Donald Trump amerikai elnök január végi elnöki beiktatását követően amellett, hogy bejelentette külpolitikai és gazdasági céljait, szinte azonnal bejelentette az új amerikai adminisztráció energiapolitikájának fő irányait, ami az ország gazdasági pozíciójának erősítése érdekében az amerikai energiapolitikában az elmúlt években meghatározó helyet elfoglaló földgáz (pontosabban LNG) rovására a kőolajat helyezte előtérbe. Mindazonáltal az új amerikai energiapolitika – részben a gazdasági stabilitás, részben külpolitikai eszközként – azt is „javasolja”, hogy nem csak a belpiacokat, hanem az egész világot is el kell, hogy lássa az olcsó kőolajjal és cseppfolyósított gázzal (LNG). Ugyanakkor ezek az első hallásra az amerikai energiapolitikát, gazdaságot és külpolitikát egyaránt érintő kijelentések megvalósítás olyan alapvető kérdéseket is felvetnek, mint az amerikai kőolajmezőfejlesztések, új olajkutak üzembe helyezése és az olajipar számára még érintetlen területeken lévő fúrások megindítása.
Ugyanis, ha az új washingtoni adminisztráció el szeretné árasztani kőolajjal a világot, akkor a kőolaj kitermelés megnövelése, az új kutak fúrása elengedhetetlen lesz. Azonban az ilyen esetekben nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a kőolaj kitermelések megnövelése legkevesebb egy-két évet, míg a fejlesztési és a geológiai feltárások általában öt évet is igénybe vehetnek. Más szavakkal Washington Donald Trump jelenlegi elnöksége alatt rövid távon nem valószínű, hogy képes lesz „elárasztani” a világpiacot amerikai kőolajjal. Ebből pedig az is következik, hogy az amerikai kőolajkitermelés növekedése miatt nem feltétlenül számíthatunk a kőolaj világpiaci árainak erőteljes változásaira, valamint, hogy a Donald Trump által beígért amerikai olajdominancia legfeljebb hosszútávon érvényesülhet. Azonban annak a valószínűsége sokkal nagyobb lehet, hogy a kőolajtermelés globális szinten enyhe növekedése bekövetkezik, amivel az OPEC nagy valószínűséggel még mindig képes lesz megbirkózni és fenntartani a szervezet tagországainak kedvező árszintet.
További kérdés még az amerikai kőolajkitermelés növelésének kérdésében, hogy meddig lehet még növelni ezt a mértéket? Ugyanis ma az Egyesült Államok már sorozatban hatodik éve vezeti a globális olajkitermelést, amely ütem mellett nem lehet előre tudni, hogy ez a tendencia hosszútávon mennyire és meddig lesz fenntartható.
További bizonytalanságra ad okot az is, hogy még azt sem lehet tudni, hogy Donald Trump kijelentése az amerikai kőolaj kitermelés növelésével kapcsolatban a hagyományos olajkitermelési módszert akarja támogatni (kútfúrás) vagy a palaolaj (úgynevezett hidraulikus rétegrepesztéses eljárás) – eddigi jelek szerint igen – kitermelést könnyítené, egyszerűsítené – megkönnyítené a kitermeléshez szükséges engedélyek megszerzését, valamint bizonyos környezetvédelmi korlátozásokat is csökkentene – meg ezáltal növelve az amerikai kitermelő kapacitásokat.
Emellett a szakértők egy része úgy véli, hogy abban az esetben, ha az Egyesült Államok megnövelné kőolajkitermelését egyensúlytalanság alakulhat ki a világpiacon, hiszen, ha Amerika többet termel, az akaratlanul is hatással lesz az olajárra. Azonban az így kialakult többlettermelés ellenére a globális nyersanyagpiacok területén – szakértők döntő többsége szerint – az Egyesült Államok nem lesz képes olajhatalommá válni.
Emellett azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy az Egyesült Államok ugyan gazdag palaolaj és gázlelőhelyekben, de az ilyen típusú kőolajat, mint a palaolaj jelenleg nehéz finomítani és nem minden finomító tud minden olajat feldolgozni, mert a minőség régiónként és fajtánként eltérő.
Továbbá ahhoz, hogy a Donald Trump által bejelentett tervek megvalósuljanak az Egyesült Államoknak jelentősen bővítenie kellene kőolajexport kapacitását is, mivel ehhez jelenleg nincs elég terminálkapacitása. Emellett a terminálkapacitásbővítés kérdésköréhez azt is érdemes hozzátenni, hogy ez egy kifejezetten drága infrastruktúra. Ennek ellenére jelenleg Amerikában négy nagy projekt van folyamatban új tengeri exportterminál kiépítésére, amelyek beruházási költsége 1 milliárd és 3,6 milliárd dollár között mozog, amit még nem hagyott jóvá sem az amerikai engedélyező szerv, sem a környezetvédelmi minisztérium.
Ugyanakkor, ha megnézzük a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA), valamint az S&P Global előrejelzéseit, azok azt mutatják, hogy ma az amerikai kőolajra a kereslet csökkenőben van. Ráadásul azt, hogy lehetetlen az egész világot amerikai olajjal elárasztani, már az amerikai nagy olajvállalatok egyes vezetői is kijelentették. Akik különösen arra mutattak rá, hogy nehezebb olajat kitermelni, mint ígéreteket tenni.
Egyelőre azt nehéz megmondani, hogy abban az esetben, ha az Egyesült Államok az olajfúrásokra és a kőolaj kitermelés növelésére teszi le a voksát az mennyire és miben fogja befolyásolni vagy kevésbé megrázni a globális kőolajpiacot. Bárhogyan is alakul az sokkal biztosabb, hogy ha a kőolaj végtermék drága, drágább lesz a fogyasztó számára, az emberek egyszerűen nem fogják megvenni azt a terméket.
