A fenti mondás arra utal, hogy ebben az időszakban, még a 40 napos böjt előtt, minden zsíros ételt el kellett fogyasztani, ami csak a kamrában fellelhető volt. A farsang nem csupán a bőséges lakomák időszaka volt, hanem számos ősi hagyomány és népszokás is kapcsolódott hozzá. A közösségek életében kiemelt szerepet játszott, hiszen az étkezési szokásoktól kezdve a párválasztáson át egészen a termésjóslásig sokféle rituálét foglalt magába. Bár ezek a szokások sokat változtak, és mára egy részük feledésbe merült, a farsangi ünnepkör hagyományai még mindig fontos részei a kulturális örökségünknek. A következő cikk betekintést enged a farsang rejtelmeibe, bemutatva annak eredetét, szokásait és jelentőségét.
Farsang: A tél búcsúztatása és a tavasz köszöntése
A farsangi időszak január 6-ától, vízkereszt napjától egészen hamvazószerdáig tart, azonban a legnagyobb mulatozások az utolsó három napra, farsangvasárnapra, farsanghétfőre és húshagyókeddre maradtak. Ezt a három napot a „farsang farkának” nevezték: „felkötjük a farsang farkát” – mondták, ha szórakozni indultak.
A farsang volt az év egyik legvidámabb és legfelszabadultabb időszaka, a mulatozásoknak csak a nagyböjt vetett véget. Az évszázadok során számos hagyomány és népszokás kapcsolódott ehhez az időszakhoz, amely eredete az ókori pogány rítusokig nyúlik vissza. A kereszténység elterjedésével Európában szinte teljesen eltűntek az ilyen jellegű szokások, azonban a középkor végétől újra megjelentek, ezúttal fenn is maradtak, népszerűségük nőtt és idővel keresztény tartalommal egészültek ki. Magyarországon a farsang nemcsak a mulatozásról, hanem a párválasztásról, az étkezési szokásokról és a különféle télűző rituálékról is szólt: lehetőséget adott az embereknek arra, hogy a hosszú téli hónapokat ünnepléssel, lakomákkal és társasági eseményekkel töltsék. A mulatozásra azért is volt lehetőségük ebben az időszakban, mert a tavaszi mezőgazdasági munkálatok még nem kezdődtek meg, így a farsang számukra egy kevesebb fizikai munkával terhelt időszakot jelentett.
Űzzük el a telet!
A farsangi ünnepségek különféle szokásokkal és rituálékkal társultak, melyek célja a tél elűzése és a tavasz köszöntése volt. A világ számos részén híres karneválokat rendeznek ilyenkor, például a riói vagy a velencei karnevált. Magyarországon a legjelentősebb farsangi esemény a mohácsi busójárás, amely a téltemetés és a tavaszvárás egyik legismertebb néphagyománya.
A farsangi szokások nagy része néphagyományokra épül, melyek elsősorban német eredetűek. A farsangi időszakhoz különféle dramatikus játékok is kapcsolódtak. A maszkos felvonulások, a halottas játékok és a téltemetési szertartások mind a közösségi szórakozást szolgálták. Az emberek hittek abban, hogy a hangos zajkeltés, a maszkok viselése és az alakoskodás elűzi a gonosz szellemeket és szerencsét hoz a közösségre. Az alakoskodás is szervesen hozzátartozott a farsangi rituálékhoz: állatoknak öltöztek be, a nők férfiruhát húztak, ami harsány zenével, zajkeltéssel, mulatozással és pazarló ételfogyasztással párosult. Számos helyen szalmabábut, úgynevezett kiszebábot égettek el húshagyókedden, amely szimbolikusan a tél végét és a rossz idő elűzését jelentette. A farsangi időjárásból az elkövetkező év termésére és időjárására is próbáltak következtetni. A farsanghoz szervesen kapcsolódtak különféle jókívánságmondó és adománygyűjtő szokások, farsangköszöntők is, melyekkel a jó termést, az állatok egészségét és a szerencsét kívánták biztosítani az emberek a kimondott szó erejével.
A farsang és a párválasztás
A farsang nem csupán a rituálék időszaka volt, hanem a párválasztásé is, melyben a farsangi táncmulatságok jelentős szerepet játszottak. Az egész magyar nyelvterületen elterjedt hagyomány volt, hogy a lányok bokrétát adtak annak a legénynek, akihez leginkább vonzódtak. A fiúk ezt a bokrétát farsangvasárnap a kalapjukra tűzték, és így jelentek meg a táncmulatságokon. Ha egy legény több bokrétát is kapott, azé a lányét tűzte a kalapja elejére, aki a legjobban tetszett neki, azonban a mulatságon azzal a lánnyal kellett táncolnia, akitől az elsőt kapta. Egyes vidékeken szokás volt, hogy a lány ellopta választottja kalapját, hogy saját kezűleg varrja rá a bokrétát, ezzel jelképesen kifejezve elköteleződését. Nem volt ritka, hogy ezután hamarosan lánykérés is következett.
A hagyományos paraszti életben a házasságkötések és lakodalmak fő időszaka farsangra esett. Farsang idején lakodalmat rendezni jó szerencsét hozott, illetve praktikusnak is számított, mivel a tavaszi mezőgazdasági munkák megkezdése után már nem volt lehetőség nagy lakomák és ünnepségek megtartására, továbbá nagyböjt időszakában is tilos volt esküvőket tartani, mulatozni vagy táncolni. Ebből fakad, hogy a farsangi időszak alkalmával rendszerint gúnyt űztek azokból, akik még nem mentek férjhez, pedig koruk alapján már itt lett volna az ideje.
Asszonyfarsang
Egyes területeken farsanghétfőn asszonyfarsangot rendeztek, amely egy csak nőknek szóló mulatság volt. Az asszonyfarsang alkalmával a nők kedvükre nótázhattak, korlátlanul fogyaszthattak alkoholt, és úgy mulatozhattak, mint a férfiak. Az asszonyok az évben ezen az egy napon szeghették meg szigorú életrendjüket, egy napig és egy éjszakára kedvükre vigadhattak, ami az év bármelyik más napján nem volt elfogadott. Az összejöveteleket általában az egyik asszony házánál rendezték meg, bizonyos esetekben azonban a fonó vagy a kocsma biztosított helyszínt a mulatozásnak. Az asszonyfarsang hagyománya legtovább a Mátra északi lejtőin fekvő, főként szlovák és morva településeken maradt fenn. Az asszonyok ünnepi mulatságai Európa számos területén, számos néphagyományban ismertek voltak, különösen a szláv és német nyelvterületeken, ahol széles körben elterjedt szokásnak számítottak.
A farsangi ételek és lakomák
A farsanghoz kapcsolódó étkezési szokások szintén jelentősek voltak. A téli disznóvágások szintén a mulatozásra, nagy lakomákra adtak alkalmat, a farsangi időszak végén viszont el kellett fogyasztani a tél során felhalmozott zsíros ételeket, mivel hamvazószerdával kezdetét vette a 40 napos böjt, amely alatt tilos volt a húsfogyasztás. Innen ered a húshagyókedd elnevezés is, hiszen ezen a napon fogyaszthattak utoljára húst. Annak érdekében, hogy a nagyböjt kezdetéig biztosan minden megmaradt ünnepi ételt elfogyasszanak, a nagy lakomákat, evés-ivást már a farsangvasárnapot megelőző csütörtökön elkezdték, ezt nevezték torkos csütörtöknek. Ezen a napon az emberek még egyszer jóllaktak a farsangi maradékokból, hogy felkészüljenek a következő negyven napos önmegtartóztatásra.
A legjellegzetesebb farsangi étel a farsangi fánk, amely különféle változatokban létezik Magyarországon. Emellett jellemzőek voltak a gazdag, húsos levesek, például a gulyás és a babgulyás, valamint a borral sült, „részeges” húsok. A farsangi időszakban különösen nagy lakomákat tartottak, melyek során az emberek bőségesen fogyasztottak, hogy az év során szerencsés és termékeny időszak köszöntsön rájuk.
Farsang idején a táncmulatságokkal, tréfákkal, alakoskodással és a különböző rituálékkal a világ mintha egy rövid időre a feje tetejére állt volna. A társadalmi normák átlépése, a jelmezek és maszkok mögé rejtőzés felszabadító hatással volt a közösségekre. A kutatók szerint a farsangi hagyományok egy része lázadási rítusként is értelmezhető, amely során a közösségek felforgathatták a rendet, mielőtt a nagyböjt kezdetével minden visszaállt volna a megszokott kerékvágásba.
