Egy olyan korban, amikor a technológia életünk minden területét áthatja, nem meglepő, hogy az orvostudomány is mélyreható átalakuláson megy keresztül. Az intelligens eszközök, amelyek egykor csupán kiegészítők voltak, ma már nélkülözhetetlenné válnak az egészségügyben. 2013-ban több ezer ember figyelme a Kickstarter.com weboldalára irányult, azon belül is egy befektetési célú kampányra: a Pebble-re. Egy okosóráról van szó, amely képes volt értesítések fogadására, fitneszkövetésre, alvásmegfigyelésre, zenelejátszás vezérlésére, időjárás- és környezeti adatok megjelenítésére, valamint óralapjai testreszabhatóak voltak (Kovach, 2016). Az okostelefon-forradalom idején rengeteg ember fantáziáját megmozgatta az egyik első okosóra. Ekkor még nem sokan gondolták volna, hogy az egészségügyi tudás demokratizációjának egyik első jelentős lépésénél tart a társadalom.
Mit jelent a demokratizáció ebben a kontextusban?
A tudás és a technológia demokratizálására irányuló kortárs törekvés kulcsfontosságú pillanatot jelent az egészségügyi szolgáltatók számára az orvosi oktatás átalakítása, a diszciplináris szakadékok áthidalása és a társadalmi egészségügyi egyenlőtlenségek kezelése szempontjából. Ez attól is függ, hogy a mai orvosok képesek-e szembemenni azokkal a történelmi akadályokkal, amelyek korlátozták az orvosi tudást, a technológiát és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést. A közelmúlt társadalmi és technológiai változásai új szemszögből mutatják meg, hogy az orvosok hogyan tudnak kiállni az információhoz való nyílt hozzáférés, a betegközpontú ellátási politikák és az alapvető emberi jogok mellett, kiterjesztve azt az orvosi oktatásra, ahol a tudás és a technológia liberális terjesztése elősegíti a befogadást. Az egyes körökből érkező ellenállás rávilágít a változás szükségességére. A fokozott kommunikáció és a technológia által vezérelt tanulási módszerek mind az oktatókat, mind a tanulókat képessé teszik a közös tudáscserére, miközben a technológia felelősségteljes használatát is megkövetelik az igazságos egészségügyi ellátás biztosítása és a társadalmi egyenlőtlenségek kezelése érdekében. Az egészségügyi szakemberek azáltal, hogy megkérdőjelezik az intellektuális elnyomást, küzdenek az igazságtalanság ellen, és a betegek jóllétét helyezik előtérbe, hozzájárulnak egy olyan befogadóbb és egyenlőbb orvosi oktatási modellhez, amely tükrözi az összekapcsolt globális társadalmat (Colt és Quadrelli, 2006).
Mindemellett nemcsak orvosi szinten történik változás az egészségügyi tudás szempontjából, hanem a társadalom többi tagja számára is hasznos lehetőségeket kínálnak az új technológiai megoldások. Az egészségügynek a digitális egészségügy révén történő demokratizálásáról szóló diskurzus a technológiákat olyan kulcsfontosságú eszközöknek tekinti, amelyek lehetővé teszik az egészségügyi információkhoz való hozzáférést a hagyományos egészségügyi intézményeken kívül is. A Stanford Medicine által készített „Az egészségügyi ellátás demokratizálása” című jelentés szerint „egy napon, talán hamarosan, ez a [kifinomult orvosi] szakértelem az okoseszközeinkben fog élni – könnyen elérhető lesz, bármikor és bárhol, akkor és amikor csak szükség van rá”. Eszerint az egészségügyi ellátás demokratizálódik azáltal, hogy a betegek egyre inkább hozzáférnek az egészségügyi adatokhoz, csökkentve ezzel a szakemberektől való függőségüket az egészségügyi tanácsadás terén. Eszerint a digitális egészségügy példátlan módon ösztönzi az orvosi tudás elterjedését, amelynek középpontjába a beteg kerül. A tanulmány szerint a végeredmény az, hogy a nyilvánosság ma még soha nem látott módon fér hozzá – mind a személyes, mind az általános – orvosi adatokhoz: a kórházak és egészségügyi rendszerek 93%-a lehetővé teszi a betegek számára, hogy hozzáférjenek az egészségügyi adataikhoz, interakcióba lépjenek azokkal, és egészségügyi szolgáltatásokban részesüljenek.
Emellett egyes szakértők a demokratizálást a diagnózis „tömegek” számára való hozzáférhetőségének biztosítása szintjén hangsúlyozzák – például Bose és Saxon (2019). Orvosok úgy vélik, hogy az új diagnosztikai fogyasztói eszközök alapvetően megváltoztatják a betegségek diagnosztizálásának módját azáltal, hogy a hagyományos tégla- és steril klinikákon kívüli virtuális diagnózist támogatják. Ahelyett, hogy a diagnózis felállítására klinikai látogatásra várnának, a betegek már a diagnózissal a kezükben érkezhetnek. Továbbá úgy gondolják, hogy a digitális egészség forradalmi az egészségügyi kontextusban, mivel a készülékek adatai konkrét, objektív információt visznek be a témáról szóló diskurzusba. Szerintük, ahogy az eszközök általánosan elfogadottá válnak, egy új, egyetemes igazságot fognak meghatározni. Véleményük szerint az egészség digitalizációjára való áttérés demokratizálódik a technológia széles körű hozzáférhetősége miatt: „a diagnózis szent hatalma most már szó szerint a minden ember kezében van” – írják a szerzők. Az ilyen eszközök széles körű elterjedése kulturális forradalmat jelent, amely az emberi egészség újfajta szemléletét hozza magával. Tehát demokratizációról beszélhetünk, mivel az orvosok és a rendelőjükben lévő készülékek nélkül, saját magunk is tisztában lehetünk egyes egészségügyi mutatóinkkal.
Az okosórák történeti áttekintése
Fontos a történeti áttekintéshez visszatérni és alaposabban kibontani, hogy jobban megértsük az okosórák világát. A Pebble 2015-ben piacra dobta okosóráját. Nem sokkal később a Samsung, az Apple és a Google is követte példáját. Eleinte a Seiko Data-200, valamint a PDA eszközök képesek voltak külső adatokat tárolni és megjeleníteni, de a kulcsfordulat a 2010-es évben jött el, amikor is elkezdtek aktivitási és egészségügyi funkciókat hozzáadni az okosórákhoz.
Az okosórák története szorosan összefonódik a számítástechnikai fejlődéssel és az időmérő eszközökkel. Bár az első digitális karóra már a 20. század elején megjelent, a valódi áttörést csak a 20. század végén tapasztaltuk meg, amikor a modern okosóra kialakult. Ez az időszak azonban nemcsak technológiai fejlődésről szólt, hanem a felhasználók igényeinek és elvárásainak folyamatos változásáról is. A kezdeti kísérletek során, a 70-es és 90-es években már látható volt az irány, hogy az időmérő funkciók mellett milyen egyéb lehetőségeket rejt magában egy okosóra. Az első digitális karóra, a Pulsar LED óra például, bár nem volt igazi okosóra, mégis meghatározó lépésnek számított a viselhető technológia terén. A 80-as években megjelent Seiko Data-2000 azonban már közelebb állt az okosóra koncepciójához, képes volt külső adatok tárolására és megjelenítésére. Ez azonban nem vált túl elterjedtté, és csak korlátozott funkcionalitással rendelkezett. A 90-es évek és a 2000-es évek eleje a személyi digitális asszisztensek, vagyis a PDA-k korszakának számított. Ezek a kézi eszközök már több funkciót kínáltak, mint a naptárak, névjegyek és jegyzetek kezelése. Ebben az időszakban néhány vállalat kísérletezett azáltal, hogy a PDA funkcionalitását integrálta a karóra formájába, de ezek a próbálkozások még nem váltak igazán sikeresekké.
Az igazi áttörés a 2010-es években következett be, amikor megjelentek az első okosórák, mint például a Pebble Smartwatch. Ez a korszak jelentős technológiai fejlődést hozott, és a nagy technológiai cégek is beléptek az okosórák piacára. Az okosórák funkcionalitása ekkor már sokkal szélesebb volt, beleértve a fitneszkövetést, a pulzusmérést, az alkalmazások támogatását és a hangalapú asszisztenseket is. A következő években az okosórák technológiája tovább fejlődött, az akkumulátor élettartama, a kijelző minősége és az egészségmegfigyelési képességek jelentősen javultak. A piac tovább diverzifikálódott, és egyre több vállalat kínált okosórákat, legyen szó hagyományos óragyártókról, fitneszcégekről vagy éppen divatmárkákról.
Az okosórák korszaka tehát egy folyamatos fejlődést és változást jelentett, amely a technológiai innovációt és a fogyasztói elvárásokat ötvözte, és az okosórák ma már elengedhetetlen eszközei lettek a mindennapi életünknek.
Funkciók
A következőkben a korai funkciókra építve mutatjuk be a jövő lehetőségeit, hogy miként segíthet minket a gyorsan fejlődő technológia. Az egészségmegfigyelési funkcióval rendelkező intelligens eszközök koncepciója több évtized alatt alakult ki, de néhány korai példa megalapozta a ma ismert eszközöket. Nézzünk meg tehát néhány figyelemre méltó úttörőt ezen a területen:
Szívritmus-monitorok: Az első kereskedelmi forgalomban kapható pulzusmérő készüléket, a Polar Sport Tester PE 2000-et 1982-ben mutatta be a Polar Electro. Ez egy elektródákkal ellátott mellkasi pántból állt, amely mérte viselője pulzusszámát, és az adatokat egy karóraszerű vevőegységre továbbította. Bár a mai mércével mérve kezdetleges volt, mégis a viselhető egészségmegőrző technológia korai lépését jelentette.
Glükózmonitorok: A folyamatos glükózmonitorokat (CGM) a 20. század vége óta használják a cukorbetegség kezelésére. A korai modellek azonban terjedelmesek voltak és gyakori karbantartást igényeltek. A 2000-es években kezdtek népszerűvé válni a kisebb és felhasználóbarátabb CGM-ek, például a Dexcom és a Medtronic által gyártottak, amelyek lehetővé tették a vércukorszint folyamatos, de nagyobb kényelemmel és pontossággal történő monitorozását.
Lépésszámlálók: A lépésszámlálók, amelyek a viselőjük által megtett lépések számát számolják, évszázadok óta léteznek különböző formákban. A 20. század végén azonban megjelentek a digitális kijelzővel és kifinomultabb nyomkövetési képességekkel rendelkező elektronikus lépésszámlálók. Az Omron HJ-105 az 1990-es években bevezetett korai digitális lépésszámlálók egyike volt, amely előkészítette az utat a lépésszámlálás modern, viselhető eszközökbe történő integrálása előtt.
Alváskövetők: Az alvásminták és az alvásminőség nyomon követésére tervezett eszközök az utóbbi években egyre népszerűbbé váltak, de a legkorábbi példák a 20. század végére nyúlnak vissza. A 2009-ben bemutatott Zeo Personal Sleep Coach volt az egyik első olyan fogyasztói minőségű alváskövető, amely széles körű figyelmet kapott. Ez egy EEG-érzékelőkkel felszerelt fejpántot használt az agyhullámok megfigyelésére és az alvási szakaszok elemzésére az éjszaka folyamán.
Tevékenységkövető eszközök: A fizikai aktivitás, a testmozgás és a kalóriafelhasználás nyomon követését magában foglaló aktivitáskövetés fogalma a 20. század végére nyúlik vissza. A 2009-ben megjelent Fitbit Tracker az első kereskedelmi forgalomban sikeres aktivitáskövető eszközök közé tartozott. A készülék gyorsulásmérőket kombinált vezeték nélküli csatlakoztathatósággal a lépések, a megtett távolság és az elégetett kalóriák nyomon követéséhez, és ezzel megnyitotta az utat a viselhető fitneszeszközök új generációja előtt.
Ezek a korai, egészségfigyelő funkcióval ellátott intelligens eszközök megalapozták a ma kapható készülékek sokszínű választékát, bemutatva a technológia folyamatos fejlődését a jobb egészség és jóllét érdekében.