Közép-Ázsia amerikai külpolitikában elfoglalt helye nagyon marginális, amit jól mutat az is, hogy történelem során (a közép-ázsiai országok Szovjetuniótól történő függetlenedése óta) még egyetlen hivatalban lévő amerikai elnök sem látogatott el a régióba, illetve nem tartott elnöki szintű csúcstalálkozót a közép-ázsiai országok vezetőivel. Emellett Washington számára maga a régió is gyakran háttérbe szorult más globális prioritások – Közel-Kelet, Ázsiai-Csendes-Óceáni térség – miatt. Azonban arra volt már példa, hogy közép-ázsiai vezetők látogatást tettek az Egyesült Államokba, de találkozniuk az amerikai elnökkel még így sem sikerült, ami aláhúzza a régióval kapcsolatos marginális vagy periférikus amerikai hozzáállást.
Ugyanakkor Közép-Ázsiának az amerikai külpolitikában elfoglalt periférikus álláspontjában változást hozott a 2023 szeptemberében az öt közép-ázsiai ország vezetőjének és Joe Biden amerikai elnök részvételével megrendezett első amerikai-közép-ázsiai csúcstalálkozó. Ez lett az első alkalom, amikor a régió országainak vezetői és az amerikai elnök között személyes találkozóra került sor. E példanélküli csúcstalálkozó ellenére azonban a magas szintű interakciók továbbra is ritkák maradtak a régió és Washington között. 2024-ben ugyan sor került egy külügyminiszteri találkozóra, amelynek az eredménye az amerikai külügyminiszter követelőző hozzáállása miatt nem váltott ki pozitív vízhangokat a régióban. Ugyanakkor 2024-re ezek a találkozók már arra a következtetésre engedtek utalni, hogy bár az amerikai külpolitika figyelem megnövekedhetett a régió iránt, azonban Közép-Ázsia továbbra sem áll az amerikai külpolitika elsődleges fókuszában, mivel, ahogy a tapasztalat – Közel-Kelet, Ukrajna, Tajvan – is mutatja az Egyesült Államok külpolitikáját inkább a globális eseményekre, mintsem a regionális prioritásokra történő reagálás jellemzi. Más szóval Washington nem a régió fontossága, hanem olyan külső tényezők miatt vállalt/vállalhat szerepet a régióban, mint az afganisztáni háború, vagy Oroszország történelmi befolyásának ellensúlyozására tett kísérletek.
Azonban az is igaz, hogy az amerikai hadsereg afganisztáni szerepvállalás növelte Washington számára Közép-Ázsia stratégiai jelentőségét (például a Manasz légi bázis Kirgizisztánban, amely egykor az afganisztáni háborúba induló amerikai katonai személyzet és rakomány utánpótlás egyik fő állomáshelye volt), de ez az amerikai csapatok kivonásával a régió ezen jellegű felértékelődése meg is szűnt.
Ugyanakkor Donald Trump még be sem lépett hivatalába, de a külpolitikai programja máris nagy visszhangot keltett, mindamellett, hogy azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a Trump által vázolt amerikai külpolitikai programon vélhetően még jelentős kiigazítások várhatóak a nagyhatalmakkal és Washington számárra stratégiai jelentőségű régiókkal való kapcsolatok „újrahangolásában”. Közép-Ázsia pedig az új amerikai adminisztráció ilyen jellegű kettősségben pedig kiemelkedik. Ugyanis, más, az Egyesült Államok érdekeltségi körébe tartozó térségekkel ellentétben, ahol a politikai irányok legalább részben már meghatározásra kerültek, a Közép-Ázsiával kapcsolatos jövőbeli amerikai politika továbbra is rejtély.
Emellett Közép-Ázsiát – amely az amerikai külpolitikában régóta háttérbe szorult – hagyományosan az afganisztáni amerikai célok szempontjából való hasznosságán keresztül szemlélték. A régió stratégiai jelentőségét háttérbe szorították az Ukrajnával és a Közel-Kelettel kapcsolatos események. A Biden-kormány alatt egyértelműen az ukrajnai orosz-ukrán háború uralta a napirendet, Tajvan és Kína kérdése mellett kevés teret engedve más régióknak.
Ugyanakkor a Trump adminisztráció jól dokumentáltan és szkeptikusan viszonyul az Egyesült Államok hosszú távú ukrajnai szerepvállalásához, ami Közép-Ázsiát akár az amerikai stratégia kulcsfontosságú elemévé teheti, abban az esetben, ha az új washingtoni kormányzat felismeri a régióban rejlő számára kedvező lehetőségeket.
Trump vs. Biden kormány politikái Közép-Ázsiával kapcsolatban
Trump alatt az Egyesült Államok közép-ázsiai politikáját inkább a pragmatikus, üzletorientált megközelítés jellemezte, amely kevesebb hangsúlyt fektetett a demokratikus reformokra és az emberi jogokra. Trump alatt az amerikai külpolitika hangsúlya a kínai befolyással szembeni fellépésre és a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok előmozdítására helyeződött. Ezzel szemben a Biden-kormányzat növelte – az első Trump-kormányhoz képest – a magas szintű (külügyminiszteri) diplomáciai szerepvállalást a régióval kapcsolatban, hangsúlyozva a demokratikus reformok fontosságát.
Az Egyesült Államok Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiája 2019-2025
Az első Trump-kormányzat idején elfogadott úgynevezett Az Egyesült Államok Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiája 2019-2025: A szuverenitás és a gazdasági jólét előmozdítása ugyan jelezte a régiónak az amerikai külpolitikai szerepében betöltött „felértékelődését”, azonban ez nem jelentett tényleges, valódi változást Amerika Közép-Ázsia politikájában. Jelenleg is dominálja Washingtonnak Közép-Ázsiával kapcsolatos álláspontját. A stratégiai cél a régióval kapcsolatban továbbra is egy stabilabb és virágzóbb Közép-Ázsia felépítése volt, amely szabadon, saját feltételei szerint követheti politikai, gazdasági és biztonsági érdekeit különböző partnerekkel. Washington e stratégiában pedig a következő átfogó célkitűzéseket vázolta fel Közép-Ázsiával kapcsolatban:
- A szuverenitás támogatása, jogállamiság és emberi jogok védelme. Egyfajta diplomáciai elkötelezettség és segítségnyújtás a demokratikus intézmények és a gazdasági jólét megerősítése érdekében.
- A terrorizmus csökkentése. Amerika kész együttműködni a közép-ázsiai országok hatóságaival a szélsőséges ideológiákkal szemben, megakadályozva, hogy a régió terrorista szervezetek központjává váljon.
- Az afganisztáni stabilitás támogatása. A közép-ázsiai országok ösztönzése az Afganisztánnal való gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok fejlesztésére, hozzájárulva ezzel a regionális stabilitáshoz. (Ezzel a ponttal kapcsolatban érdemes megjegyezni, hogy a közép-ázsiai országok mindegyike önmagától is érdekelt ebben a kérdésben gazdasági, kulturális, kereskedelmi és biztonsági szinten egyaránt).
Trump közép-ázsiai regionális politikájának lehetőségei
Azt követően, hogy Donald Trumpot újraválasztották és hivatalosan is beiktatták az Egyesült Államok közép-ázsiai külpolitikáját vélhetően továbbra is külső tényezők alakítják majd. A kormányzat Kínával szembeni agresszív álláspontja magában foglalja a szigorúbb vámok bevezetését és a gazdasági szétválasztás folytatását, ami Kína közvetlen szomszédsága miatt közvetlenül érintheti Közép-Ázsiát. Ha és amennyiben Donald Trump beváltja a Kínával kapcsolatban tett előzetes ígéreteit és a második Trump-kormányzat arra összpontosít majd, hogy Kína befolyásával szemben alternatív infrastrukturális projekteket támogasson, és csökkentse a kínai beruházásoktól való függőséget a világban, akkor valószínűsíthető, hogy Washington szorosabb együttműködéseket szeretne majd kialakítani a közép-ázsiai országokkal.
Ami Oroszországot illeti, Trump potenciálisan engedékenyebb álláspontja megváltoztatta a dinamikát Közép-Ázsiában, ahol Oroszország történelmi befolyást tart fenn. Arra törekedett, hogy csökkentse az Ukrajnának nyújtott támogatást, és arra ösztönözte az európai szövetségeseket, hogy nagyobb terhet vegyenek magukra, egy olyan békefolyamatra törekedve, amely kedvezőbb az orosz érdekeknek. Ez a megközelítés az Ukrajnának nyújtott amerikai katonai támogatás csökkentéséhez vezetett, ami kihatással van a regionális erőegyensúlyra.
Kihívások Közép-Ázsia számára
Közép-Ázsia számára a változó geopolitikai kihívásokat és lehetőségeket egyaránt jelent. A nagyhatalmakkal való kapcsolatok kiegyensúlyozása –multivektoros külpolitika – kulcsfontosságú lesz a régió országai számára, mivel az Egyesült Államokkal és Kínával való kapcsolatok megtartása és az egymással versengő érdekek közötti eligazodások meghatározóak lesznek, amiben a C5+ platform kiemelt szerepet játszhat (vagy akár egy az ASEAN-hoz hasonló modellek elfogadása).
2025-ben a gazdasági fejlődés Közép-Ázsia országai számára minden jel szerint továbbra is prioritás marad. A külső befektetések kihasználása az infrastruktúra és a növekedés érdekében előnyös, de a közép-ázsiai nemzeteknek biztosítaniuk kell, hogy az ilyen kötelezettségvállalások ne veszélyeztessék hosszú távú érdekeiket, és ne teremtsenek fenntarthatatlan függőséget. Az Egyesült Államok Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiája 2019-2025 hangsúlyozza az amerikai befektetések és fejlesztések előmozdítását, amelynek célja egy olyan kedvező környezet megteremtése, amely átlátható, nyitott és vonzó az amerikai vállalkozások számára. A gazdasági reformokra és a külföldi befektetések vonzására való összpontosítás segíthet a közép-ázsiai országoknak megerősíteni gazdaságukat, és csökkenteni az egyetlen külső szereplőtől való függőséget.
Ugyanakkor a második Trump-kormány külpolitikájának középpontjában vélhetően az ázsiai-csendes-óceáni térség állhat majd, ami explicit módon nem jelenti majd Közép-Ázsia elhanyagolását. Sokkal inkább annak a jele lehet, hogy Trump az ázsiai-csendes-óceáni térségre összpontosít, ami adott esetben még előnyöket is teremthet Közép-Ázsia számára, mivel így a régió Washington számára a kínai befolyással szembeni szélesebb körű stratégiai érdekek közé tartozhat.
Mindazonáltal nem szabad figyelmen kívül hagyni azokat a tényeket sem, hogy Közép-Ázsia potenciálját minden nagyhatalom szemében elsősorban a régió erőforrásokban gazdag, mint a kőolaj és földgáz, a ritkaföldfémek erőteljes jelenléte és a kritikus ásványkincsek bősége jelenti. Újraválasztását követően Trump növelheti az amerikai befektetéseket ezekben az ágazatokban Közép-Ázsiában, különösen figyelembe véve a régió gazdag uránium- és egyéb ritka ásványi anyag lelőhelyeit, amelyek nélkülözhetetlenek a technológiai és védelmi ipar számára. Emellett az energetikai és közlekedési infrastruktúra kiépítése nemcsak gazdasági előnyökkel járna, hanem stratégiai igazodással is az amerikai érdekekhez, csökkentve a Kínától való függőséget és alternatívát kínálva Oroszország befolyásával szemben, ami azonban mind orosz, mind kínai részről feszültségeket keltene. Illetve ebben a tekintetben figyelembe kell venni azt a szcenáriót is, hogy Washington Közép-Ázsiával kapcsolatban már korántsem bír olyan gazdasági befolyással, mint korábban azt elképzelte.