Az apokalipszis, apokaliptika és apokalipticizmus témaköreivel foglalkozó előadások, valamint más szakirodalmak alapján kísérletet teszek annak bizonyítására, hogy a zsidó, illetve korai keresztény apokaliptikus irodalom ismerete és vizsgálata közelebb hozhat minket a saját korunk nagyon is élő apokaliptikus gondolkodásának megértéséhez.
Elöljáróban érdemes tisztázni, hogy apokalipszis alatt elsősorban egy irodalmi műfajt értünk. Ez abból is adódik, hogy az „apokalipszis” szó a görög apokalüpszisz főnévből ered, melynek jelentése „felfedés”, „feltárás”, „kinyilatkoztatás”. Ebből következik, hogy a műfajt tekintve számos kinyilatkoztatással találkozunk. Másrészről következtethetünk az apokalipszis természetére vonatkozóan is. Nem csupán a fennálló világ végét érthetjük alatta, hanem egyúttal valami titok megismerésére, valamilyen rejtély megoldására is sor kerül. A műfaj nevét a Jelenések könyvének görög címe adja, amely tartalmazza a kifejezést.
A továbbiakhoz az apokalipszis témaköréhez tartozó néhány fogalom tisztázására van szükség. Egyrészről az eszkatológia, amely egy tágabb fogalom az apokalipszisnél, így magában foglalja azt. Jelentését tekintve Fodor György szerint „egy olyan jövőnek a meghirdetése, amely a végérvényesség karakterét viseli magán”. Az elhatárolás azért lényeges, mivel az ószövetségi prófétikus eszkatológia elsősorban a jelenből indul ki, és lehetséges jövőképeket állapít meg. A jövő változhat, amennyiben a jelenben másként cselekednek. Ezzel szemben az apokaliptikus irodalom egy bizonyosan bekövetkező eseményt határoz meg, amely mindenképpen bekövetkezik a jelentől függetlenül. Ez az esemény független a történelemtől, Isten külső beavatkozása az emberiség sorsába. Ez az elhatárolás közelebb segít minket az apokalipszis természetének megértéséhez. Az apokalipszis egy meghatározott jövőképet állít, ami ugyan megváltoztathatatlan, mégis ennek alapján a jelenre következtethetünk belőle.
További fogalomként az apokaliptikát emelném ki, amelyet szintén Fodor György alapján egy „sajátos vallási perspektívát, szellemi irányt, illetve gondolkodási szerkezetet” határozhatunk meg. E szellemi irányba ágyazódik be az apokalipszis, mint irodalmi műfaj. Végül az apokalipticizmust érdemes említeni, amely John J. Collins meghatározása szerint „szociológiai kategória, amely azon közösség(ek) vizsgálatával foglalkozik, amely(ek)ben az apokaliptikus eszmék kibontakoztak és meghatározók voltak”. Az apokalipticizmus tehát az apokaliptika társadalmi vetületével foglalkozik. Számunkra azért érdekes, mivel az apokaliptikus gondolkodás nem kizárólag a múlt társadalmaira jellemző. Mind a mai napig meghatározza életünket a végidők gondolata. Rózsa Huba szavait idézve: „Napjainkban a világvége gondolata a klímaváltozás és környezetszennyeződés kapcsán bekerült a közgondolkodásba, amely szembesül azzal a kérdéssel, hogy az emberi élet és a bolygónk léte valamilyen vég felé halad.”
Tagadhatatlan ugyanakkor, hogy számos különbség van a klímaváltozás okozta világvége, és a Szentírásban kinyilatkoztatott események között. Elsősorban a történelemhez való viszonyukban térnek el. Ahogy fent említettem, az apokaliptikus gondolkodásban a végidő független a történelem alakulásától, azt Isten beavatkozása hozza el a földre. Ezzel szemben a klímaváltozás okozta világvége inkább hasonlatos a prófétikus eszkatológiához, mivel választás elé állítja az emberiséget. Ugyanakkor találunk más példákat, amelyek jobban szemléltetik az apokaliptikus gondolkodását megjelenését napjainkban. Különösen az Egyesült Államok társadalmára igaz, hogy a különböző politikai eseményeket nem a történelmi folyamatok eredményeként, hanem a végidők jeleként értelmezik. Gondolhatunk a szeptember 11.-ei támadásra, egyes elnökválasztásokra vagy akár a gyors technológiai fejlődésre. Legjobban mégis úgy tűnnek fel a hasonlóságok és különbségek, ha az ókori apokaliptikus irodalom műveinek legfontosabb elemeit keressük a modern kultúránk apokaliptikus alkotásaiban.
Nagy kihívás meghatározni az apokaliptikus irodalom pontos határait és jellemzőit. Abban talán egyetértés van, hogy a műfaj kezdetét az apokrif Hénok könyve jelenti, azon belül is az ún. Virrasztók könyve és a Csillagászati könyv. Előbbi a bűnös Virrasztók megbüntetését írja le, akik szembe mentek a világ rendjével, és asztrális lényként mégis emberi nőkkel nemzettek gyermekeket. A büntetésük együtt jár az addig fennálló világrend végével is, amelyet a babiloni mágikus rend testesít meg. A Csillagászati könyvben leírt új rend pedig ezt hivatott felváltani. Fröhlich Idát idézve: „Az új világmagyarázat mögött a babiloni asztrális mágia rendszerének és gyakorlatának kritikája és hiteltelenítésének szándéka áll.” Ez azt is jelenti, hogy az apokalipszisek már a legelső ismert műtől kezdődően nem pusztán a kinyilatkoztatás ismertetésének szándékával íródtak, hanem a kinyilatkoztatás mögött más cél is meghúzodott.
Ugyanezt láthatjuk az ószövetségi Dániel könyvében, amelyben a próféta négy világbirodalom felemelkedéséről számol be, melynek végső szakasza a „pusztulás utálatossága”. Ezt követően Isten egy ítélettel leszámol a világbirodalmakat megtestesítő istenellenes erőkkel, és eljön az üdvösség ideje, amely az Emberfia segítségével valósul meg. Dániel könyve a Kr. e. 2. században íródott, amikor Izraelt az asszírok, az új babiloniak és a perzsák után a Szeleukida birodalom is meghódította. Nem véletlen tehát, hogy ebben az ószövetségi világvége történetben a végső csapást a birodalmak erői ellen mérik. Fontos itt kiemelni továbbá, hogy az üdvösség várása egy kiemelt eleme az apokaliptikus szövegeknek. Az üdvösségnek számtalan jelentést tulajdoníthatunk, de legfőképpen békét, és az Istennel való kapcsolat teljességét jelenti.
Az Újszövetség világvégére vonatkozó szövegei, legyen az Jézus beszédei vagy a Jelenések könyve, nem hangsúlyozza az események pontos leírását. Sokkal hangsúlyosabb annak a hitigazságnak átadása, hogy az Isten Országa el fog jönni, és Isten kegyelme által üdvözülni fognak. Mindezek előtt azonban szorongattatásban lesz részük az újszövetségi részek szerint. Ezt az Antikrisztus eljövetele jelenti, akinek hatalmát az isteni erők törik majd meg, amelyet majd a végítélet követ. A Jelenések könyvének szerzője ugyan hosszasan kifejti a második eljövetel történéseit, ezen leírásokat képekben fogalmazza meg. Jóval kiemelkedőbb a végítélet utáni állapot látomása, mely reményt ad a hívők számára, hogy a világ megújulása várható.
A modern popkultúrában a világvége-ábrázolások sokszínűek, és számos hasonlóságot mutatnak az ókori szövegekkel. Egyrészről az apokaliptikus esemény bekövetkezése gyakran nem a történelmi folyamatok következménye. Egy járvány hirtelen kirobbanása, földönkívüliek inváziója vagy a technológia robbanásszerű fejlődése mind-mind külső beavatkozásként jelenik meg az apokaliptikus alkotásokban. Van azonban, mikor történelmileg magyarázható eseményeket is külső beavatkozásként kezelik, mintha nem lenne történelmi előzményük. Ezek terrortámadások formájában jelenhetnek meg az alkotásokban, amelyeknek elkövetői ezesetben a gonosz erőit is megtestesítik, akik legyőzésével eljön a béke időszaka. Ezenkívül hangsúlyos az apokaliptikus esemény utáni állapot leírása, sőt, gyakran az utóállapot nagyobb szerepet kap, mint maga az esemény. Ami lényeges különbséget jelent, a világvége utáni állapot gyakran még több megpróbáltatással jár, mint maga az esemény. A modern apokaliptika vetületei sokszor kifejezetten borúlátóan képzelik el a világvége utáni állapotot. Megbékélés helyett az emberiség maradéka csatározik a megmaradt erőforrásokért, a jó emberek pedig jutalom helyett gyakran áldozatul esnek azoknak, akik mindent hajlandóak megtenni a túlélés érdekében.
A modern apokaliptikus alkotások ugyan nem kinyilatkoztatás eredményei, annyiban mégis hasonlítanak az ókori apokaliptikus szövegekhez, hogy jövőképük által megismerhetjük a jelenről alkotott véleményt. Ha Hénok könyvében az asztrális mágikus világkép megdöntése volt a cél, Dániel könyvében a birodalmak megdöntésének vágya tükröződik, az Újszövetségben pedig a második eljövetelbe vetett remény hangsúlyos, akkor mit mond el rólunk korunk kinyilatkoztatás nélküli, pesszimista és cinikus apokaliptikánk? A mai apokalipticizmus nem a jobb idők eljövetelét várja a világvége gondolatában, hanem pusztán a jelen gyökeres változását várja, akár békét, akár további kínt jelent.
Felhasznált irodalom:
Fodor György (2002): Az apokaliptikus eszkatológia In: Kránitz Mihály (szerk.): Az atyák dicsérete. A 60 éves Vanyó László köszöntése. Budapest. Szent István Társulat.
Rózsa Huba (2015): Világvége a bibliai hagyományban. Budapest. Szent István Társulat,
Fröhlich, I. (2023). Apokaliptika és apokalipszisek—Egy műfaj eredete. Axis–Vallás-és eszmetörténeti folyóirat, 4(1), 13-32.
Stewart, K., & Harding, S. (1999). Bad endings: American apocalypsis. Annual Review of Anthropology, 28(1), 285-310.
Bendle, M. F. (2005). The apocalyptic imagination and popular culture. The Journal of Religion and Popular Culture, 11(1), 1-1.
Moon, H. J. (2014). The post-apocalyptic turn: A study of contemporary apocalyptic and post-apocalyptic narrative (Doctoral dissertation, The University of Wisconsin-Milwaukee).
