokból egyaránt adódhatnak, és a legtöbbnek egész életre szóló következményei vannak. Éppen ezért az éghajlatváltozást a 21. század egyik legsúlyosabb globális egészségügyi kockázataként tartják számon (Burke és mtsai., 2018; Clayton, 2020; Sanson és mtsai., 2019).  

A klímaváltozás

A gyermekekre biológiai érzékenységük, még fejlődésben levő szerveik és immunrendszerük, a környezettel való egyedi kapcsolatuk, illetve az egész előttük álló életútjuk során történő kitettségük miatt nagyobb veszélyt jelentenek az éghajlatváltozás káros egészségügyi hatásai (Leffers, 2022). Egyesek különösen veszélyeztetettek a földrajzi elhelyezkedésből adódó nagyobb kitettség, gyengébb politikai vagy gazdasági helyzet miatt, így az éghajlatváltozás feltehetőleg világszerte elmélyíti a meglévő egyenlőtlenségeket, és aránytalanul nagy mértékben érinti majd a kevesebb erőforrással rendelkezőket (Clayton, 2020; Sanson és mtsai., 2019). A megbetegedéseken túl az éghajlatváltozás a mentális egészségre nézve is veszélyt jelent. 

Utóbbira gyakorolt hatásainak három formáját különböztetjük meg: közvetlen, közvetett és behelyettesítő. A közvetlen hatás a szélsőséges időjárási események, mint árvíz, földrengés, hurrikán következtében fellépő jelenségekre utal. Ezek poszttraumás stressz szindrómához, depressziós-, szorongásos-, és alvászavarokhoz vezethetnek. A gyermekek jobban ki vannak téve a közvetlen hatásoknak, hisz nagyobb mértékben függenek a támogató felnőtt családtagoktól.  Az egészséges kognitív, biológiai és neurológiai fejlődésük a stabil családok és közösségek jelenlétében megy végbe. Ha ezeket megzavarják a szélsőséges időjárási események, akkor a gyermek lelki és fizikai jólléte is veszélybe kerül. Fontos továbbá az éghajlatváltozás hatásának időtartama és jellege. A hosszú távú következmény súlyosabb azoknál, akik elhúzódó, nagyobb hatásokat tapasztalnak meg (Burke és mtsai., 2018; Clayton, 2020; Léger-Goodes és mtsai., 2022).

 A gyermekek érzékenyebbek az éghajlatváltozás közvetett hatásaira is, mint a gazdaságra gyakorolt következménye, az elvándorlás, élelmiszer, és vízhiány, illetve csoportok közötti konfliktusok. Mindezek összefüggésbe hozhatók a stresszel, a gyásszal, a szorongással és a depresszióval. Azonban sokan az éghajlatváltozás közvetlen vagy közvetett hatásai megtapasztalása nélkül, pusztán a környezeti válság tudatában is szorongást élnek meg (Sanson és mtsai., 2019).

Utóbbi kialakulásához nagyban hozzájárul a média, hisz a klímához kapcsolódó eseményekről (is) részletgazdagon informálnak. A jól informáltság ára, hogy az események kívülről szemlélése bennünk számos olyan érzelmet válthat ki, mint az elkeseredettség, düh, bűntudat, tehetetlenség, melyek az úgynevezett klímaszorongás jellemzői. Ezeknek az érzelmeknek jótékony hatása, hogy ösztönöznek a szokások és viselkedés megváltoztatására, abban a reményben, hogy ezzel segítünk a helyzeten. Mivel azonban a klímaválság annyira összetett és nincs egyértelmű, kézenfekvő megoldása, a szorongás könnyen túl intenzívvé, nyomasztóvá válhat, így vezetve bénultsághoz (Léger-Goodes és mtsai., 2022).

Világszerte jelentős mértékű, az éghajlattal összefüggő stresszről számolnak be, azonban a gyermekek és fiatalok ebben is különösen veszélyeztettnek látszanak. A fejlettebb országban élők többsége a klímaváltozást az iskolában, a családban, vagy a médiában tanultakon keresztül tapasztalja meg. Felmérések azt mutatják, hogy a legtöbb idősebb gyerek már tud valamit az éghajlatváltozásról, és a felnőtteknél nagyobb aggodalomról, félelemről, szomorúságról, tehetetlenség érzéséről számolnak be (Burke és mtsai., 2018; Sanson és mtsai., 2019). 

Szülők és tanárok szerepe

Annak ellenére, hogy egyes szülők és tanárok megpróbálhatják megóvni a gyermekeket az éghajlatváltozással kapcsolatos ismeretektől, így megelőzve a bennük kialakuló negatív érzelmeket, a média ezt a kísérletet ellehetetleníti. A felnőttek felelőssége, hogy az éghajlatváltozás számos pszichológiai hatásával szemben védjék és támogassák a gyermekeket. Ehhez nem csak azzal kell tisztában lenniük, hogy a klímaváltozás hogyan befolyásolja a kisebbek mentális egészségét, hanem azzal is, hogy saját hozzáállásuk milyen szerepet játszik a gyerekek reakcióinak kialakulásában. Mivel a felnőtt saját szorongása befolyásolja a gyermekek érzelmi válaszait, különösen fontos, hogy a szülők és tanárok mérlegeljék, mikor és hogyan beszélnek az éghajlattal kapcsolatos kérdésekről. 

A gyerekek szubjektív jóllétét azzal tudjuk növelni, ha a problémaközpontú (probléma megoldását célzó cselekvés) megküzdési stratégia mellett a jelentésközpontút is segítjük elsajátítani. Utóbbi az érzelmek szabályozásának egy olyan módja, mely magába foglalja az olyan pozitív érzelmeket, mint a remény és a másokba vetett bizalom. A megküzdési stratégiák kialakulását közvetlenül befolyásolja, hogy a szülők és kortársak hogyan kommunikálnak az adott kérdésekről. Ez a hang minél pozitívabb, támogatóbb, tiszteletteljesebb, elfogadóbb, a gyermekek annál könnyebben sajátítják el a megfelelő megküzdési módot. 

A szülőket és tanárokat egyre jobban foglalkoztatja, milyen módon beszéljenek a gyermekekkel a témáról. Éppen ezért egyre több útmutató születik a témában, valamint Baker és mtsai., (2021) is kutatásukban főbb ajánlásokat tettek a gyermekek éghajlatváltozással kapcsolatos támogatására. 

Meghallgatás

Felnőttként fontos odafigyelni és meghallgatni a gyermek éghajlattal kapcsolatban megélt érzéseit. Derítsük ki, mi az, ami miatt aggódnak: bánkódnak az elpusztult állatok felett, esetleg aggódnak az árvizek, erdőtüzek miatt. Fordítsunk rájuk teljes figyelmet és aggodalmaikat, érzéseiket ne próbáljuk meg semmissé tenni. Fontos tudatni velük, hogy bármikor a rendelkezésükre állunk és szívesen beszélünk velük. 

Bátorítsd cselekvésre

Tudassuk velük, hogy sok fiatal kiáll a bolygóért, és amennyiben szeretnék, nekik is lehetőségük van erre. Ha tud olyan fiatalokról, akik hasonló érzésekben osztoznak, az segíti, hogy ne érezze magát egyedül. 


Összpontosíts a megoldásra

A megvitatott problémára próbáljunk megoldást felmutatni. Mutassunk olyan embereket, szervezeteket, akik az éghajlatváltozás kezelésén dolgoznak. Beszélgessünk arról, családként miket teszünk már és milyen lépéseket tehetünk még, például takarékoskodni a vízzel, újrahasznosítani, csökkenteni a hulladék mennyiségét. Ez segít megerősíteni a gyermeket abban, hogy mindenki tehet valamit az éghajlatváltozás kezelése érdekében, és a probléma nincs figyelmen kívül hagyva, többen dolgoznak a megoldásán, mérséklésén. 

Tanulj és taníts!

A gyerek korának megfelelő minőségű és mennyiségű információval lássuk el őket. Ehhez első lépésként fontos, hogy mi magunk is tanuljunk, némi jártasságot szerezzünk a témában.  A NASA interaktív, gyerekbarát oldalát akár közösen is használhatjuk.