Magyarországon az 1867-es kiegyezést követően került sor a hatalmi ágak, a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás elkülönítésére. Az 1869. évi IV. törvénycikk elválasztotta egymástól az igazságszolgáltatási és közigazgatási tevékenységet. Addig megszokott volt, hogy törvénykezéssel királyi és rendi szervek foglalkoztak, így az igazságszolgáltatás egy helyen folyt közigazgatási jellegű feladatok ellátásával, és a közigazgatási feladatokat ellátó vármegyék, városok, földesurak végezték. Az elkülönítés azonban ez utóbbi sajátosságot megszüntette, és emellett ahhoz is hozzájárult, hogy idővel a bíróságok önálló épületet is kaphassanak.
Az 1871. évi XXXI. és XXXII. törvénycikkek szóltak az elsőfolyamodású bíróságok rendezéséről, és ezek alapján kezdődött meg a királyi járásbíróságok és törvényszékek működése. Kezdetben ez az elődszervek épületében folyt, majd a bírósági szervezetrendszer megszilárdultával és a kedvező gazdasági helyzetnek köszönhetően megkezdődött az új bíróságok felépítése.
Az 1871. évi bírósági reformnak köszönhetően 102 megyei törvényszék jött létre, melyeknek élén elnök állt. A törvényszéken mint elsőfolyamodású bíróságon polgári ügyekben egyes vagy hármas tanács, büntetőügyekben vizsgálóbíró járt el, aki nyomozói tevékenysége mellett bírói jogkörrel is rendelkezett. A törvényszék tehát általános hatáskörű fórum volt. Bizonyos időszakokban három bíróból és 12 esküdtből álló esküdtbíróság is működött. Mivel a törvényszék vegyesfolyamodású bíróság, elbírált másodfokon járásbíróságoktól megfellebbezett polgári ügyeket is. A királyi törvényszékektől ítélőtáblához lehetett fellebbezni, bizonyos ügyekben pedig közvetlenül a Kúriához is akár.
Az 1880-1890-es években praktikus okokból törvényszéki épületeket építettek, hiszen ahol törvényszék működött, ott általában járásbíróság és telekkönyvi hatóság is, valamint az 1871-es szervezeti törvény a törvényhatóságoktól a bíróságokhoz tette át a börtönöket. Ezen funkciók ellátása komplex kialakítást igényelt, így elterjedt a korszakban az igazságügyi paloták megépítése.
Az igazságügyi paloták mint épülettípus specialistája az igazságügyi épületeken csaknem három évtizedig munkálkodó, és ezért az igazságügyi tárca „házi építészeként” számon tartott Wagner Gyula. Egyik legkorábbi igazságügyhöz kapcsolódó épülete a szegedi Csillagbörtön. Ő tervezte a Szombathelyi Törvényszéket is, melynek a kivitelezésére kiírt pályázatot Krausz és Jirasek szegedi építési vállalkozók nyerték el. Az épület tipikus igazságügyi palota, mely hasonlít Wagner Gyula más középkupolás tervezéseihez: a debrecenihez, a máramarosszigetihez, a makóihoz, az aradihoz, a kolozsvárihoz, a székesfehérvárihoz és az egrihez. Ezek az épületek tehát mind Wagner Gyula stílusát tükrözik, amelyben neoreneszánsz elemek jelennek meg. Az ő építészeti formavilágára pedig hatással volt Theofil von Hanssen, akinél hét szemesztert töltött a Bécsi Képzőművészeti Akadémián.
A Szombathelyi Törvényszéket az 1871. évi XXXII. törvény alapján állították fel Vas vármegyében az 1875-től már csak járásbíróságként továbbműködő Szentgotthárdi Törvényszékkel együtt. Kezdetben a megyeház épületében kezdte meg működését, majd másfél évtizeddel később ezt már Fabiny Teofil igazságügyi miniszter méltatlannak és tarthatatlannak tartotta. A törvényszék épületét Wagner Gyula tervezte, az építkezés két évig zajlott. 1889. október 2-án Zsitvay Leó törvényszéki elnök felkérésére Szilágyi Dezső igazságügyi miniszter avatta fel, melyen részt vettek a törvényszékhez tartozó járásbíróságok vezetői is.
Az igazságügyi palotákat jellemzően a város központjában, gyakran főterén helyezték el, tehát olyan helyeken, ami jó közlekedési kapcsolódásokkal rendelkezett, hogy a jogkereső közönség könnyen elérhesse. Ezt a célt szolgálta a palotajelleg és az épület felirata (a Szombathelyi Törvényszék esetében: Törvényház), esetleg szimbólumok elhelyezése is. Ennek megfelelően a Szombathelyi Törvényszéket is a vármegye ingyenes felajánlásának köszönhetően egy értékes, 6220 m2-es belvárosi telken építették, mely a Fő térhez közeli Szily János utcában található. Ebben az utcában helyezkedik el a város számos más fontos, emblematikus épülete, köztük a Sarlós Boldogasszony Székesegyház és a Püspöki Palota. Az épület azonban, ellentétben például a Győri Törvényszék épületének a jogkereső közönség dolgát megkönnyítő elhelyezkedésével, nem a vasútállomáshoz közel található.
Ahogy más bírósági épületeknél, úgy a büntetés-végrehajtásra szolgáló épületeket a Szombathelyi Törvényszék esetén is eldugott helyen, a főépület mögött, a hátsó udvari szárnyban alakították ki. A Vasvármegyei Fogház 1889-ben kezdte meg működését a törvényszék épületében fegyház, börtön és fogház fokozatban. 1950-től csak női elítélteket tartottak itt fogva, 1957-től pedig őket is csak letartóztatottként és elzárásosként. 1972-ben szigorított börtön fokozatban férfiakat helyeztek el zárkáiban. Ez az épület ma is megtalálható, azonban már nem használják, hiszen 2008-ban átadták a város külvárosi részén található, 53 hektáros területen fekvő jogutódintézetet, mely ma Magyarország legnagyobb létszámú és legkorszerűbb büntetés-végrehajtási intézete. A törvényszéken található börtönépület így jelenleg üresen áll.
A Szombathelyi Törvényszék épülete Wagner Gyula más munkáihoz hasonlóan egy középhangsúlyos épület, ami középrizalittal hangsúlyozott homlokzattal rendelkezik. Habár nem a középső rész a legszélesebb a függőleges tagolással létrejött egységek közül, az építési síkból kiemelkedő rizalit és az ablakok oszlopokkal is történő elválasztása lehetővé teszi, hogy megadja az épület hangsúlyát. Nagyon hasonlít a Debreceni Törvényszék szintén kétemeletes épületéhez. Eltérés azonban például a nyíláskiosztás, mely a Szombathelyi Törvényszék esetén 1-6-5-6-1, így tehát ötös homlokzati tagolású, nem hármas. Emellett a Debreceni Törvényszék épületén a háború után nem állították helyre középen a manzárdkupolát, ami a Szombathelyi Törvényszéken viszont még mindig látható, és ez monumentálissá teszi, még inkább kiemelve a zártsorú beépítésű épületet az utcában található épületek sorából.
A Szombathelyi Királyi Törvényszék 1889-es átadásakor az épületben helyet kapott a járásbíróság, a törvényszék, a telekkönyvi hatóság, a királyi ügyészség és a fogház. A homlokzat az utca hosszában épült fel, hátrafelé udvari szárnyak nyúltak, melyet a börtön épülete zárt. A zárt udvarban nagyméretű (később esküdtbíráskodás céljából használt) tárgyalót alakítottak ki. Eredetileg a bíróság épülete egy-, a börtöné négyemeletes volt. Az évek során azonban nőtt az ítélkezési ügyek (például sommás eljárások, sajtóügyek, esküdtbíráskodás) száma, ami miatt az épületet is át kellett építeni. 1899-ben így az udvari nagytermet esküdtszéki tárgyalóvá alakították. A második világháború idején a menekülő nyilas kormány igazságügyi minisztériuma kapott helyet az épületben. 1950-ben megszűntek a törvényszékek, az épületben így csak a megyei bíróság és a Szombathelyi Járásbíróság működött. Az ügyészség az utcai front felső szintjén helyezkedett el kezdetektől fogva, de mivel nőttek az ügyészi és bírói feladatok, az épület észak-nyugati udvari szárnyán emeletráépítés történt az 1960-as évek elején. Az 1970-es években egységes bírósági szervezetrendszerbe integrálták a munkaügyi, majd gazdasági döntőbizottságokat, amelyek így szintén az épületben kaptak helyet.
A bírók számának további növekedésével és az épület állagának romlásával 1985-89 között csaknem teljes felújítást kellett végezni, és ekkor alakult ki az épület mai elrendezése, vagyis, hogy a tárgyalótermek, kezelőirodák a fölszinten találhatóak, a bírók irodái pedig az emeleten. A második emeleten a Vas Vármegyei Főügyészség található.
