Észtország, avagy az Észt Köztársaság, a balti államok legészakibb tagja. A Balti-tenger keleti partján helyezkedik el, keletről Oroszország, délről Lettország határolja. Ha kicsit visszatekintünk történelmileg, felfedezhetjük, hogy Észtország több száz éven keresztül valamelyik katonai nagyhatalom irányítása alatt állt. Területe többször is megszállás alá került többek között a németek, a dánok, a svédek által is. A nagy északi háború következtében 1710-ben a svédek elvesztették a terület feletti kontrolljukat Oroszország javára, ami az 1721-es nystadi béke deklarációjával vált hivatalossá.

A 19. században, miután eltörölték a jobbágyságot és az oktatás kiterjedt az észt nyelvű lakosságra is, kialakult az észt nemzeti mozgalom. Ez később, a 19. század végére az észt nemzeti ébredés korában a nemzettudat kialakulásához vezetett, aminek alapja az észt nyelv, zene, színház és irodalmi művek voltak. Az 1890-es években az „oroszosítás” hatására az észt nemzeti mozgalom egyre erősebb politikai jelenlétet szerzett. Az értelmiségiek kezdetben csak autonómiát követeltek, majd később teljes függetlenséget az Orosz Birodalomtól. Az 1917-es orosz októberi forradalomban a bolsevikok hatalomra jutását és a német csapatok megérkezését követően 1918. február 23-án Parnuban és február 24-én Tallinban kikiáltották az észt függetlenséget. Ennek ellenére a Vörös Hadsereg még ebben az évben elfoglalta az újonnan alakult ország jelentős részét. Az észt függetlenségi háború után az ország biztosította függetlenségét 22 évre. Ezt követően 1939-ben beteljesedett Észtország sorsa, mikor a Molotov-Ribbentrop paktum keretein belül Európát érdekszférákra osztották, köztük Észtországot is.

A Szovjetunió feloszlásával Észtországban is egy új időszak vette kezdetét. 1991-ben visszanyerték függetlenségüket, amit több kihívás is követett. Ilyen volt például a technológiai infrastruktúra kiépítése és a nyugati világhoz való felzárkózás, amilyen gyorsan csak lehet. Észtországnak egyik kiemelkedő gazdaságpolitikai lépései közé tartozik, hogy nem fogadtak el segélyeket, aminek hatására korszerűtlen technológia került volna az országba. Az állam újraépítéséhez leginkább a hitelekben és az újonnan kiépített technológiában látták a megoldást. Egy évtizedes informatikai fejlesztés után 2000-ben az állampolgárok már online intézhették adóügyeiket, illetve ekkor már majdnem öt éve banki ügyeket is az interneten keresztül tudtak lebonyolítani. 2001-ben létrehozták az X-Road nevű adatbázist, egy olyan integrált információs rendszert, aminek segítségével minimalizálni tudták az adatcsere költségeit, és megbízható, adatszivárgás nélküli rendszert voltak képesek alkotni. Ez az adatbázis a mai napig az E-Estonia program gerincét alkotja.

2002-ben az e-ID és a digitális aláírás megjelenésével nemcsak egyszerűsítették az adminisztrációs folyamatokat, de az aláírások digitális megoldásával Észtország az éves GDP-jük 2%-át spórolta meg. A digitalizációs folyamatok folytatódtak az elmúlt két évtizedben is. Ma már a hivatalos ügyek 99%-át képesek online elintézni. Az egyetlen dolog, amit nem tudnak online végezni, az a válás. Egy vállalkozás létrehozása 15 perc alatt kivitelezhető, a legtöbb idő talán az egészben a vállalkozás nevének kiválasztása lehet. A választások teljes mértékben digitálisan történnek, továbbá a digitális személyi igazolvány egyben jogosítvány, lakcímkártya, adókártya és áruházi hűségkártya szerepét is betölti.

Megállapíthatjuk, hogy Észtország nagyon fejlett és innovatív megoldásokra támaszkodik a digitális technológia terén. De nem csak ebben a szegmensben kiemelkedő Európában, hanem vezető szerepet tölt be az egymillió főre jutó unikornisok – egymilliárd dollárnál nagyobb piaci értékű startupok – terén is a maga 7,7%-ával. Az európai átlag emellett körülbelül 0,6%-ra tehető, amivel szemben megállapíthatjuk, hogy az észt érték valóban kiugró. Ilyen unikornisok például a Pipedrive, a Bolt, a Skype, a Wise, amely vállalatnevek csengése bizonyára sokunknak ismerős lehet. A számok mögött több ok is meghúzódhat, ami miatt Észtország úttörő a startupok tekintetében: népesség, oktatás, kockázati tőkések, akcelerátorok, „coworking” irodák és startup hubok. Ha az Észtországban szerzett ismereteim és benyomásaim alapján véleményt kellene formálnom, akkor úgy fogalmaznék, hogy az észt titkot az ország történelme, az emberek mentalitása és a különböző intézmények jelenléte határozzák meg. Kis ország, kis népesség érdekes és egyedi anyanyelvvel, így ha az üzleti világba belecsöppennek, mindenképp nagyban, regionális vagy globális szinten kell gondolkodniuk, angolul. Ennek megfelelően egy ötlet már a kezdetektől egészen más környezetben indul el és növi ki magát később.

Rengeteg intézmény van, ami segíti Észtország startup-ökoszisztémájának növekedését. Coworking irodák, akcelerátorok, kockázati befektetők, de még rendezvényközpontok is, amik közt van példa arra is, hogy helyi egyetemek adnak otthont ezeknek. A startup és az unikornis mint fogalom szerepel a köztudatban, és a vállalkozói szemléletforma is igencsak kiterjedt. A startup-kultúra sikere mögött nem csupán az oktatás vagy a technológiai fejlesztések állnak, hanem az állam és az üzleti szféra közötti szoros együttműködés is. Az észtek azon felismerése, hogy a digitalizáció nem csupán egy lehetőség, hogy egyszerűbbé tegyék a szavazás, a közügyek és az egyéb adminisztratív rendszerek folytonosságát, hanem az élet minden területét átható stratégiai szükségszerűség, kulcsfontosságú a sikerükhöz. Hozzátartozik az igazsághoz, hogy a digitalizáció folyamata egyszerűbb volt az ország esetében, ugyanis lélekszáma kifejezetten alacsony még a környező országok tekintetében is.

Az észt oktatási rendszer is jelentősen hozzájárul az ország sikereihez. Az észtek már fiatalkorban megtanulják a problémamegoldó gondolkodást és a digitális eszközök hatékony használatát, ami később a startup-ökoszisztéma természetes részévé válik. Az egyetemi képzések és az üzleti élet szoros kapcsolata szintén fontos tényező. Az egyetemek nemcsak képzést nyújtanak, hanem inspirációt és platformot is biztosítanak a jövő vállalkozóinak. Ezt személyesen is volt lehetőségem megtapasztalni, amikor adott intézmények vezetőivel és munkatársaival beszélgettem.

Érdemes továbbá kiemelni a nem kifejezetten versenyszférában tevékenykedő területeket is. Észtországban a coworking irodák és az akcelerátorok nem csupán fizikai helyek, hanem valódi közösségi terek, ahol a tudás és a tapasztalat szabadon áramlik. Ezek a platformok a kezdő vállalkozások számára lehetőséget biztosítanak a növekedésre, az ötletek megvalósítására, a globális és helyi kapcsolatok kiépítésére. Több olyan coworking iroda is van, ahol a kockázati befektetők és a vállalkozók egy épületben vannak, és egy-egy pitch a kávéautomatához való sorbaállás következtében is megtörténhet. A Lift 99 coworking hubban például kifejezetten pont ezért csak az egyik emeltre tettek ilyen automatát, annak ellenére, hogy az ott lévő vállalkozók a több automata elhelyezését is kérték.

Az észtek hozzáállása az üzlethez és a fejlődéshez egészen más dimenzióban mozog, mint amit sok más országban tapasztalhatunk. Egy kis országban, ahol a belső piac korlátozott, eleve úgy kell gondolkodni, hogy az ötletek és a termékek globális szinten legyenek versenyképesek. Ez a szemlélet az észt startupok egyik legnagyobb előnye. Olyan világhírű vállalatok is itt születtek meg, mint a Bolt vagy a Wise, amelyek sikerei az alapítók fejében már léteztek. Egy pillanatra sem gondolkodtak csak a belső piacban. Ezt a gondolatmenetet tovább lehetne fűzni, ugyanis azon a véleményen vagyok, hogy sok ország azért nem gondolkodik elég nagyban, mert a belső piacot elegendőnek tartják ahhoz, hogy átmeneti sikereket érjenek el, viszont egy átlagos szinten megrekednek, és innováció hiányában a kreatív rombolás hatása őket is utoléri.

Észtország példája megmutatja, hogy a digitalizáció és az innováció nem csupán egyszerű gazdasági stratégiák, hanem egy egész társadalom filozófiájának, bizalmának és történelmi múltjának is részei. Ahogy más országok is egyre inkább a digitális megoldások felé fordulnak, Észtország mintaként szolgálhat arra, hogyan lehet egyensúlyt teremteni a technológiai fejlesztések és az emberi tényező között. Az észt titok tehát nem csupán a technológiában rejlik, hanem az emberek mentalitásában, a bizalmon keresztül a közösségek erejében, és nem utolsó szempont, hogy ennek egy támogató állami és szabályozói környezete is legyen. Ezek együtt teszik Észtországot a digitalizáció és a startupok tekintetében az egyik leginspirálóbb országgá Európában. Ezeket figyelembe véve elgondolkodtató, hogy más országok hogyan tanulhatnának az észt példából. Vajon a digitális technológia és az innováció előmozdításának hasonló modelljei működnének máshol is? Hogyan lehetne a különböző országok kulturális adottságait integrálni egy ilyen jövőorientált stratégiába? Az biztos, hogy Észtország története inspirálhat minket: az innováció kulcsa nemcsak a jó ötletben és a technológiában rejlik, hanem a bátor döntésekben és a nagy álmokban is.