A bíróságok döntéseinek értelmezéséhez röviden érdemes áttekinteni a sportjogi vitarendezés szabályait. Az európai sportmodell sajátos jellemzője a hierarchikus szerkezet, ami a sportban szereplő résztvevők egymásra építkezésére utal. A piramis alapját a sportklubok képezik, amelyeket a nemzeti sportszövetségek tömörítenek össze. Felettük állnak a nemzetközi sportszövetségek, a csúcson pedig – az olimpiai sportágak vonatkozásában – a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) áll.
A piramisos szerkezet hatékony működéséhez elengedhetetlen a következetesség a vitarendezés terén is. Ezen igényre válaszolva, valamint felismerve azt, hogy a sportjogi ügyek speciális szakértelmet és a sport jellegéből adódóan különös gyorsaságot igényelnek, a NOB 1984-ben megalapította a CAS-t. Az intézmény működésének több mint 40 éve alatt számos működésbeli és szervezeti átalakuláson ment át és mára a sportjogi vitarendezés jellegadó intézményévé nőtte ki magát.
A CAS működése azonban a kezdetektől fogva sem volt mentes a kritikáktól, amelyekre a választottbíróság rendszeresen különböző reformokkal válaszolt. A CAS működésével kapcsolatban napjainkban leggyakrabban megfogalmazott bírálat éppen a sportjogon belüli következetesség iránti igényből ered. A NOB, valamint a nemzetközi sportszövetségek sok esetben ugyanis már alapokmányukban kötik ki a CAS kizárólagos joghatóságát, megkövetelve ugyanezt a tagszervezeteiktől is. Így az ügyek jelentős részében a CAS kvázi kötelező választottbíróságként áll az európai sportjog végső jogorvoslati fórumaként.
Ráadásul mivel a CAS svájci székhellyel rendelkezik, abban a szűk körben, amelyre tekintettel a svájci jog a választottbírói ítéletekkel szemben felülvizsgálati lehetőséget biztosít, a Svájci Legfelsőbb Bíróság (Swiss Federal Tribunal – SFT) jogosult eljárni. Ez az uniós jog vonatkozásában azért okozhat némi hiányosságot a jogorvoslati rendszerben, mert előfordulhat, hogy egy svájci bírói fórumnak kell alkalmaznia uniós jogot anélkül, hogy akár a tagállamok rendes bíróságai, akár az Európai Unió Bírósága hatáskörrel rendelkezne az ítélet felülvizsgálatára.
Az Európai Unió Bírósága a Royal Football Club Seraing (C-600/23, 1.8.2025) ügyben kimondta, hogy olyan esetekben, ahol a felmerülő jogvita a sport, mint gazdasági tevékenység folytatását érinti, a CAS által hozott ítéletek a tagállamok területén nem ruházhatók fel sem res judicata, sem bizonyító erővel.
A Semenya v. Switzerland ügyben az EJEB a CAS kötelező és kizárólagos joghatóságát, valamint döntéseinek korlátozott felülvizsgálati jogalapját vizsgálva, úgy találta, hogy az SFT megsértette az Emberi Jogok Európai Egyezményének tisztességes tárgyaláshoz való jogot szabályozó 6. cikk (1) bekezdését.
A fenti két döntés közös jellemzője, hogy elismerik azt a tényt, hogy a nemzetközi sportjogi vitarendezés sajátosságai bizonyos esetekben indokolhatják az eljárási garanciák korlátozását, a korlátozás azonban nem lehet teljes. A határok pontos megszabásánál a luxembourgi fórum inkább egy formális, míg a strasbourgi bíróság tartalmi megközelítést alkalmazott.
Az EUB megítélése szerint az uniós közrendet érintő esetekben, így különösen a versenyjogi szabályokhoz vagy a szabad mozgás jogához kapcsolódó ügyekben a hatékony jogorvoslathoz való jog teljes tiszteletben tartása megköveteli a tagállami rendes bíróságok felülvizsgálati jogkörét.
Az EJEB alapjogi szempontból vizsgálva a vitarendezési mechanizmust, az ügy egyedi tényállására alapozva (sportoló hormonális kezelését előíró szabályozás jogszerűségének kérdése) azon az állásponton volt, hogy itt az SFT-nek, amely az alapul fekvő CAS ítéletet a svájci közrenddel való összeegyeztethetőség szempontjából vizsgálta felül, különösen szigorú vizsgálatot kellett volna alkalmaznia annak érdekében, hogy az Egyezmény 6. cikk (1) bekezdésének tiszteletben tartása biztosítva legyen.
A fenti döntések bár lényeges új szempontokat hoznak be a sportjogi vitarendezés jövője vonatkozásában, a CAS létjogosultságát nem vitatják. Ami a jövő tekintetében a sportjog területén újdonság lehet az a rendes bíróságok szerepkörének megnövekedése – elképzelhető, hogy a CAS döntéseinek felülvizsgálata vonatkozásában már nem csak a svájci SFT rúghat labdába.