Svédország, Dánia és Norvégia az ún. „skandináv büntető excepcionalizmus” képviselői, amely röviden azt jelenti, hogy a három ország büntetőpolitikája számos egymással közös, de az európai fősodortól eltérő jegyet hordoz magában. A különutas skandináv államok büntetés-végrehajtási szemlélete világszinten is különösen nagy hangsúlyt fektet a speciális prevencióra, azaz az elkövető bűnismétlésének megelőzésére. A vizsgált államokban az elítélteket jellemzően szociálpedagógiai nevelés és társadalmi (re)integráció révén kívánják visszatartani az újabb bűnelkövetéstől.

E szemlélet eredményeként Svédország már 1994-ben bevezette az EM-mel járó intenzív felügyeletet (intensivövervakning med elektronisk kontroll, a továbbiakban: svéd EM), amelynek keretében – kezdetben kísérleti projektként – a legfeljebb 2 havi szabadságvesztésre ítélt személyek kérelmezhették büntetésük EM segítségével történő végrehajtását, meghatározott pénzdíj fejében. A svéd modellt elsőként Dánia követte, amely egy évtizeddel később, 2005-ben honosította meg az EM-t, mint a legfeljebb 3 hónap időtartamú szabadságvesztések alternatív végrehajtási módját (fuldbyrdelse af straf på bopælen under intensiv overvågning og kontrol, a továbbiakban: dán EM). Norvégiában, a társadalom és a jogalkotó EM hatékonyságával kapcsolatos kételyei, valamint a nagy horderejű politikai viták következtében, végül csak 2008-ban jelent meg a rövid tartamú, legfeljebb 4 hónapos szabadságvesztések végrehajtási módjaként szabályozott EM (elektronisk kontroll, a továbbiakban: norvég EM). Az új megoldásokkal kezdetben mindhárom állam a börtönpopulációt és a büntetés-végrehajtás költségeit kívánta csökkenteni.

Napjainkban mindhárom modell a legfeljebb 6 hónap időtartamú szabadságvesztések esetén rendelhető el. Az alternatív végrehajtási módozatok elrendeléséről mindhárom országban a végrehajtás ellenőrzéséért is felelős büntetés-végrehajtási szerv vagy pártfogó felügyelői szolgálat dönt, amely az elítéltek kérelmére vagy hivatalból vizsgálja a szabadságvesztés EM segítségével történő végrehajtásának lehetőségét. Az említett megoldások alkalmazása tehát minden esetben adminisztratív, közigazgatási döntésen alapul, hiszen a különutas skandináv álláspont szerint a kockázatelemzést és alkalmazhatósági vizsgálatot lefolytató szervek gátat szabhatnak az EM eltúlzott mértékű alkalmazásának, amely így a büntetés-végrehajtási intézetben foganatosított szabadságelvonások reális alternatíváját képezheti.

A hatáskörrel és illetékességgel rendelkező szerv pozitív döntéséhez mindhárom államban több feltételnek is egyszerre kell teljesülnie. Az elítélt lakhatási körülményeinek minden esetben rendezettnek, a büntetés végrehajtására alkalmasnak kell lennie, Dániában és Norvégiában az elítéltnek foglalkoztatásban vagy képzésben kell részt vennie, valamint a megfigyelt személlyel egy ingatlanban élő nagykorú személyeknek is hozzá kell járulnia az EM-hez. A szabadságvesztés büntetés-végrehajtási intézeten kívüli végrehajtását meg kell tagadni továbbá olyan esetekben, amikor szakmai megfontolások, illetve az elítélt személyisége és körülményei ezt indokolják, különösen, ha okkal feltételezhető, hogy a felügyelet alatt álló személy nem fogja teljesíteni a reá rótt kötelezettségeket. Dániában emellett bizonyos bűncselekmények elkövetői is ki vannak zárva az EM alkalmazási köréből, a svéd EM pedig nem rendelhető el, ha azt korábban – 3 éven belül – már az elkövetővel szemben alkalmazták, az elítéltet egyéb okból megfosztották a személyi szabadságától vagy az EM segítségével történő végrehajtás ellen más különleges okok szólnak. Svéd különlegesség továbbá, hogy az elítéltnek, amennyiben a büntetés időtartama alatt keresőtevékenységet kíván folytatni, előre meg kell fizetnie az EM díját – napi 100 SEK, a teljes büntetés időtartamára legfeljebb 12 000 SEK –, amellyel a büntetés-végrehajtási szervezet köteles elszámolni a bűncselekmények áldozatainak megsegítésére szolgáló alap részére.

A svéd, a dán és a norvég EM lényege – szemben a büntetés-végrehajtási intézetben foganatosított, a személyi szabadságot teljes mértékben elvonó szabadságvesztéssel – az elítélt mozgásszabadságának és tartózkodási helye szabad megválasztásának korlátozásában áll. A végrehajtásra kijelölt hely kizárólag keresőtevékenység folytatása, oktatásban, gondozásban való részvétel, illetve további, alapvető fontosságú tevékenységek céljából hagyható el. A büntetés időtartama alatt az elítélt köteles jó magaviseletet tanúsítani, legjobb képességei szerint eltartani magát és eleget tenni a végrehajtást felügyelő szerv – Svédországban a büntetés-végrehajtás, Dániában és Norvégiában a pártfogó felügyelői szolgálat végrehajtási hely szerint illetékes szervezeti egysége – által reá rótt együttműködési, tájékoztatási, gyógyászati kezelésben vagy szociálpedagógiai célú programokban való részvételi, megjelenési, távoltartási és egyéb kötelezettségeknek. A megfigyelés alatt álló személynek tartózkodnia kell továbbá az alkohol és más pszichoaktív anyagok, illetőleg tiltott szerek fogyasztásától. A végrehajtás során az ellenőrzésért felelős szerv mindhárom országban elektrotechnikai eszközök, kivételesen helyszíni kontroll vagy egyéb vizsgálatok útján folyamatosan felügyeli az elítélt kötelezettségeinek betartását és az EM alkalmazási feltételeinek fennállását.

A svéd EM-t meg kell szüntetni, ha a tartózkodási hely monitorozása átmenetileg lehetetlenné válik. A svéd, illetve a dán EM elrendeléséről szóló határozatot vissza kell vonni, ha az elkövető nem kezdi meg a büntetés végrehajtását, nem teljesíti a törvényben vagy a törvény felhatalmazása alapján alacsonyabb szintű jogforrásban meghatározott kötelezettségeit – és kötelezettségszegése nem csekély mértékű –, már nem felel meg az EM alkalmazási előfeltételeinek, ezt kérelmezi, egyéb okból megfosztják személyi szabadságától, ismételten szabadságvesztésre ítélik vagy Svédország esetén 180 napot meghaladó szabadságvesztést kell letöltenie. Az engedély visszavonásáról az elítéltet haladéktalanul tájékoztatni kell, annak véglegessé válását követően pedig a büntetésből hátralévő időtartam végrehajtása céljából büntetés-végrehajtási intézetbe kell szállítani. Norvégiában, ha az elítélt nem kezdi meg a büntetés végrehajtását, megszegi a részére megállapított kötelezettségeket vagy valószínűsíthető, hogy újabb bűncselekmény követett el – illetve bűncselekmény elkövetésére készül –, büntetés-végrehajtási intézetbe szállítható, ahol nem kerülhet a szükségesnél szigorúbb rezsimszabályok hatálya alá. A legfrissebb mérések szerint ugyanakkor szabályszegések elenyésző számban fordulnak elő Norvégiában, és a visszaesési ráta is meglehetősen alacsony.

1. ábra: A dán, norvég és svéd EM keretében végrehajtott szabadságvesztések száma (db/év)

Ahogyan az a büntetés-végrehajtási statisztikai adatokat szemléltető diagramon is látható, a skandináv államok jogalkalmazói gyakorlata viszonylag kiegyensúlyozottnak tekinthető. A bemutatott országokban a rövid tartamú szabadságvesztés helyettesítésére szolgáló EM alkalmazása változó, hol növekvő, hol csökkenő tendenciát mutat. A folyamatok Norvégiában az alkalmazási gyakoriság fokozatos növekedéséről, Svédországban annak fokozatos csökkenéséről, Dániában pedig egyensúlyközeli állapotról árulkodnak.

Dániában kezdetben évről évre több rövid tartamú szabadságvesztés végrehajtására került sor EM keretében, 2015-től azonban fokozatos visszaesés volt megfigyelhető. A 2020 utáni növekvő tendencia mégis arra enged következtetni, hogy az EM-en alapuló megoldás továbbra is a dán büntetés-végrehajtási gyakorlat szerves részét képezi. Ettől kismértékben eltérő utat járt be a norvég EM, amelynek alkalmazási gyakorisága az elmúlt bő évtizedben – néhány kisebb visszaeséstől eltekintve – folyamatosan növekvő tendenciát mutat. A svéd EM-k számában ezzel szemben 2008-tól kezdődően csökkenő tendencia volt megfigyelhető, amely a rövid tartamú szabadságvesztések ritkább kiszabásával állt összefüggésben. 2018 óta ugyanakkor növekedésnek indult a kiszabott rövid tartamú szabadságvesztések száma, amely tendencia eredményeként 2019 és 2021 között egyre nagyobb számban alkalmazták a vizsgált megoldást. A 2022-es csökkenés valószínűleg átmenetinek tekinthető, 2023-tól ugyanis újabb növekedés várható, azzal a jogszabályi változással összefüggésben, amely megszüntette a terhelt kérelmezési kötelezettségét. A vizsgált végrehajtási módok népszerűsége tehát – feltehetően a hasonló jogi szabályozásnak is köszönhetően – mindhárom különutas államban hasonló mértékű lehet a közeljövőben.