Georgetown, a Dél-Amerika északi részén fekvő Guyana, hivatalos nevén Guyanai Szövetkezeti Köztársaság központja. A mesés gazdasági növekedésnek örvendő ország a Világbank adatai szerint 2022-ben 63%-kal, 2023-ban pedig 33%-kal bővítette a bruttó hazai össztermékét (GDP), így már érthetőbbé válik az éjszakánként 600 dolláros ár, amit elkérnek a Guyana Marriott Hotel Georgetownban. 

 

De hogy jutott el idáig ez a sokak számára ismeretlen ország? A Dél-Amerikába elsőként érkező spanyolok és portugálok nem tartottak igényt erre az esőerdővel borított, hasznos nyersanyagokkal nem rendelkező területre, így végül a hollandok vették birtokukba és hozták létre rajta az első kereskedőállomásokat, köztük Stabroeket, a mai Georgetown-t. Később öt Guyana jött létre; nyugatról keleti irányba felsorolva spanyol, brit, holland, francia és portugál. A spanyol területből Venezuela jött létre, a portugál terület pedig Brazíliához csatlakozott, így mára már csak három Guyanáról beszélhetünk. Ezek a mai Guyana (korábban Brit Guyana), Suriname (korábban holland gyarmat), valamint Francia Guyana (amely nem független állam, hanem a Francia Köztársaság egyik tengeren túli megyéje, az EU része). E három területen együttesen mindössze 1,7 millió ember él, ez azt jelenti, hogy a majdnem fél millió négyzetkilométert felölelő területen annyian élnek, mint Budapesten. 

E három gyarmat sorsa sokáig hasonlóan alakult, a népesség mindegyikben a partvonalra összpontosult, a legfőbb gazdasági tevékenység a cukornádtermesztés volt afrikai rabszolgák munkára bírásával, az ültetvényeken megtermelt javakból pedig Európában gazdagodtak meg. Az öreg kontinensről indultak, és ott is zárultak le azok a háborúk, amelyek miatt ez a három gyarmat is harcolt egymás ellen. 

1883-ban a britek betiltották a rabszolgaságot, így új, szerződéses munkásokra volt szükség, akik nagyrészt egy másik brit gyarmatról, Indiáról érkeztek. Ekkor kezdett kialakulni az ország mai demográfiai összetétele. A többség, 40% indo-guyanai, 30% afro-guyanai, 20% kevert, 10% pedig őslakos, amor indián. Így talán nem meglepő, hogy az 1966-ban függetlenné váló országban sokáig etnikai megosztottság volt, és valamennyire a mai napig is van jelen.

Függetlenedéskor a britek és amerikaiak sem szerették volna, ha a szélsőségesen baloldali, indo-guyanaiakat reprezentáló Népi Haladó Párt (PPP) jutna hatalomra, ezért inkább az afro-guyanaiakra támaszkodó Népi Nemzeti Kongresszus  (PNC), valamint Linden Forbes Burnham hatalomra jutását segítették. Az országban húsz évnyi diktatúra következett, melynek csak Linden 1985-ös halála vetett véget. Ezt követően 1992-ben tartották meg az első szabad választásokat, amelyet a PPP nyert meg, Cheddi Jagan, egy Amerikában tanult fogorvos vezetésével. Ezt követően 23 évig ez a párt maradt hatalmon, így történhetett meg az is, hogy miután Cheddi Jagan meghalt, felesége vette át a stafétabotot, és kommunista elveket valló amerikaiként, indiaiakat reprezentálva vezetett egy dél-amerikai országot. Janet Jagan egészségügyi okokra hivatkozva 2 év után lemondott, azonban egészen haláláig (2009) aktív szerepet játszott a PPP-ben, ami 2015-ig tovább kormányozta az országot. Ekkor azonban változás következett, és a PNC nyert, mivel az emberek nem voltak elégedettek a régóta regnáló hatalom eredményeivel. 

Összességében elmondható, hogy az etnikai alapon történő kormányzás mindig csak károkat okozott, fejlődéshez nem tudott vezetni, a korrupció pedig nagy mértékben és állandóan jelen volt mindkét oldalon. Az egészségügy és oktatás állapota siralmas, szubszaharai országok szintjén volt, infrastruktúra pedig nem nagyon létezett. A folyók ugyanis nem hajózhatóak, az országban pedig mindössze 800 kilométernyi aszfaltozott út volt. Ezeknek a tényezőknek köszönhetően a lakosság 40%-a szegénységben élt, a várható élettartam tekintetében a 154. helyen állt a világban Guyana, és Dél-Amerika második legszegényebb országa volt. Így talán nem csoda, hogy sokan kivándoroltak és ma már a guyanaiak fele külföldön, nagyrészt az Amerikai Egyesült Államokban él. 

De hogyan tud egy ilyen helyzetben lévő ország akkora gazdasági növekedést produkálni, mint amekkora a cikk elején említve volt? Minden 2015 májusában kezdődött, amikor az ExxonMobil Deepwater Champion nevű hajója olajat talált a guyanai vizeken. Geográfusok már korábban sejtették, hogy a venezuelai olajmezők átnyúlhatnak guyanai területre is, azonban ez volt az első sikeres fúrás. A mai tudásunk szerint Guyanának 11 milliárd hordónyi könnyen és olcsón kiaknázható olaj van a területén. Alacsony, 800 ezer fős népessége miatt az egy főre jutó olajtartalékok alapján a második a világon, egyedül Kuvait előzi meg.

Jelenleg 750 ezer hordót termelnek ki egy nap alatt, azonban 2027-re ezt 1, 3 millióra tervezik növelni. Az olajból származó jövedelmekkel 2019-ről 2022-re Guyana a második legszegényebb dél-amerikai országból a második leggazdagabbá vált. A világ várhatóan egyik utolsó olajboomja azért is különleges, mert egy demokráciában történik, így elviekben minden guyanainak részesülnie kell majd a javakból, azonban vizsgáljuk meg, hogy hogyan működik ez a gyakorlatban.

Mint ahogyan már korábban említésre került,  a pártok etnikai alapon szerveződtek, azonban ez ma már egyre kevésbé igaz, ugyanis az amor indiánok, illetve a kevert nemzetiségűek egyre nagyobb arányban vannak jelen az országban, ezzel pedig több párt is komoly támogatást szerzett a PPP-n és a PNC-n kívül. Ettől függetlenül a legutóbbi, 2020-as választás is közöttük dőlt el, immáron azonban az olaj miatt a tét is minden korábbinál nagyobb volt, az éves költségvetés ugyanis 10 év alatt hétszeresére nőtt. A külföldi megfigyelők megkérdőjelezték a választások tisztaságát, amely annyira megosztó volt, hogy 5 hónapig nem lehetett tudni, ki győzött valójában. Nemzetközi nyomásra végül újra számolták a szavazatokat, és kiderült, hogy csak két mandátummal, de az ellenzék, a PPP győzött. A korábban felállított vagyonkezelői alap biztonságát végül a kampányígértekkel ellentétben nem gyengítették. Nem adtak nagyobb kontrollt az uralkodó pártnak annak elköltése felett, hanem megerősítették az alapot védő szabályokat, így már minden, az olajalapból történő kiutalást jóvá kell hagynia az egész parlamentnek. Habár Guyana csak a 67. helyet foglalja el az Economist demokrácia indexén, ez az intézkedés mégis bizalomra adhat okot. 

Az olajboom azonban nem kívánt figyelmet is vont maga után. Venezuelának még a gyarmati időkből származó határvitája van Guyanával az Essequibo folyó völgyét illetően, amely Guyana területének kétharmadát teszi ki. Az Amerikai Egyesült Államok (Venezuela képviseletében) és az Egyesült Királyság (Brit Guyana gyarmattartója) között 1899-ben döntőbíráskodás útján megegyezés született, ekkor alakultak ki a mai határok. A hidegháború alatt, 1962-ben azonban Venezuela újra igényt formált a területre. Habár voltak próbálkozások a helyzet diplomáciai úton történő megoldására, többször volt olyan alkalom is, amikor komolyan fennállt annak a veszélye, hogy Venezuela katonai erőt fog bevetni. Egy ilyen megemlítendő alkalom volt, amikor 1966-ban a venezuelai katonaság elfoglalta az Essequibo folyón található Anacoco szigetét, erődítményeket és egy leszállópályát hozott létre rajta. 

A legfrissebb események ebben a határvitában 2023 decemberében következtek be, amikor a venezuelai diktátor, Nicolás Maduro országában népszavazást tartottak Essequibo elcsatolásáról. A venezuelaiak 90 százalékatámogatta a kezdeményezést, 50 százalékos részvétel mellett. A népszavazás beindította Maduro 2024-es kampányát, és komoly fenyegetést okozott Guyanának. Növelte a félelmet az is, hogy ezt követően a hadsereg gyakorlatozott a határ közelében, illetve elkezdte az esőerdőben kiépíteni a szükséges infrastruktúrát egy invázióhoz. Ha ez bekövetkezne, az nem csak a szárazföldön jelentene problémát Guyana számára, mivel a határvonal változásával a tengeri olajmezők átkerülnének Venezuela kizárólagos gazdasági övezetébe, ezzel megfosztva Guyanát olajból származó jövedelmeitől. Az invázióra 2024 elején volt a legnagyobb esély, azonban azóta sem következett be.

A katonai fenyegetéseken kívül az olajboom gazdasági problémákat is okozhat. Eluralkodhat a korrupció, és az ország elszenvedőjévé válhat a holland kórnak. Ez az a jelenség, amikor egy ásványkincs felfedezése miatt (a névadó Hollandia esetében ez az északi-tengeri földgázmezőket jelentette) megnő a kereslet az ország valutája iránt, így az felértékelődik, ami ugyan olcsóbbá teszi az importot, viszont az adott nyersanyag kitermelésén kívül az összes többi gazdasági szektor versenyképességét csökkenti a bel- és külkereskedelmi piacokon is. Ezt elkerülendő az ország az olajból származó jövedelmeket egy amerikai dollár alapú állami vagyonkezelői alapba helyezte el, azonban ez önmagában még nem elég. Ahhoz, hogy a gazdasági növekedés az átlagos guyanai lakos életében is megjelenhessen, nem csak a demokráciának kell jól működnie, hanem a gazdaságot is minél inkább diverzifikálni kell. 

Erre törekszik a kormány a mezőgazdaság támogatásával, új egyetemek létrehozásával, út- és infrastruktúra-építéssel, az ország első mélytengeri kikötőjének kialakításával, az első elektromos áramot termelő földgázerőműjének megépítésével, valamint az egészségügy állapotának javításával is, azt azonban ilyen korán még nehéz megjósolni, hogy az országból pár évtized elteltével Egyesült Arab Emírségek vagy Venezuela lesz-e, esetleg Norvégia.