Az említett kihívásokra válaszul az MCC Tanuláskutató Intézete Varsóban mutatta be új, Reclaiming Classical Education című kötetét, amely Joanna Williams és Fodor Richárd szerkesztésében valósult meg 16 európai és amerikai szerző közreműködésével.
A kötetben szereplő tanulmányokon keresztül elsősorban a nemzetállamok, a társadalmi igazságosság és a klasszikus oktatás dilemmáiba nyerhetünk betekintést. A szerzők különböző szempontból világítanak rá a nyugati oktatási rendszerek aktuális kihívásaira és arra, hogy az oktatás hogyan járulhat hozzá a társadalom szilárd értékeinek megőrzéséhez és a kulturális folytonosság biztosításához.
A könyv négy nagyobb tematikus egységre tagolódik. A kiadvány első két szakaszában olyan tanulmányok kaptak helyet, amelyek a klasszikus nevelés filozófiai hátterét és történeti gyökereit dolgozzák fel hangsúlyozva a klasszikus diszciplinák, köztük a történelemtanítás és állampolgári nevelés kiemelt szerepét, míg a kötet második felében az aktuális kihívásokat és veszélyeket, valamint a klasszikus oktatás gyakorlati megvalósítását taglaló írások kerültek be. Jelen recenzió öt tanulmányt emel ki ezek közül részletesebb bemutatásra.
Nicholas Tate az Education and the Nation State (Oktatás és a Nemzetállam) című munkája a nemzet, nemzetállam és az oktatás helyzetének változását vizsgálja a 21. századi nyugati országokban.
A nemzetállamok szerepét a modern világ számos vívmánya állította kihívások elé. Ezek között említhetjük a kulturális és gazdasági globalizációt. Míg előbbi a nemzeti identitás megkérdőjelezését, addig az utóbbi az államok szuverenitását csökkentette. A tanulmány szerzője a kihívások azonosítása mellett arra keresi a választ, hogy miben keresendő napjainkban a nemzetállamok szerepe. Válaszként a közös nyelvet, kultúrát és történelem, biztonságot és közösségi érzést említi. Nicholas Tate ezek miatt tartja rendkívül fontosnak az oktatás szerepét, mivel véleménye szerint az képes közvetíteni ezeket az értékeket a fiatalok felé – hozzájárulva ezzel a társadalom és az állam fennmaradásához. Ugyanakkor hangsúlyozza: ez nem társulhat azzal, hogy a diákok ne tanuljanak a globális világról, ugyanis a tájékozódáshoz igenis fontos, hogy az egyes nemzeti közösségek értékei is hangsúlyt kapjanak. Tate külön kiemeli, hogy a nemzeti identitás fejlesztése során kerülni kell a politikai és ideológiai meggyőződések ráerőltetését a diákokra. Szerinte az identitáspolitika gyengíti a nemzetállamokat: ahelyett, hogy az összetartozás érzését erősítené, a különbségekre helyezi a hangsúlyt – ez pedig óhatatlanul megosztottságot szül.
Joanna Williams szerint, a klasszikus értelemben vett tudásalapú oktatás napjainkra sok Nyugat-európai ország tanterveiben eltolódott a társadalmi igazságosság és a konkrét erkölcsi értékek hirdetése felé. A téma hátterét Williams az Education versus indoctrination: challenging the politicisation of schooling (Oktatás kontra indoktrináció: az iskoláztatás politizálásának kihívása) című tanulmányában mutatja be. Ezen eltolódás magával hozta az oktatás új célját: a diákok adott témákhoz való hozzáállását és viselkedését kell módosítani, nem egy semleges tudást átadni, amiből később saját következtetéseit vonhatna le a gyermek. Így a tanárok egy maguk által elképzelt ideális világot mutatnak be a diákok számára, ami nem feltétlen készíti fel őket a valóságra.
Az iskola a politikai élet egyik új színtere lett azáltal, hogy a jelenkori társadalmi problémák megoldását az új generáció közvetlen indoktrinációjával igyekszik megoldani több államvezetés is. Ennek eszközéül szolgálnak például az új tantárgyak, amiket a tanrendbe iktatnak, a hagyományos tananyag megváltoztatása, továbbá a tanárok aktivista szerepének elvárásként való terjesztése. A módosított tanrendek és tananyagok, amik a diákok hozzáállását igyekeznek meghatározni a világ felé azonban pont azt a szabadságot veszik el, ami a saját tudásalapú világképet és véleményformálást alakíthatná ki. Ha a tudásalapú oktatás újra dominánsan visszatérne, annak következtében a felelősségvállalás és a kreatív ötletek egy szabadabb és sokszínűbb társadalomhoz vezethetnének.[1]
Joanna Williams gondolatmenetét tágabb kontextusba helyezi a Decline of Classical Education and the Crisis of Socialisation (A klasszikus oktatás[2] hanyatlása és a szocializáció válsága) című munkájában, amiben a klasszikus oktatás hanyatlásán keresztül mutatja be a növekvő társadalmi és szocializációs válságot. Azt vizsgálja, hogy az oktatási célok megváltozása az alapvető értékekben zavart okoz.
A klasszikus oktatástól való eltávolodás által a társadalomban az elidegenülés érzete is erősödik, és gyengül a felnőttek kollektív tekintélye. A család szerepe a szocializációban rendkívül fontos, ugyanis ez az első lépcsőfok a társadalomba való beilleszkedéshez. A családi élet keretein belül az idő előrehaladtával a gyermekek fokozatosan ismerkednek meg a világgal, amibe az iskola bekapcsolódik azáltal, hogy az otthoni értékeken kívül a világ további erényeivel ismerteti meg diákjait. Ennek az egyik módja a klasszikus oktatás, ami tárgyi tudásával és a nyugati világ értékeinek (pl.: demokrácia, tradíció, szólásszabadság, stb) közvetítésével egy összefogó világképet kínál a diák számára. Azáltal azonban, hogy az oktatásban megjelent a történelmi elidegenítés (ami a nyugati államok múltbéli tragikus tetteit hangsúlyozza azok pozitív vívmányai helyett), a felnövekvő generációk elrettennek saját államuktól, aminek következménye a társadalmi válság megjelenése. Azáltal, hogy az iskolák az elidegenítés mellett a közös nemzeti értékek helyett ideológiai nézeteket közvetítenek a gyermekek felé, meggyengül a szülők tekintélye is. Megjelenik a fordított szocializáció, melynek keretében a diákokat arra buzdítják, hogy tanítsák/ismertessék meg szüleiket az új értékekkel (újrahasznosítás, nemiség, stb) aminek további következménye, hogy a társadalom egy alapbázisa, a család intézménye is fokozatosan gyengül meg.[3]
Skócia is egy fontos példa a nyugati oktatás irányváltozására. A kötet tanulságai szerint a tudásalapú oktatás itt is áttért a társadalmi igazságosságok keresésére és a politikai témák feldolgozására ahogyan azt Stuart Waiton kifejti A Year of the Scottish Union for Education (A Skót Oktatási Unió éve) című tanulmányában. A GTCS (General Teaching Council for Scotland – Skóciai Általános Oktatási Tanács) a fenntarthatóság a befogadás és a társadalmi igazságosság értékeinek oktatását határozta meg irányelvként, a tárgyi tudás és az oktatási kiválóság helyett. Az egyetemeken elvárt lett az egyenlőség, különbözőség és befogadás értékeinek kötelező jellegű oktatása, ami ezáltal az egyetemi élet szuverenitásán csorbított. Az iskola eszközzé vált a különféle hatalom által támogatott társadalmi igazságosságok közvetítésére, így a pedagógusok feladatkörébe került ezeknek az értékeknek az aktivista-jellegű promotálása is. Ezen felül az oktatási rendszer igen egyoldalúan foglal állást a jelenlegi oktatási anyagok és ideológiák mellett amiből fakadóan a tanárokra a választási lehetőség megszűnésének nyomása nehezedik. A diákokra is hatással van az új helyzet, összemosódott a felnőtt és gyermekvilág határa azzal, hogy olyan társadalmi, politikai és szexuális problémákat kezdtek el integrálni az iskolai tananyagokba, amik nem feltétlen megfelelőek a célzott korosztályoknak. Mindezeknek köszönhetően az elmúlt másfél évtized változása (a klasszikus tanítás elhagyása, ami az tárgyi-diszciplináris tudás fokozatos elhagyását vonta magával) magával hozta a tanulmányi eredmények lassú romlását is.[4]
Filip Ludwin a jogászképzésbe integrált klasszikus oktatás bevezetésének gazdagító és jótékony hatását mutatja be a Classical Education at Collegium Intermarium University, Warsaw (Klasszikus oktatás a varsói Collegium Intermarium Egyetemen) című tanulmányában. Célja bebizonyítani, hogy mind az intellektuális mind a szakmai készséget fejleszti ez az integráció, melynek a felsőoktatásban való alkalmazása általánosságban jótékony hatással lenne a jogászképzésre. A Collegium Intermarium programjának célja a latin kultúrától való eltávolodás trendjének ellensúlyozása, kiemelve, hogy a klasszikus tudás a nyugati civilizáció alapja.
A jelenkori igényekhez igazítva a latin kultúra örökségét, egy mélyebb műveltséget nyújt a képzés a hallgatók számára, így a képzett jogászok komplexebb módon láthatják át a jogtudományt annak történelmi, filozófiai és kulturális ismeretével. A klasszikus oktatás számos eleme (retorika, logika, vitakészség, nyelvek ismerete) beemelésének alapvető célja művelt és kompetens szakemberek kiképzése.[5]
A bemutatott tanulmányok szerint tehát, a nemzetállam szerepe és a hagyományos értékek megőrzése az oktatásban kulcsfontosságú a globális társadalmi kihívások közepette. A klasszikus tudásalapú oktatás nemcsak szakmai, hanem kulturális és erkölcsi alapot is nyújt a jövő generációi számára. Az iskolák túlzott politizálása és az ideológiai nevelés háttérbe szoríthatja a diákok kritikus gondolkodását és saját véleményük kialakítását. A klasszikus oktatás eszméje ezen tendenciákkal szemben a tárgyi tudás átadását és a kulturális örökség ápolását célozza. A jövő oktatásának ezért egyensúlyt kell teremtenie a globális látásmód és a nemzeti identitás közvetítése között. A kötet tanulmányai ehhez az összetett célkitűzéshez kívánnak hozzájárulni.
[1] Joanna Williams, Education versus indoctrination: challenging the politicisation of schooling
[2] Az alapvető tudományos akadémiai diszciplínák koncentrált tanulása: történelem, irodalom, természettudományok és matematika.
[3] Joanna Williams, The Decline of Classical Education and the Crisis of Socialisatio, with expanded sections on each argument, supporting evidence, and implications.
[4] Stuart Waiton, A Year of the Scottish Union for Education
[5] Filip Ludwin, Classical Education at Collegium Intermarium University, Warsaw, Poland
