Általános igazság, hogy az egész világnak, így Európa országainak energiarendszere is sajátos felépítéssel rendelkezik. Függ többek között az országok természeti adottságaitól, képviselt szakpolitikáiktól, történelmi hátterüktől, lobbiszervezetektől, amik hatására régiónként eltérő megközelítések alakulhatnak ki. Ennek ellenére adott iparági trendek, mint például a dekarbonizációs törekvések, az ezt segítő elektrifikációs megoldások, illetve az energiaszuverenitási kérdéskörök hatására – amik visszavezethetőek EU-s direktívákhoz és szabályozáshoz – hasonló javaslatok születnek, amik a problémák megoldását hivatottak ellátni. Ipari konszenzus van arról, hogy az olcsó energia kora a 2022-es energiaválság után véget ért. Ennek oka részben a korábban említett dekarbonizációs, illetve energiafüggetlenségi törekvések, amik elvezettek egyfajta energia trilemmához, mely megmutatkozik a versenyképes ár, a fenntarthatóság és a kiszámíthatóság jelentette háromszögben. A versenyképesség megőrzése érdekében fontos figyelembe venni az energia költséghatékonyságát, az üzletfolytonosság szempontjából az ellátás stabilitását és kiszámíthatóságát, valamint a társadalmi és vevői elvárásoknak való megfelelés érdekében a fenntarthatóság egyre nagyobb szerepet kap. Annak ellenére, hogy a legoptimálisabb az lenne, ha mind a három feltétel jelen lenne, azonban az esetek többségében maximum két aspektus teljesül.

A legtöbb ember számára általános és elvárt, hogy fény legyen a szobában, ha felkapcsolja a villanykapcsolót, vagy bekapcsolódjon a tévé, ha megnyomja a távirányítón a gombot. Ennek ellenére óriási logisztika, rengeteg ember munkája és több mint százéves tapasztalat és tudás koncentrálódik az általunk megszokott folyamatok mögött. A villamosenergia-piac deregulációja és liberalizálása következtében világszerte megjelentek szervezett villamosenergia-piacok, aminek hatására a villamos energia árát a kereslet és a kínálat piaci mechanizmusa határozta meg. Vegyük például a HUPX tőzsdén is alkalmazott másnapi, kétoldali, egyenáras aukciót: a vevő és eladó oldal a szolgáltatást megelőző napon ajánlatokat ad be a nap 24 órájára. Ezután a tőzsde különböző közgazdasági modellek alapján összerakja a kereslet-kínálat görbét, ami az alapját fogja adni az adott nap villamosenergia-árának. Minden órára leszállított áramra eltérő ár vonatkozik, így a tőzsde külön termékként kezeli ezeket. Ennek hatására a keresleti oldalon létrejön egy általánosságában rugalmatlannak nevezett piac, míg a kínálati oldalon a piac az ár és a mennyiség exponenciális függvénye lesz.

A villamosenergia-piac árainak volatilitása mögött több tényező is meghúzódik. Vannak olyan vélemények, hogy a megújuló beépített kapacitások térnyerése okozza a változékony árakat. Ennek okát a szabályozásban látják, ami a napelemek tekintetében elnézőbb, mint a gázerőműveknél. A naperőművek termelése napközben lehajtja az árat, ugyanis a gázerőművek működésével ellentétben, ahol a termelés természeti erőforrás – gáz – beszerzéséhez kötött, addig a tőkebefektetés után a naperőművek operatív költsége kvázi nulla és a termelése jóformán attól függ, hogy mennyire napos az időjárás. Másrészt a napsütéses órákban megtermelt villamos energia mennyiége megnő, aminek következtében többlet is keletkezik, így ez nemcsak nettó exportőrré teszi Magyarországot, hanem hatására az áram ára is jelentősen csökken. A gázerőművek termelését a felhőréteg megnövekedésével, illetve naplemente után tudják csúcsra járatni, ahol a naperőművek kieső termelését pótolja, azonban ezekben az időszakokban érkeznek haza munkából az emberek, megnövekedik a fogyasztás, ezek pedig a napelemek miatt kieső kínálatcsökkenéssel együtt emelkedő árakat okoznak, óránként akár több száz euróval is, majd lassan az éjfélhez közeledve ismét konvergálnak a megszokott árszinthez. Nyáron a tartós hőhullám esetén nagyon szélsőséges árak alakulhatnak ki az árampiacon, aminek következtében akár 1000 euró környékén is tetőzhet 1 megawattóra villamos energia ára.

Felmerülhet bennünk a kérdés, hogy mi lehet a megoldás. A napközben megtermelt rengeteg napenergiát – amit előfordul, hogy áron alul adnak el, vagy negatív áron értékesítenek – tárolni kellene. Ebben az esetben a napközben megtermelt villamos energiát este fogyaszthatnánk el, ami növelné a rendszeregyensúlyt és kisimítaná azokat az ártüskéket, amik a délután és este folyamán alakulnak ki. Ilyen villamosenergia-tároló rendszerek már léteznek Magyarországon is, azonban ezeknek a kapacitása (néhány tucat megawattóra) még elenyésző, az is jellemzően nagyfogyasztókhoz köthető. Az áramot nehéz tárolni és nagyon költséges, tehát amíg ezek a berendezések piaci validációja elhúzódik, addig megmarad az esti magas áramár és az egyenetlen rendszerterhelés. Az energiatárolás kiemelt szerepet játszik a korábban említett csúcskiegyenlítés során. Innovatív megoldást jelenthet a nagyfogyasztók számára, hogy csúcsidei energiaigényüket ne kizárólag a hálózati kapacitás növelésével, hanem energiatároló rendszerek alkalmazásával fedezzék. Ezáltal az esténként előforduló, jelentős energiaigényű időszakokban az akkumulátorok biztosíthatják a szükséges többletenergiát, így elkerülhető a drága és kihasználatlan hálózati kapacitáslekötés. Így nemcsak a rendszer rugalmasságát lehet növelni, hanem a fogyasztók számára kapacitásdíj-megtakarítást is eredményezhet. Ezen felül, hálózati szűk keresztmetszetek esetén, például egy gyárbővítés kapcsán, ez lehet a leggyorsabb és legköltséghatékonyabb megoldás a megnövekedett energiaigény kielégítésére. Az energiatárolás a fogyasztás menetrendezésében is kulcsszerepet kaphat. Ha egy nagyfogyasztó eltér a saját maga által meghatározott fogyasztási menetrendtől, a különbözetet alapvetően a szolgáltatónak vagy a rendszerirányítónak kell biztosítania, ami jelentős többletköltséget eredményezhet. Megfelelő energiatároló berendezésekkel azonban ezek az eltérések csökkenthetők vagy akár teljesen megszüntethetők, így a fogyasztók számottevő költségmegtakarítást érhetnek el.

Összefoglalva a leírtakat, azt mondanám, hogy az energiarendszerek átalakulása elkerülhetetlen. A villamosenergia-piac rettentő volatilis a megújuló energiaforrások magas részaránya miatt. Legnagyobb hatását ennek a villamosenergia-tőzsdén láthatjuk, ahol egy megawattóra villamosenergia ára óriási változásokon megy keresztül az időjárásból fakadó hatások miatt. Ennek érdekében kulcsterület lehet az energiatárolás fejlesztése. A napközben megtermelt többletenergia eltárolásával az esti csúcsterhelés mérsékelhető, ezáltal biztosíthatóak a stabilabb árak és a rugalmasabb hálózat. Akárcsak Európa többi részén, így Magyarországon is az energiatároló kapacitások egyelőre korlátozottak – részben azok magas tőkeköltségei és kezdeti technológiája végett –, ennek ellenére a nemzeti energiastratégiákban meghatározó célrendszer épül rájuk. Hosszú távon az akkumulátor és az ehhez hasonló új, innovatív technológiák jelentik majd a megoldást a gyorsan változó árakra, így kulcsszerepet játszva az ellátásbiztonság, a költséghatékonyság és a fenntarthatóság egyensúlyának megteremtésében.