Ennek, a közép-ázsiai ötök által megfogalmazott „új” külpolitikai stratégiának a lényege nem más, mint a pragmatizmus, vagyis a régió országai számára a nemzetközi kapcsolatok olyan alapvető újragondolása, ahol a hagyományos partnerek mellett, mint Kína, Oroszország, Törökország érdemi helyet kapnak olyan gazdasági és politikai partnerségek is, mint az Európai Unióval, Mongóliával, az afrikai országokkal vagy az Indiával fenntartott és kibővített kapcsolatok, melyre a nemrég megrendezett 4. India–Közép-Ázsia platform keretében került sor.

Vannak a világban bizonyos térségek, amelyek szerint mára az értékalapú politika kulcsproblémája az eredetében rejlik. Ezek a hangok úgy gondolják, hogy ez a fajta politika még az egypólusú világ korszakában kialakult úgynevezett „erkölcsi fölény” érzéséből fakad. Ugyanis ez idő alatt az volt a meggyőződés, hogy a demokratikus és liberális értékek a Nyugat értelmezése szerint jelentik a globális haladás egyetlen járható útját. Ezt a hipotézist azonban az idő próbára tette, és az ukrajnai háborúval és az izraeli-palesztin konfliktussal egy a világ működésének egy sokkal árnyaltabb valósága tárult fel, s nem a világ a fekete-fehér dichotómiája, hanem a szürke különböző árnyalatainak spektruma. Többek között ebből is kifolyólag a földünk egyes térségek arra a következtetésre jutottak, hogy az egyre összetettebb világban az értékalapú politikából hiányzik a következetes és hatékony végrehajtáshoz szükséges mélység és rugalmasság, melyre a politikai, gazdasági, technológiai stb. értelemben vett felzárkózáshoz elengedhetetlen szükség van.

Közép-Ázsia és a pragmatizmus

Közép-Ázsiát a történelem folyamán gazdaságilag és kulturálisan a nagyhatalmi érdekek egyaránt formáltak. Részben talán pont ez az elhelyezkedés adja az alapját annak a pragmatizmusnak is, amely egyre jobban jellemzi a régiót. Közép-Ázsia országaira már egy jó ideje, hozzávetőlegesen a 2010-es évek második felétől jellemző, hogy régóta kerülik az ideológiai igazodást, a különböző ideológiák mentén történő külpolitikát. Ehelyett egy többvektoros (úgynevezett multivektoros) megközelítést választottak, amelynek célja, hogy a régió országainak a kapcsolatát egyensúlyba hozza olyan nagyhatalmakkal, mint Oroszország, Kína és az Egyesült Államok. Ebben az összefüggésben az „értékek által vezérelt diplomácia” mellőzése Közép-Ázsiára vetítve nem képes a régió országai számára megfelelő stabilitást, a szuverenitást és a gazdasági fejlődést előtérbe helyezni.

De mit is kell értenünk a közép-ázsiai pragmatikus külpolitika alatt? Ez a fajta külpolitikai hozzáállás nem más, minthogy a fejlett országokhoz történő felzárkózás érdekében a régió országai fokozatosan a gyakorlati megoldásokat kezdték el előtérbe helyezni az ideológiai álláspontokkal szemben és a különböző ideológiai, belpolitikai kérdéseket az adott partnerre hagyva pragmatikus keretek között – összhangban a saját és partnerországok prioritásaival – kezdték el a kapcsolatok kiépítését más országokkal.

Közép-Ázsia pragmatikus politika felé történő elmozdulása jelentősen átalakította a térség szövetségi és partnerségi rendszerét. Ez az átalakulás pedig a régió szempontjából a nemzetközi kapcsolatok dinamikusabb és rugalmasabb megközelítéséhez vezetett, amelyben Közép-Ázsia országai már egyre inkább előtérbe kezdték el helyezni nemzeti érdekeiket a különböző ideológiai irányvonalakkal, kardcsörtetésekkel szemben.

A pragmatizmus irányába történő Közép-Ázsiai elmozdulás egyik figyelemreméltó változása a hagyományos szövetségeseken túlmutató partnerségek diverzifikációja volt. Míg Oroszország történelmileg a domináns külső hatalom Közép-Ázsiában, a régió országai jelenleg is aktívan együttműködnek a nemzetközi szereplők széles körével, ami magában foglalja a kapcsolatok megerősítését Kínával, az Európai Unióval, az Egyesült Államokkal és más ázsiai hatalmakkal, például Japánnal, Dél-Koreával és Indiával. Ugyanakkor a pragmatikusabb megközelítés a régión belüli együttműködés fokozódásához is vezetett. A közép-ázsiai országok ma már sokkal együttműködőbbek egymással az olyan közös kihívásokban, mint a vízgazdálkodás, a határbiztonság és a gazdasági integráció, ami korábban nem volt jellemző a régióra.

Emellett Közép-Ázsia vezetői ma olyan partnerségeket igyekeznek előnyben részesíteni, amelyek konkrét, kézzel fogható eredményeket hoznak, például infrastrukturális beruházások, energetikai együttműködések és biztonságpolitikai garanciák és hasonlók. Az ilyen típusú közép-ázsiai pragmatizmus vált láthatóvá például a kínai Övezet és Út kezdeményezés során, ami a Kelet-Nyugat irányú kereskedelem szárazföldi útvonalának részeként Közép-Ázsiát a „kulcsrégió” szerepébe helyezte, csakúgy, mint az orosz Észak-Dél folyosó, amely szintén Közép-Ázsiára, mint kulcsfontosságú régióra összpontosít az Észak-Dél irányú kereskedelemben. 

Ugyanakkor a közép-ázsiai országok számára ez a fajta sajátos pragmatizmus a legtöbb esetben azonnali előnyökkel jár, az úgynevezett értékvezérelt politika feladása egyáltalán nem veszélytelen. A jelenleg is gyorsan változó globális világrendhez történő alkalmazkodás érdekében Közép-Ázsiának olyan megközelítést kell alkalmaznia a kapcsolatok építésében, amely képes a számára megfelelő egyensúlyt megteremteni a pragmatikus és az értékvezérelt politika között.

Mindazonáltal, míg a közép-ázsiai országok fókuszában az azonnali gazdasági prioritások és biztonsági partnerségek állnak, a régió hosszú távú ellenálló képessége függ majd az öt „sztánnak” azon képességétől is, hogy a mennyire lesz képes tovább fejleszteni a regionális partnerségi kapcsolatokat.

Közép-Ázsia geopolitikai tájképe jelentős átalakuláson megy keresztül, amelyet a pragmatikus külpolitika irányába való elmozdulás jellemez. Ennek az evolúciónak pedig vélhetően messzemenő következményei lesznek a régió gazdasági fejlődésére, társadalmi szerkezetére és geopolitikai helyzetére nézve egyaránt. Közép-Ázsia stratégiai pragmatizmusa ma a gazdasági és társadalmi fejlődést helyezi előtérbe, s részben szintén e pragmatikus világképnek köszönhetően az elmúlt években a régió máris olyan térséggé pozícionálta, amely eddig ügyesen egyensúlyoz a versengő érdekek között. Ugyanakkor a régió országai számára a pragmatikus külpolitika felé történő elmozdulás egyszerre jelent kihívást és lehetőséget. Ugyanis míg ez a lépés lehetőséget kínál a megnövekedett stabilitásra és a gazdasági fejlődésre, megköveteli a komplex regionális dinamika és a globális partnerségek körültekintő és finom eligazodását is.