Jelen írásom a július 17-én megjelent Szovjet csapatok Magyarországon c. cikkem folytatása. 1956. október 23-án 20 órakor a Szovjetunió Fegyveres Erők Minisztériuma riadókészültségbe helyezte a Magyarországon megszálló feladatokat ellátó Különleges Hadtest két gépesített hadosztályát, és meghatározta, hogy a hadtest fő erőivel vonuljon be Budapestre, foglalja el a város legfontosabb objektumait és állítsa helyre a rendet, továbbá erői egy részével fedezze önmagát és tevékenységét az osztrák-magyar határ irányából.

Október 23-án 20 óra 10 perckor a Szombathely, Kőszeg, Körmend, Győr, Hajmáskér táborhelyőrségekben állomásozó 17. gépesített gárdahadosztály részére Pjotr Nyikolajevics Lascsenko altábornagy harckészültséget rendelt el. A hadosztály alárendeltjei a laktanyákból a tervekben meghatározott gyülekezési körletekbe vonultak. A 83. harckocsiezred és az 1043. tüzérezred parancsnoka utasítást kapott, hogy haladéktalanul vonuljanak Budapestre. A 90. tüzérezred parancsot kapott a magyar–osztrák határ lezárására. A szovjet csapatok október 23-án 22 órakor Kecskemét, Cegléd, Szolnok, Székesfehérvár és Sárbogárd helyőrségekből elindultak Budapest irányába. A hadtest vezetésének szűk törzse éjfélkor érkezett Budapestre, majd a Malasenko ezredes vezette operációs csoport közvetlen irányításával a szovjet csapatok megkezdték tervezett feladataik végrehajtását. Ugyancsak 24-én a Különleges Hadtest parancsnoka Budapestre rendelte a 17. gépesített gárdahadosztály kötelékébe tartozó 56. gépesített gárdaezredet és a felderítő századot. Az utóbbi feladata volt a felderítés folytatása és a szovjet vezetés Magyarországra érkezett tagjainak – Mikojannak és Szuszlovnak – a védelme.

A helyzet súlyosbodása, valamint az, hogy a magyar rendőrséggel és hadsereggel tervezett együttes, összehangolt tevékenység nem alakult ki, a szovjet katonai vezetést terveik módosítására kényszeríttette. Elsősorban a felkelő fegyveres csoportoknak a megvédésre kijelölt objektumokból történő kiverésére, a főváros legfontosabb objektumainak védelem alá helyezésére és a város központjában a felkelők lefegyverzésére koncentráltak.

Tüzet – a parancs szerint – csak megtámadásuk esetén nyithattak. A beérkezett egységek azonnal harcba bocsátkoztak: a fegyveres csoportoktól több objektumot visszafoglaltak, pályaudvarokat, hidakat és néhány raktárat ellenőrzésük alá vontak. A szovjet katonai vezetés előtt a helyzet 24-én a déli órákra tisztázódott. Számukra is egyértelművé vált, hogy a fontosabb objektumok közül több a fegyveres csoportok kezébe került, a rendőrség erői dezorganizálódtak vagy passzív magatartást tanúsítottak, a magyar egységek az aktív harctevékenységre határozott parancsot nem kaptak, továbbá sok katona és néhány szervezett alegység is átállt a felkelők oldalára. Ezzel egy időben a szovjet felderítés felfedte a fegyveres csoportok helyét. Becslésük szerint Budapesten a fegyveres felkelők együttes létszáma mintegy 2000 fő volt, akik közül tapasztalataik szerint a legaktívabbak a VIII. és IX. kerületiek voltak.

A Budapesten lévő szovjet csapatok létszáma október 24-én még egy hadosztály létszámát sem haladta meg. A fegyveres felkelők ellen bevetett 6000 szovjet katona, 290 harckocsi, körülbelül 120 páncélozott szállító harcjármű és 156 ágyú kevésnek bizonyult. Ezt felismerve a szovjet hadvezetés a Kárpáti Katonai Körzet lövészhadtest állományából a 128. lövész- és a 39. gépesített gárdahadosztályt, valamint a Románia területén állomásozó 33. gépesített gárdahadosztályt Magyarországra, fő erőivel Budapestre rendelte. A „rendcsinálás” céljából bevetett öt szovjet hadosztály állományába 31 500 fő, 1130 harckocsi és önjáró löveg, 616 tüzérségi löveg és aknavető, 185 légvédelmi löveg, 380 páncélozott szállító harcjármű és 3830 gépkocsi tartozott. Riadókészültségbe helyezték a Kárpáti Katonai Körzet egy vadászrepülő- és egy bombázórepülő-hadosztályát is. Így a Különleges Hadtest légi erőivel együtt összesen 159 vadászrepülő és 122 bombázó várt bevetési parancsra. A szovjet katonai erők felvonulásának ezen időszakában a vadászrepülők fedezték a menetben lévő csapatokat, a bombázórepülők repülőtereiken láttak el fokozott készültségi szolgálatot. Október 25-én még alig virradt, amikor a város több pontján ismét fellángoltak a harcok. A szovjet hadvezetés változatlanul gyalogsági támogatás nélkül, harckocsikkal és a felülről nyitott, gumikerekű páncélozott szállító járművekben – találó néven a „nyitott koporsókban” – küldte katonáit a magyar fővárosba.

Néhányszor kísérletet tettek a szovjet harckocsi- vagy gépesített alegységek és a magyar gyalogos erők együttes alkalmazására, de ezek a próbálkozások rendre kudarccal végződtek. A szovjet és magyar politikai, valamint katonai vezetés nem volt felkészülve ilyen erejű határozott ellenállásra a forradalmárok részéről. Miután a szovjet politikai és katonai vezetés a Magyarországon lévő, illetve az október 24-én Budapestre és annak közelébe irányított erőket kevésnek találta, újabb hadosztályok bevetéséről döntött. A katonai vezetés a szovjet csapatok számának és erejének növelésén túl intézkedett a már Magyarországra érkezett alakulatainak átcsoportosítására is: egy részüket a Dunántúlra irányította. A Szovjetunió területén újabb szovjet hadosztályoknak rendelték el a harckészültséget. Október 29-ig a 8. gépesített hadsereg erői – ezek között a 70. lövész- és a 32. gépesített gárdahadosztályok –, illetve a 38. összfegyvernemi hadsereg csapatai közül a 61. légvédelmi tüzér és a 27. gépesített hadosztályok, valamint az 1. vasúti gárdadandár alakulatai átlépték amagyar határt. Október 29-én Magyarországon a Különleges Hadtest rendszeresített erőin kívül hét szovjet hadosztály tevékenykedett. A második szovjet katonai beavatkozásról egy következő cikkben olvashatnak majd olvasóink.