A huszadik században egyre változatosabbá vált azonban a technikáról alkotott kép, s a különféle technikafilozófiai iskolák képviselői meg is kérdőjelezték e képet. Napjainkban pedig egyre adekvátabban láthatjuk – különösen a nagynyelvi modellek fejlesztése körüli médiadiskurzusban –, hogy még ha nem is mintha többről lenne szó, de valami másról bizonyosan.

Az úgynevezett tudomány- és technológiatanulmányok (Science and Technology Studies, STS) diszciplína kutatói rámutatnak, hogy a tudományos ismereteket és a technológiai fejlődést kulturális, politikai és gazdasági tényezők egyaránt alakítják (Olohan 2017). Ennek köszönhetően a technika vizsgálatában az esztétikai vagy kizárólag műszaki nézőpont helyett a társadalmi beágyazottság kérdései kerültek előtérbe e területben lefolytatott vizsgálatok során. Langdon Winner, amerikai politológus ebben a megújuló diskurzusban kiemelkedő szereplővé vált a híres, 1980-ban megjelent esszéjében, melynek címe: „Do Artifacts Have Politics?” (Bírnak-e a tárgyak politikai tulajdonsággal?) (Winner 1980). Ezzel ráirányította a figyelmet arra, hogy az ember alkotta eszközök és infrastruktúrák maguk is hordozhatnak akár hatalmi viszonyokat is. Esszéjének nem volt célja más, mint hogy felhívja a figyelmet arra, hogy a különböző technológiák képesek formálni magát az egyéni viselkedést, s a társadalmat magát. A következőkben a technológiai determinizmus és konstruktivizmus megközelítések közti vitát követően Winner főbb elméletéről és érveiről, valamint annak kritikai reflexiójáról lesz szó.

Elmélet

A korábbi technikafilozófia hajlamos volt a technológiai fejlődést lineárisnak és előre determináltnak tekinteni, miközben a nagybetűs „Technikáról” beszéltek mint általános kategóriáról. Ennek lebontásához, azaz az egyes technikákról és társadalmi szerepükről Winner kapcsán térünk vissza.

A technológiai determinizmus diskurzusát áthatotta az autonómia koncepciója, amely szerint a társadalmi, gazdasági és politikai erőktől függetlenül fejlődik a technika. E felfogásban a változás mondhatni kikényszeríti az egyének alkalmazkodását, így a társadalmi változásokat – függetlenül a luddista hullámok megjelenésétől (Mitcham 2022). Ebben az értelemben az egyéni és a közösségi felelősség elhalványul, elvégre a determinista megközelítés szerint érvelhetnénk amellett, hogy a technikai haladás eleve elkerülhetetlen. Azonban – amennyiben hallgatunk az instrumentalistákra – a technika értéksemlegessége értelmében nem is feltétlenül kell miatta aggódnunk (Feenberg 1999).

E két megközelítéssel szemben a STS konstruktivista irányzata az 1960-as évektől kezdődően folyamatosan hangsúlyozta, hogy a technikai változások mögött empirikusan fellelhető társadalmi döntések, érdekviszonyok állnak. Az STS képviselői szerint tehát a technológia soha nem választható el a kulturális, társadalmi, végső soron politikai kontextustól, környezettől: az egyes fejlesztésekbe beépülnek bizonyos értékek és érdekek (Bijker – Hughes – Pinch 1984), amelyek mentén az innováció lefektetői és megvalósítói képesek kézzelfoghatóvá tenni az új technikai eszközöket. Gondoljunk csak az első okostelefonok megjelenésére: forradalmasította mindennapjainkat, ugyanis már nem volt szükségünk az internetelérésre ahhoz, hogy otthon, a munkahelyünkön, könyvtárban, vagy internetkávézóban, stb. legyünk. Az internethez való hozzálépés onnantól kezdve a zsebünkben helyezkedik el, biztosítva a kapcsolódás és az azonnaliság értékeinek, érdekeinek megjelenését – függetlenül annak pozitív és negatív hatásaitól.

A filozófiai hagyományok közül az úgynevezett „humanities philosophy of technology” irányzata ennek eleget téve a technikát adottnak tekinti és elsősorban a technika erkölcsi viszonyait vizsgálja. Carl Mitcham úgy találja, hogy ebbe a vonalba tartozik Langdon Winner is, akinek munkái főleg a technológia és a hatalom, valamint a társadalmi struktúrák közötti viszonyokra koncentrálnak (Mitcham 1994; Franssen – Lokhorst – van de Poel 2024).

Langdon Winner munkásságának jelentősége

Winner 1980-ban megjelent esszéjében közvetlenül kijelentette, hogy a technológiák szociális viszonyokat, így hatalmat testesítenek meg, amelynek két módja állhat fenn. Az első esetben maga a műszaki-technikai rendszer kialakítása teremt közösségi és politikai struktúrát: a technológiák egymáshoz és egyénekhez való viszonya önmagában egy bizonyos mechanizmust jelenít meg a közügyek rendezésére. Az online meeting mint ilyen képes az adott megbeszélést kiszervezni az irodán kívülre, így biztosítva egy vállalat működésének gördülékenységét. A másik esetben maga a technikai eszköz az, amely előír egy bizonyos eljárásmódot, vagy normatív rendet – így Winner kifejezésével élve „inherens politikai eszközökről” van szó (Winner 1980). Winner értekezésében ezen elméleti felvetések mellett gyakorlati példák sora áll. Az egyik legismertebb példa, amellyel szemlélteti a technika társadalmi és politikai jelentőségét az a New York állambeli Long Island-i alacsony felüljárók ügye. Winner amellett érvel, hogy a város akkori polgármestere – szavazatainak maximalizálása érdekében – szándékosan hagyta jóvá a túlzottan alacsony hidakat, amelynek következtében a buszok képtelenek áthajtani alattuk. Az e buszokkal közlekedők elsősorban szegényebb, többségében fekete közösségből érkezők voltak, s az út, amelyet használni szándékoztak a városi strandhoz vezet. Így a híd nem csak technikai, hanem közösségi akadályként interpretálódik Winner érvelésében, amely szerint a depriváltabb helyzetűek nem tudnak eljutni a strandra, míg a jellemzően autóval közlekedők zavartalanul használhatják korábbi megszokott útszakaszt. Ezzel a döntéssel Winner szerint közvetlen politikai hatást gyakoroltak a tér kialakítására, így a lakosság csoportjainak adatott hozzáférési lehetőségek körére (Winner 1980). Fontos azt is kiemelni, hogy Winner nem politikai, hanem etikai/erkölcsi értelemben problematizálja a technika adottságát, valamint a döntést, amely révén a technika adottá vált. Így mondhatni a méltányosság áll Winner technikafilozófiát és társadalmat ötvöző megközelítésének középpontjában.

Winner szerint az efféle példák azt mutatják tehát, hogy még a látszólag szigorúan műszaki értelemben vett és „semlegesként” leírt újítások is mély közösségi, vagy éppen társadalmi következményekkel járhatnak együtt. Nézete újdonság volt a technikafilozófiai megközelítésekben, elvégre azt sugallta, hogy ne pusztán kívülről szemléljük a technikát. A technika aktív szereplő is a társadalmi folyamatokban, még ha elsősorban csak eszközként, vagy meditatív tényezőként tekintünk is rá. Ahogyan Winner is megfogalmazta: a technikai innovációk esetén felmerülő döntések és következmények ilyen jellegű vizsgálatával tisztább képet nyerhetünk a technológiai változások társadalmi hatásairól. Egy későbbi tanulmányában, nyomatékosítva saját pozícióját, úgy fogalmaz, hogy „alvajárókként botladozunk az emberi lét feltételeinek újraalkotási folyamatán keresztül.” ([1983] 1986: 10) Ezzel a technikafilozófia-történet humanista ágának lényege, az emberi élet mikéntje tükröződik vissza írásában. Ahogyan Platón is etikához kötötte a techné-t (vö.: orvos szerepe), úgy Winner is keresi a modern technikai fejlődés etikai határait az emberi élet minőségének megtartása érdekében.

Ugyanebben az évben a technikai döntések úgynevezett demokratizálását hangsúlyozta, azaz amellett érvelt, hogy a különböző technikai, műszaki eszközök és berendezések tervezésében, fejlesztésében, üzemeltetésében a szélesebb közösségnek is lehessen beleszólása – elvégre e személyek azok, akik ki vannak téve ezen eszközöknek, vagy éppen alkalmazzák ezeket mindennapi életük során (Franssen – Lokhorst – van de Poel 2024). Azért is fontos számunkra ez, mert a demokratizálódás koncepciója mentén kívánta kifogásolni a szélsőséges technológiai determinizmust is. Nem tartotta helyesnek, hogy az állampolgárok sodródjanak a technológiai fejlődés árnyékában. Ugyanakkor a társadalmi konstruktivizmus hagyományával sem azonosult. Úgy vélte, hogy az STS konstruktivistái a technológiai fejlődésre kizárólag társadalmi döntések és az együttélés közbeni interakciók eredményeként tekintenek, így a technikai eszközök semlegesek kell legyenek. Winner szemében e „radikális konstruktivizmus” nem veszi észre a technikai döntések mögött húzódó hatalmi viszonyrendszert, csoportdinamikákat és elitkonszenzusokat – amely kapcsán gondolhatunk a technokratákra, vagy két városrész radikális különbözőségére. Így a „radikális konstruktivista” szerzők figyelmen kívül hagyják a társadalmi hierarchiát, az állampolgárok és a döntéshozók, valamint a szakértők közötti hierarchiát, végső soron az együttélés vertikális dimenzióját, így vakok maradnak a technikai eljárások társadalmi-politikai vonatkozásaira, valamint a technológiai rendszerek társadalmi rendet befolyásoló képességére (Brey 1997). Winner tehát saját diszciplínáin belül afelé intézett felszólalást, hogy a műszakiként kezelt eszközöket ne csak technikai jelenségként, hanem társadalmi, politikai árnyalatokat is hordozni képes entitásként értelmezzük.

Winnert ért kritikák

Winner elmélete jelentős vitát váltott ki, s néhány kritikus rámutatott, hogy a híres Long Island-i hidak példája történelmi pontossága is kérdéses. Egyes amerikai urbanisztikai történészek nem találtak közvetlen bizonyítékot arra, hogy Robert Moses szándékosan célozta volna a buszforgalom korlátozását, kiszorítását a felüljáró megépítésének ellenjegyzésével. Amennyiben nem szándékolt következmény is volt ez a helyi közösséget tekintve, Winner e példájának hatása kézzelfogható az akadémiai diskurzusban: sok kutató szimbólumként használja azt a technika és a politika kölcsönhatásainak illusztrálására. Más kritikák arra irányulnak, hogy Winner nézőpontja néha leegyszerűsítő, elvégre a technikai innováció esetén sokféle tényező játszik szerepet. Bernward Joerges és mások részben éppen e kritikát formálták át, s a „Do Artifacts Have Politics?” című cikkben arra kérdezett rá, hogy miként fordulhat meg az eredeti kérdés: beépül-e a politika a tárgyakba.

Mivel Winner konstruktivistákat célzó kritikája a technika semlegességének premisszájára irányult, a konstruktivisták Winnert „értékadóként” aposztrofálták, s ők maguk igyekeztek elutasítani a mögöttes tartalmat. Ugyanakkor ezen irányzat korántsem maradt egységes, vita zajlott Winner strukturális, makropolitikai megközelítéséről és álláspontjáról. Összességében Winner munkássága hozzájárult ahhoz, hogy a technika és a társadalom, valamint a technika és a politika közötti kapcsolat ma már alapvető témává váljon az STS-en belül, valamint az empirikus társadalomtudományokban (Brey 1997; Franssen – Lokhorst – van de Poel 2024).

Összegzés

A huszadik század második felében a technikafilozófia diszciplínáján belül lezajlott társadalmi, kulturális és politikai fordulat egyik legfontosabb következménye, hogy a technikai tényezőkre nem csupán semleges tényezőkként tekinthetünk, hanem azok társadalmi és kulturális hatását, jelentését értelmezhessük. Langdon Winner munkássága ezen a fordulóponton belül kiemelt jelentőségű: felvetéseivel és gyakorlati példáival igyekezett rámutatni arra, hogy még a hétköznapinak tűnő technikák, technológiák is lehetnek „politikaiak” és beépülhetnek a társadalmi viszonyokba (Winner 1980). Winner ezért azt hangsúlyozta, hogy a társadalom tagjai ne alvajárókként kísérjék a technika homályát, hanem tudatosan éljenek együtt a technikai döntésekkel. Az akadémiai diskurzuson belül mára egyre vitatottabb a technológia determinista olvasata, s egyre népszerűbbé válik a technika és a társadalom egymást alakító természetének nézete, amelyhez Winner is hozzájárult. Mindent egybevetve felvetései alapján a technikafilozófiai vizsgálódás ma már nem csak a technikai problémákra koncentrál, hanem a közösségi értékekre, társadalmon belüli struktúrákra egyaránt.

Bibliográfia:

Bijker, Wiebe E.; Hughes, Thomas P.; Pinch, Trevor (eds) (1984) The Social Construction of Technological Systems. Cambridge, Massachusetts, MIT Press

Brey, Philip (1997) Social Constructivism for Philosophers of Technology: A Shopper’s Guide. Techné: Journal of the Society for Philosophy and Technology, Vol. 2, No. 3-4. pp. 56-78.

Feenberg, Andrew (1999) Questioning Technology. London, Routledge

Franssen, Maarten; Lokhorst, Gert-Jan; van de Poel, Ibo (2024) Philosophy of Technology. In: Zalta, Edward N.; Nodelman, Uri (eds.) The Stanford Encyclopedia of Philosophy (Fall 2024 Edition)

Joerges, Bernward (1999) Do Politics Have Artefacts? Social Studies of Science, Vol. 19, No. 3, pp. 411-431.

Mitcham, Carl (1994) Thinking Through Technology: The Path Between Engineering and Philosophy, Chicago, University of Chicago Press

Mitcham, Carl (2022) What Is Living and What Is Dead in Classic European Philosophy of Technology? In: Vallor, Shannon (ed.) The Oxford Handbook of Philosophy of Technology, Oxford, Oxford University Press, pp. 19-34.

Olohan, Maeve (2017) Technology, translation and sicety. Target – Intenational Journal of Translation Studis, Vol. 29, No. 2, 246-283.

Winner, Langdon (1980) Do Artifacts Have Politics? Daedalus, Vol. 109, No. 1, (Problem or Opportunity? Winter, 1980), pp. 121-136.

Winner, Langdon [1983] (1986) Technologies as Forms of Life. In: uő The Whale and the Reactor: A Search for Limits in an Age of High Technology. Chicago, University of Chicago Press