Diáklázadások törtek ki Szerbiában azt követően, hogy 2024. november 1-jén az újvidéki vasútállomás előteteje összeomlott. A beleset során 15-en vesztették életüket. A megmozdulások hamar végigsöpörtek az országon; egyre hangosabban, és egyre többet követeltek az elégedetlen egyetemisták. A szerb kormány abban bízott, hogy a tüntetőket meg tudják nyugtatni az ügy széleskörű kivizsgálásával és a bűnösök felelősségre vonásával. Az újvidéki pályaudvar korszerűsítése a Belgrád–Budapest vasútvonal projekt keretében kezdődött meg, a baleset kapcsán viszont Aleksandar Vučić szerb elnök úgy nyilatkozott, a lezuhant előtető teljeskörű felújítása nem volt része a terveknek.

Az egyetemisták azonban hosszú tiltakozásra rendezkedtek be, válságstábjaikat egyetemi épületekben állították fel. Az őket támogató lakossági adományokból biztosították a 0-24 órás benttartózkodáshoz szükséges élelmezésüket, és nem lankadt a tüntetési kedvük sem. Még Belgrádtól Újvidékig tartó gyalogmenetet is szerveztek. A megmozdulások kormányellenes tüntetésekbe torkolltak, amelynek következtében Újvidék polgármestere, a közlekedési miniszter, majd a miniszterelnök is lemondott. A tüntetők még az államfő lemondását is követelték.

Vučić ellentámadása

A szerb elnök végül korrupcióellenes akciót jelentett be, sorra tartóztatták le a visszaélésekkel és csalásokkal vádoltakat. Válaszul a zavargásokra, az államfő országjáró körútra indult, amelyeken azt hangsúlyozta, külföldi ügynökök igyekeznek beavatkozni a szerb politikai eseményekbe az egyetemisták megtévesztésével. Vučić felszólított továbbá a Vajdaság és Koszovó – amely 2008 óta de facto független, ám Szerbia nem ismeri el – elszakadása elleni küzdelemre. Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy az idő neki dolgozik, ugyanis a koránt sem egységes ellenzék nem képes politikai erőt kovácsolni a decentralizált diáklázadásokból.

Az erős ember

Vučić 2014 és 2017 között, két mandátumon keresztül töltötte be a kormányfői tisztséget, 2017 óta pedig az ország elnöke. Államformáját tekintve Szerbia parlamentáris köztársaság, jelenleg mégis Vučić a legbefolyásosabb politikus. Hagyományosan a szerb köztársasági elnök szerepe ceremoniális, viszont miután a választópolgárok közvetlenül választják, legitimitása erősebb, mintha a parlamenti képviselők választanák meg. Jogait tekintve azonban nem rendelkezik többel az alkotmányban biztosítottaknál. Ezáltal nem is mindenki tudja, hogy ki Szerbia miniszterelnöke, holott ő a végrehajtó hatalom fele. Vučić neve azonban mindenkinek ismerősen cseng, és őt is tartják az ország első számú politikai vezetőjének. Ebben nem is tévednek. 

De mégis miben rejlik ereje? Vučić már a kilencvenes évek vége óta tölt be magasrangú tisztégeket a szerb politikai életben. 1998-ban, mindössze 28 évesen már távközlési miniszter volt Mirko Marjanović miniszterelnöksége alatt, a Milošević-éra után, ekkoriban a Vojislav Šešelj vezette Szerb Radikális Párt (SRS) tagjaként politizált. Bár Šešelj 2003-tól előzetes letartóztatásban volt Hollandiában, a volt Jugoszláviában elkövetett háborús bűnöket kivizsgáló Hágai Nemzetközi Törvényszéken folyt ellene büntetőeljárás, megmaradt a SRS vezérének. Tomislav Nikolić, a párt második lebefolyásosabb embere és később Szerbia elnöke, valamint Vučić is évekig lojálisak maradtak hozzá. A Radikális Párt szavazóbázisa azonban apadni kezdett; nemcsak Šešelj hollandiai börtönben töltött előzetes fogva tartása miatt, hanem az egyre tarthatatlanabb, szélsőséges nézetei következtében is. 2008-ban Vučić és Nikolić szakítottak a párttal, és megalapították a Szerb Haladó Pártot (SNS). A mérsékeltebb politikai nézeteket képviselő formáció rohamos léptekkel haladt a néppártá terebélyesedés felé. A megalakulásától számított röpke négy év alatt Szerbia legtöbb szavazatot besöprő pártjává vált, és azóta is az ország vezető kormánypártja. Eleinte Nikolić volt az elnök, de miután 2012-ben államfő lett, helyét Vučić vette át.

Annál az aduász, aki a legnagyobb kormánypártban osztja a lapokat

Vučić előretörését tovább segítette, hogy a szerb alkotmány – a magyar jogszabályokkal ellentétben – nem mondja ki, hogy az államfő ne lehetne egyben egy politikai párt elnöke is. Egy erős belső frakciófegyelemmel bíró pártban ugyanis többnyire a pártelnök dönt arról, hogy kit javasoljanak országgyűlési képviselői kormányfőjelöltnek. Parlamenti többség esetén pedig értelemszerűen meg is szavazzák az illetőt. Vučić 2012-től 2023-ig vezette a legnagyobb kormánypárttá váló Szerb Haladó Pártot. 2023-ban Miloš Vučević vette át a pártelnöki tisztséget, aki 2024 májusa óta volt Szerbia miniszterelnöke, ám az újvidéki tragédia után, 2025. január 28-án lemondott. Annak ellenére, hogy Vučević már nem tölti be a kormányfői pozíciót, Vučić továbbra is meg tudta tartani erős politikai befolyását.

Hogyan tovább?

Egyelőre még nem dőlt el, hogy az országgyűlés dönt az új miniszterelnökről, vagy előre hozott parlamenti választásokat tartanak. Ami Aleksandar Vučić jövőjét illeti: elnöki mandátuma 2027-ben jár le, és mivel harmadszor már nem választható újra, a miniszterelnöki székért kell indulnia, ha továbbra is Szerbia legbefolyásosabb politikusa szeretne maradni. Az újvidéki tragédiát követő tüntetéseken voltak olyan hangok is, amelyek a lemondásra szólították fel, Vučić pedig többször beszélt arról, ha nem élvezi többé az állampolgárok támogatását, távozik tisztségéből. Ehhez kapcsolódóan egy meglepő ötlettel rukkolt elő: írjanak ki nem kötelező erejű népszavazást, és amennyiben a távozása mellett rakná le a többség a voksot, önként lemond. A kormánykoalíció pártjaiból csupán 100-an terjesztették volna az országgyűlés elé a referendumot, ami azt jelzi, a politikai színtéren a többség Vučić mögött áll. Az ellenzék szerint csupán egy trükkről volt szó, nem is álltak a kezdeményezés mögé, így azt napirendre sem tűzték.

Vučić másik lehetősége lehet a korábban elhangzott ernyőszervezet megalakítása, ám egyelőre nem látni jelét annak, hogy az elnök ebbe az irányba hajlana. Emellett mindenképpen a politikai befolyás vesztésével járna, ha a vezetői tisztségek helyett pártelnöki pozíciót töltene be.