A szervezet, amelynek teljes jogú tagjai Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország és Üzbegisztán, valamint megfigyelő tagjai Magyarország, Türkmenisztán és az Észak-Ciprus, jelentős átalakuláson ment keresztül az utóbbi évtizedben. Kulturális szervezetből egy politikai, gazdasági és biztonsági blokká fejlődött. Stratégiai földrajzi elhelyezkedését, gazdag természeti erőforrásait és közös kulturális identitását kihasználva igyekszik navigálni a kialakuló nagyhatalmi versengésben, miközben bizonyos fokú stratégiai autonómiára és regionális befolyásra egyaránt törekszik.

2025. május 20-21-én került sor Magyarország fővárosában, Budapesten a Türk Államok Szervezetének Államfők Informális Csúcstalálkozója. Az esemény házigazdája Orbán Viktor magyar miniszterelnök volt, melyen személyesen vettek részt a szervezet tagállamainak – Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán, Törökország és Üzbegisztán – elnökei, valamint a szervezet megfigyelő tagállamainak képviselői és a Türk Államok Szervezetének főtitkára is.

A budapesti találkozó figyelemre méltó, mivel a szervezet fennállásának történetében először szervezi meg Magyarország személyében egy megfigyelő tagállam az eseményt. A budapesti találkozó további különlegessége, hogy szintén a budapesti rendezésnek köszönhetően most először Európában kerül megrendezésre. Emellett pedig a „Kelet és Nyugat találkozási pontja” mottóval megrendezésre került informális csúcstalálkozó fontos lehetőséget kínált a szervezet államfőinek az együttműködés fejlesztésére. A csúcstalálkozó eredményeként elfogadták a Budapesti Nyilatkozatot, amely megerősíti a Türk Államok Szervezetének közös jövőképét és stratégiai irányvonalát.

Geopolitikai ambíciók?

Ugyanakkor a szervezet mára öt geopolitikai jellemzővel rendelkezik. 1.) Területileg nagy kiterjedésű és népességű. A türk nyelvű államokat tömörítő szervezet tagországai főként Ázsia középső és nyugati részén élnek, összesen csaknem 164 millió fős népességgel, mintegy 7 millió négyzetkilométeren.

2.) A Türk Államok Szervezetének földrajzi elfedettsége nem folytonos, ezért a szervezetnek nincs megfelelő földrajzi alapja egy komolyabb integráció megvalósításához. A közép-ázsiai országokat a Kaszpi-tenger választja el Azerbajdzsántól, Azerbajdzsán és Törökország között pedig Örményország fekszik, amely határozottan ellenzi a pántörökizmust, míg Magyarország földrajzilag is távol fekszik a szervezet bármely tagországától. Így a hatalmas terület és népesség ellenére alapvetően ezek a földrajzi adottságok akadályozzák a szervezet politikai, gazdasági és kulturális integrációját jelen formában.

3.) Azonban azt is meg kell jegyezni, hogy a Türk Államok Szervezete által érintett közép- és nyugat-ázsiai régió nemcsak a keleti és nyugati civilizációk közötti kapcsolatok csatornája, hanem a legkülönbözőbb politikai eszmék (pántürkizmus, neopántürkizmus, oszmánizmus, neooszmánizmus, turanizmus, stb.) hazája is.

4.) Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a szervezet döntő részét képező öt tagállama a Szovjetunió felbomlásának eredményeként létrejött új független államok közé tartoznak, amelyek eredendően – történelmileg és geopolitikailag – Oroszországhoz kötődik. Mindazonáltal a szervezet egyik kiemelt célja – a türk világ integrációja – lényegében ellentétes az egyes országok függetlenségének megőrzése és nemzeti identitásának megerősítése céljával, és Oroszország nyílt vagy burkolt ellenintézkedései megnehezíthetik ennek a megvalósítását.

5.) Egy szorosabb gazdasági és politikai összefonódás a szervezet tagországainak részéről – hipotetikusan – egy katonai szövetség egy mintegy 10 millió katonából álló erős egyesített hadsereget is feltételez, amely a lehetséges jövőben automatikusan arra kényszeríti az olyan regionális nagyhatalmakat, mint Oroszország és Kína, hogy vegyék figyelembe a „türk világ véleményét”.

Ugyanakkor, annak ellenére, hogy a szervezet fejlődési kilátásait bizonyos objektív tényezők (földrajz) korlátozzák, geopolitikai hatását a regionális helyzetre és a szomszédos országokra komolyan kell venni. A Szervezet megjelenése megváltoztatja a regionális rendet Közép-Ázsiában, és a régió főbb nemzetközi szervezeteinek stratégiai átszervezéséhez vezet.

Mindazonáltal a szervezet geopolitikai területe és tevékenységi köre jelentős mértékben átfedi a kínai Övezet és Út kezdeményezést, és jelentős hatással van a Kína–Közép-Ázsia–Nyugat-Ázsia gazdasági folyosó kialakítására.

Stratégiai autonómia, mint geopolitikai egyensúlykeresés

A stratégiai autonómia Türk Államok Szervezetének a regionális válasza a nagyhatalmak közötti egyre élesebb versenyre. A globális rend átalakulásával a török államok egyre inkább a stratégiai autonómia modelljét alkalmazzák, kihasználva egyedülálló geopolitikai helyzetüket, hogy egyensúlyt tartsanak a kínai-orosz tengely és az Egyesült Államok vezette euro-atlanti szövetség között. Ez az egyensúlyi politika tükrözi a növekvő multipolaritás geopolitikai következményeit, amelyben a szervezet befolyását igyekszik érvényesíteni, miközben elkerüli a túlzott függőséget egyetlen nagyhatalmi blokktól.

A Türk Államok Szervezetével kapcsolatban a stratégiai autonómia két fő területen jellemezhető: egyrészt Törökország proaktív és független külpolitikája, amely ügyesen egyensúlyoz a NATO-tagság és a kínai-orosz térségben vállalt kötelezettségek között, másrészt a többi türk államok, például Azerbajdzsán, Kazahsztán, Kirgizisztán és Üzbegisztán pragmatizmusában és multivektor külpolitikájában, ami az Oroszország-orientált külpolitikától, a nagyobb regionális függetlenség felé való elmozdulás jeleit mutatja.

Lehetőségek és kihívások a szervezet számára

Az ukrajnai háborúval és az amerikai vámpolitika kiszámíthatatlanságával, valamint a jelenlegi a globális instabilitás fokozódásával Közép-Ázsia, amelyet történelmileg Türkesztánnak neveztek (a névváltoztatást Törökország nemrégiben hajtotta végre a nemzeti történelemkönyveinek tananyagában, ezzel is erősítve hazai oldalon a türk világ koncepcióját, vagyis ahogy a tankönyvekben szerepel „egy vérből valók vagyunk”), gazdag természeti erőforrásaival és stratégiai elhelyezkedésével, amely hidat képez Európa és Ázsia között, amely hosszabb távon kulcsfontosságú geopolitikai csataterévé válhat.

A szervezet növekvő regionális befolyása ellenére továbbra is jelentős kihívások előtt áll. Oroszország továbbra is jelentős befolyást gyakorol a posztszovjet türk államokra. Oroszország – háború utáni – esetleges növekvő befolyása alááshatja a szervezet jelenlegi stratégiai érdekeit. Ugyanakkor Kína Övezet és Út kezdeményezése által kiterjesztette Peking gazdasági jelenlétét Közép-Ázsiában, tovább bonyolítva a régió gazdasági és politikai dinamikáját.

Ezen külső nyomások ellenére a szervezet álláspontja a budapesti csúcstalálkozó megrendezésével világos: elkerülni az egyetlen nagyhatalomtól való túlzott függést, és ehelyett a belső kohézió mélyítésére és politikai, gazdasági és katonai együttműködésének megszilárdítására összpontosítani összehangolva külpolitikájuk gazdasági szegmenseit.