Mindazonáltal a nehéz helyzet ellenére egy nemrég közzétett tanulmányban – amit a Berylls by AlixPartners készített – többek között arra hívták fel a figyelmet, hogy az európai autóipar helyzetének stabilitása érdekében az első és legfontosabb lépésnek a politika oldaláról kell megtörténnie úgy, hogy hosszútávú stratégia mellett, egy kiszámítható és szilárd keresztrendszer képében adjon megoldást az európai autóipar szereplői számára, az ázsiai – elsősorban kínai – versenytársakhoz történő felzárkózáshoz, s amely keretek között biztonságban és hosszútávon lehet a jövőt tervezni.

Az említett érdemi javaslat mellett a tanulmány inkább az európai autóipar nehéz helyzetének a kialakulására és az a szerzők által ok-okozati tényezőknek a kiértékelésére hívja fel a figyelmet. A dokumentum külön kiemeli, hogy az energia költségek „elszabadulása” Európában, mára teljes iparágakat tesz versenyképtelenné, ami az autóipar mellett az európai vegyipart is különösen keményen érinti. 

Emellett a Berylls by AlixPartners szerzői által összeállított munka szerint egy egész európai autóiparra vetített együttműködési tervet kellene megfogalmazni, ha úgy tetszik egy autóipari Airbus jellegű partnerség létrehozásával másképp lehetetlen lesz a konkurenciával – szintén Kína – felvenni a versenyt. 

A hajtási rendszerek kapcsán a tanulmány szerint nincs már elég idő és pénz arra, hogy több fejlesztés egyszerre történjen. További nagyon lényeges pont még a nyersanyag ellátási biztonság kérdése, amiben a legnagyobb lemaradása van az európai cégeknek, amely megoldásához ugyanakkor elengedhetetlen a politika segítsége. 

Ha röviden szeretnénk összefoglalni, hogy milyen pontokra is világít rá a tanulmány azt a következőkben lehet megtenni: 

  • Magas akku igény, úgy, hogy Európa az akkumlátortechnológia és gyártás terén óriási lemaradásban van, nem beszélve a gyártáshoz szükséges nyersanyagokról. Erre jó példa a Northvolt csődje, ami kapcsán pedig látható, hogy egyelőre az EU részéről nincs válasz.
  • Instabil ellátási láncok. Jelenleg az ellátási láncok globális szinten labilis alapokon nyukszanak, amit tovább súlyosbít kitettséget jelent a világpiac aktuális helyzetének. 
  • Az autóipar elektrifikációjához Európában hiányzik a megfelelő villamos áram mennyiség és infrastruktúra, amely nélkül az ilyen gyors ütemben történő 2035-ös szabályozások bevezetése és a korábban megfogalmazott célok teljesítése nehézkes lesz.

A tanulmányában kijelentik azt is, hogy hozzávetőleg egy évtized múlva – jelen állapotok szerint – nem reális a tisztán elektromos autók eladása az EU-ban, és pozitív ösztönzők politikája gyorsabb eredményekhez vezetne, mint az olyan döntések meghozatala, mint a vevői ellenállást szülő tiltások. 

Mindazonáltal még mindig van két lényeges kérdés, amit nem szabad figyelmen kívül hagyni. Az első, hogy Európa és az Európai Unió számára a most formálódó jövő a vámháborúk, forró háborúk, társadalmi feszültségek, infláció, energiaszükségletek és politikai bizonytalanságok korában nem tartogat pozitívumokat. Ezek mentén pedig az európai autóiparnak egy visszaeső vásárlóerővel kell számolni. Ez a visszaesés pedig magával hozza, hogy az emberek nem bonyolultabb és drágább, hanem sokkal inkább megfizethetőbb mobilitásra lesz szüksége – és pénztárcára –, amire pedig a túlszabályozás miatt egyre kevésbé lesz megfelelő válasz a gyártók részéről. A második, hogy az európai autóexport felpörgetéséről szóló konstruktív viták egyelőre hiányoznak. Miért is ne lenne képes az európai autóipar tanulni a kínai autóipari expanziós tervek egyik kulcspontjából, amely a feltörekvő gazdaságok motorizációjának/mobilitásának az ellátásáról szól.