A választottbíráskodás gyökerei a kereskedők közötti informális megállapodásokra nyúlnak vissza, ahol a felek a vitájuk rendezése érdekében egy megbízható harmadik felet kértek fel, akinek a döntését aztán magukra nézve kötelezőnek tekintették. Az idő előrehaladtával a választottbíráskodás szerepe egyre növekedett a nagy volumenű kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatban, amelynek következtében az államok is szabályozni kívánták a területet. Így a XX. század elejétől egy intézményesülési folyamat vette kezdetét, amelyben az 1923-as Genfi Jegyzőkönyv, majd a 1958-as New York-i Egyezmény jelentős lépéseket tettek a nemzetközi választottbíráskodás kereteinek megteremtésében, elősegítve ezzel a választottbíráskodás nemzetközi elismerését és végrehajtását. A New York-i Egyezmény a mai napig a legtöbb részes állammal rendelkező nemzetközi egyezménynek tekinthető.
Napjainkra a választottbíráskodás tekinthető a nemzetközi kereskedelmi ügyletekkel kapcsolatban felmerülő jogviták rendezésének elsődleges színterének. Ennek háttérben több ok és igény áll. Alan Redfern és Martin Hunter szerint a két elsődleges szempont a semlegesség és a végrehajthatóság. A semlegesség igénye a jogviták természetéből következik: a választottbíráskodás rendre nemzetközi szerződésekkel kapcsolatos jogviták rendezésére szolgál.
A nemzetközi szerződések jellemzően különböző országok jogrendszerét érintik, ahol valamennyi jogrendszer sajátos szempontokkal, saját bírákkal, ügyvédekkel rendelkezik. Amennyiben a felek valamelyikük lakóhelye szerinti bíróság előtt próbálnának igényt érvényesíteni, úgy a nyelvi különbség, valamint az elfogultság problémájába is ütközhetnének. Emiatt kedvező a választottbíráskodás, hiszen a felek közötti jogvitát egy semleges helyszínen eljáró választottbírói testület fogja elbírálni, amely egyik fél számára sem jelent előnyöket.
A Redfern és Hunter által említett másik előny a végrehajthatóság. A választottbírósági eljárás azzal zárul, hogy az eljáró testület kibocsájtja a választottbírói döntést (award). A döntés kötelező és végleges, vagyis szemben az állami bíróságok döntésével, nem fellebbezhető. A végrehajthatóság abból a szempontból is előnyt jelent, hogy a választottbírósági döntések végrehajtásával kapcsolatos nemzetközi egyezmények sokkal szélesebb körben elfogadottak, mint a bírósági ítéletekre vonatkozó hasonló nemzetközi szerződések. A választottbírósági döntések a New York-i Egyezmény keretein belül tehát könnyebben végrehajthatók külföldi országokban. Magától értetődő, hogy ez a szempont különösen fontos a nemzetközi kereskedelemben.
A jogorvoslati lehetőség hiánya rámutat a következő szempontra, amely a nemzetközi választottbíráskodást előnyössé teszi, ez pedig a gyorsaság. A választottbíráskodás általában gyorsabb, mint a hagyományos bírósági eljárások, mivel a felek és a választottbírák rugalmasabban tudják meghatározni a folyamat menetét. Számos választottbíróság eljárási szabálya hangsúlyozza a gyorsaság és hatékonyság fontosságát, sőt akár „gyorsított eljárásra” is lehetőséget adhat (International Chamber of Commerce 2021 Arbitration Rules).
A választottbíráskodás eljárásai általában titkosak, ami előnyös lehet a felek számára, akik nem szeretnék, hogy üzleti titkaik nyilvánosságra kerüljenek. Bár a titkosság háttérbe szorulóban van a választottbírósági eljárások tekintetében, továbbra is fontos jellemzője a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodásnak. Ráadásul a választottbíráskodás során a felek ténylegesen az ügy urai: bizonyos keretek között rugalmasan alakíthatják az eljárási szabályokat, a választottbírák személyét és számát, valamint az egyéb járulékos kérdéseket. A rugalmasság szintén előnyt jelent a formalizált állami bírósági eljárási szabályokkal szemben.
Összességében a nemzetközi kereskedelmi választottbíráskodás egy hatékony és előnyös alternatíva a hagyományos bírósági eljárásokkal szemben, különösen a globális kereskedelem dinamikus környezetében. A választottbíráskodás lehetővé teszi a felek számára, hogy a vitáikat szakértő és pártatlan döntőbírók előtt rendezzék, gyorsan és költséghatékonyan, miközben megőrzik az üzleti titkaik bizalmasságát. Noha a szakirodalomban sokan hivatkoznak arra, hogy a választottbíráskodás egyre inkább hasonlóvá válik az állami bíróságokhoz, a jelen cikkben felvázolt jellemzők miatt továbbra is megőrizheti vezető szerepét a nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos jogviták rendezésében.
Felhasznált források:
- International Chamber of Commerce: 2021 Arbitration Rules
- Nigel Blackaby, Constantine Partasides, Alan Redfern, Martin Hunter: Redfern and Hunter on International Arbitration. Oxford University Press, Oxford, 2018.
- Ilias Bantekas: An Introduction to International Arbitration. Cambridge University Press. 2015.
