Európa többek között azért egyedülálló a többi kontinens között, mert elsősorban nem földrajzi egység, hanem bonyolult eszme-, és gondolatvilág. Olyan gondolatvilág, amely Európa nemzeti közöségeinek történelmi sorsain és emlékezetein keresztül elevenedik meg. Az európai civilizáció története nemzeti közösségeinek saját hőstörténete és kultúrája. Ugyanakkor Európa nem csak hsstörténet: hibák, tévutak és önfeladások története is, politika és filozófia terén egyaránt. Romboló rivalizálások, testvérháborúk, jogfosztások és atrocitások története is. Európai történeti tapasztalat a civilizáció magasságának megélése mellett a mélybe zuhanás; a háború győzelme a béke felett és az ideológia győzelme a civilizáció felett. De Európa története egyúttal az újrakezdés, az európai városok romhalmazán nyújtott békejobb és együttműködés története is. A kitartás, a hit és egy erős európai vezetés története, amely felülkerekedett az európai civilizációt kettéosztó vasfüggöny leereszkedésén.

            Európa azért is egyedülálló, mert nincs benne két azonos történet, nincs két azonos emlékezet és nincs két azonos kultúra. A történetek sokasága mégis szétválaszthatatlanul forr össze: csak egymás mellett és egymásra tekintettel nyernek értelmet, így válhatnak teljessé és így gazdagítják az európai civilizációt. A Sorbonne Egyetem professzor emeritusa, francia Államtanács korábbi vezető tagja, Bertrand Mathieu legújabb, Europe : l’Union fait la force... dans la diversité című könyve az európai intézményesített együttműködést az európai sokféleséget alapul véve szemléli. A könyv alapvető filozófiai kérdése, hogy az európai történetek kavalkádjából és sokféleségéből hogyan kerekedhet ki egy olyan ív, amely közös cselekvésbe képes önteni az európai népek néha egymás mellett futó, néha pedig egymást keresztező útjait. Hogyan építhetnek az európai országok olyan szövetséget és közösséget, amely hagyományaikat, múltjukat, értékeiket a jelenbe és jövőbe kapcsolva biztosít helyet világ színpád és teszi őket erőssé, ellenállóbakká a kibontakozó nagyhatalmi versenyben? 

            A kötet kiindulópontja, hogy európai közösségre minden eddiginél nagyobb szükség van. Az egyes európai országok ellenállóképességét és lehetőségeit ugyanis meghaladják a világban jelentkező gazdasági és geopolitikai kihívások. Ráadásul, amint a szerző kiemeli, egy olyan világban, ahol az erőközpontok mozgásban vannak, Európa még egységes formájában is gyenge marad. Ez a gyengeség nem csupán a kontinens gazdasági, ipari és innovációs hanyatlásának tudható be, hanem közrejátszik az is, hogy Európa már nem tekinthető példaképnek, korábbi szellemi gravitációs ereje elgyengült. Ezen túl, miközben minden korábbinál erősebb kihívás éri és ilyen versenyre kényszerül a világ többi táján feltörekvő állami, gazdasági és társadalomszervezési modellekkel és értékrendszerekkel szemben, az európai szupranacionális struktúrák a nemzeti közösségekben rejlő kulturális és szellemi sokféleség meghaladását szeretnék látni. Bertrand Mathieu ezzel kapcsolatban kiemeli, hogy „éppen ezeket az értékeket és gyökereket, illetve ezt a jövőbe mutató víziót kellene Európának képviselnie úgy, hogy közben más értékrendszerekkel versenyez. Európa, amelynek gyakran róják fel, hogy a nemzeti identitásokat erodálja, valójában pajzsként védhetné a közös értékeket.”

            A kötet e tágabb összefüggés felvázolása bemutatását követően teszi fel azt a kérdést, hogy vajon az Európai Unió jelenlegi formájában képes megfelelni ezeknek a kihívásoknak? Európa bizonyos értelemben még mindig „köztes” állapotban van: egyfelől folyamatosan demokratikus szlogeneket mutat fel, miközben az intézményi struktúrája kevéssé demokratikus, másfelől pedig technokrata és dogmatikus gondolkozás túlsúlya jellemzi, amelyet az európai népekre akar rákényszeríteni. A technokrácia intézményi struktúrája és döntéshozatali logikája azonban nem képes sorsközösséget formálni, annak szilárdságot adni és az új kihívásokra válaszokat nyújtani. A szerző emellett leszögezi, hogy „az államok által képviselt, a közös történelmet és közös célokat megtestesítő közérdek kevéssé lelhető fel az Európai Unió szupranacionális struktúráiban.” Hozzáteszi, hogy „a világ átalakulóban van, a közepes és kis méretű államok immár nem képesek valódi tényezőként fellépni. Ugyanakkor ezeknek az államoknak nem szabad feladniuk identitásukat egy új, európai identitás kedvéért, éppen ellenkezőleg: saját identitásukkal kell gazdagítaniuk az európait. Ha a népei jobban elismerik, azzal Európa csak erősebb lesz.”

A gyengeség és a kiváltó okok felismerésén és azonosításán túl Bertrand Mathieu javaslatokat vázol fel arra vonatkozóan, hogyan lehet a legkevesebb konfliktussal járó megoldásokat megtalálni a világszínpadon saját érdekeinek megóvására képes Európa építése, a nemzeti történelmi utak és identitások tiszteletben tartása, illetve az európai demokratikus közösség megerősítése céljából. Véleménye szerint ennek eléréséhez egyfelől az Európai Unió kormányzási struktúrájának és a hatáskörök megosztásának újragondolása, másfelől pedig az uniós és nemezti jog harmonikus együttélést elősegítő mechanizmusok megalkotása szükséges.

            Az MCC Press gondozásában szeptemberben magyar nyelven is megjelenő kötet Európára kihívást jelentő gazdasági, éghajlati, geopolitikai – közvetlenebb módon – a háborús fenyegetéseket összefüggésbe helyezve törekszik átfogó magyarázatot keresni a válságokra és javaslatot tenni a lehetséges európai reformokra egy új szemlélet jegyében. A kötetben az olvasó olyan izgalmas és tartalmas érveléseket követhet, amelyek amellett törnek lándzsát, hogy az Európai Uniónak a nemzeti identitások sokféleségét egybefogni képes és arra törekvő intézményi struktúrát és döntési mechanizmust kell kialakítania. Bertrand Mathieu pedig október elején Budapestre látogat, hogy könyvbemutatók keretében beszéljen Európa-víziójáról.