Az Oroszországból Kínába vezető, tervezett Szibéria Ereje-2 gázvezeték az orosz Gazprom és a kínai China National Petroleum Corporation (Kínai Nemzeti Kőolajipari Társaság, CNPC) között megkötött új memorandumnak köszönhetően a jelek szerint ismét a megvalósulás útjára lépett. Bár a projekttel kapcsolatban a politikai jelzések erősek, de ami ennél sokkal lényegesebb, hogy az árazási feltételek még nem dőlték el Moszkva és Peking között. Ugyanakkor Közép-Ázsia számára a Szibéria Ereje-2 megvalósulásának jelentősége még az árazási feltételek véglegesítése nélkül is megerősítette Kína tárgyalási pozícióját azzal a három közép-ázsiai országgal – Türkmenisztánnal, Kazahsztánnal és Üzbegisztánnal – szemben, amelyek már fizikailag kapcsolódnak Kínához a Közép-Ázsia–Kína gázvezetéken keresztül.
Közép-Ázsia gázellátása Kínának
Kína egyik legfőbb energiabeszállítója ma Közép-Ázsia. A régió irányából egy három gázvezetékből álló energiaútvonal, együttesen 55 milliárd köbméter/év névleges fölgázkapacitással (az A és B vezetékek egyenként 15 milliárd köbméter/év, a C vezeték pedig 25 milliárd köbméter/év kapacitással) rendelkezik. Az első két vezeték építése még 2008-ban kezdődött, és 2009–2010-ben kezdték meg az üzemeltetést, míg a C vezetéken 2014-ben indult meg a közép-ázsiai földgázexport Kína irányába. A D vezeték, amelynek tervezett kapacitása 30 milliárd köbméter/év és az Üzbegisztán–Tádzsikisztán–Kirgizisztán útvonalon keresztül halad Kínába, évek óta politikai okok és finanszírozási problémák miatt késik. Azonban, ha elkészülne a vezeték a Közép-Ázsia–Kína földgázútvonal kapacitása évi 55 milliárd köbméterről 85 milliárd köbméterre nőne.
Közép-Ázsiában jelenleg Türkmenisztán Kína legfőbb vezetékes gázbeszállítója. Az Oxford Institute for Energy Studies (OIES) becslései szerint 2022-ben a közép-ázsiai ország 32,9 milliárd köbméter gázt szállított Kínába (ez az ország gázkivitelének körülbelül 81 százaléka volt 2022-ben).
Bár Türkmenisztán mellett Közép-Ázsia területileg legnagyobb országa, Kazahsztán 10 milliárd köbméter/év földgáz szállítására írt alá megállapodást Kínával ugyanakkor az ország magas belföldi szükségletei miatt a tényleges szállítás alacsony maradt. Az S&P Global adatai szerint a kazah fél 2023-ban 5,86 milliárd köbmétert szállított le, melynek oka a jelentősen megnövekedett belföldi fogyasztás volt. Ugyanis 2023-ban a kazah földgázkitermelés 29,8 milliárd köbméter volt, melyből 19,4 milliárd köbmétert belpiacokon történő felhasználás tett ki.
Üzbegisztán Kína irányába exportált földgázmennyisége sokkal differenciáltabb, mivel Taskent egyensúlyt tartott a belföldi kereslet, az import és a csereügyletek között. Az üzbég gáz exportjának értéke Kínába 1,07 milliárd dollárról 2022-ben 563,5 millió dollárra esett vissza 2023-ban, majd visszapattanás következett 2024-ben és 2025-ben.
A Szibéria Ereje-2 és Mongólia
Az új Szibéria Ereje-2 gázvezeték útvonala földrajzi elhelyezkedése a tervek szerint egy olyan folyosó mentén haladna, amely Jamaltól Urengoyon át Krasnojarskon, Irkutszkon és Burjátföldön keresztül a mongol határ közelében fekvő Kjakta felé vezetne. Ugyanakkor Mongóliában a hivatalos közlemények hangsúlyozzák a mongol sztyeppén áthaladó földalatti telepítést és a helyi gazdasági előnyöket a Szibéria Ereje-2 kapcsán, de a végleges beruházási és tulajdonosi megállapodások még függőben vannak, és a projekt ütemterve továbbra is attól a kötelező érvényű orosz–kínai gázértékesítési megállapodástól függ, amely több mint egy évtizede tolódik.
Emellett 2024 augusztusában több médiaorgánum beszámolt arról, hogy Mongólia lényegében kihagyta a Szibéria Ereje-2 és a Szojuz Vostok projektet a 2028-ig szóló nemzeti fejlesztési tervéből, jelezve ezzel óvatosságát a projekttel kapcsolatban.
Ugyanakkor a Szibéria Ereje-2 projekt kilátásai kétféleképpen érintik Közép-Ázsiát. Először is, referenciapontot jelent a regionális földgázversenyben, ugyanis még fizikai szállítások nélkül is, az 50 milliárd köbméter/évre becsült jövőbeli orosz opció Kína irányába tárgyalási mozgásteret biztosít Pekingnek a türkmén, kazah és üzbég gázárakról szóló tárgyalásokhoz. Másodszor, lehetővé teszi a kínai gázportfólió biztosítását azáltal, hogy stabilizátorként szolgál a kínai LNG-beszerzési ciklusok spot volatilitása (az az érték, amellyel a földgáz napi ára egy adott időszak alatt ingadozik) ellen.
Emellett a Szibéria Ereje-2 megvalósulása jelentős rendszerszintű változásokat is eredményezne a regionális energetikai piacokon. Például a mongóliai tranzit csökkentené a közép-ázsiai tranzit relatív stratégiai értékét Kína számára. Mindazonáltal a Szibéria Ereje-2 projekt legnehezebb kereskedelmi kérdése mindig is az ár volt. Ugyanis Európa történelmileg mindig magas jövedelemszerzési mutatókat biztosított Oroszország számára a vezetékeken szállított gáz tekintetében. Kína korábban nem volt hajlandó európai árakat fizetni az orosz szibériai földgázért, így inkább a kőolaj árak változásához kötött gázüzleteket részesített előnyben. Bár a Pekingben aláírt memorandum az útvonalat és a kapacitást hangsúlyozza, nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy elkerüli az árképzés módjának a közzétételét.
Kína nyugat felé vezető gázvezeték-rendszere azonban már most is fizikai választási lehetőséget biztosít Pekingnek három közép-ázsiai szállító között, amelyek közül Türkmenisztán a legnagyobb mennyiséget szállítja. A meglévő 55 milliárd köbméter/év kapacitású Közép-Ázsia-Kína folyosó, valamint a folyosónak a még meg nem valósult D vonala lehetőség Kína tárgyalási pozíciójának megerősítésére és a Peking számára pozitív (olcsó) árképzésre.
Tanulságok Közép-Ázsiának
Közép-Ázsia számára minden olyan hónap, amikor elmarad az orosz–kínai gáz árképzés, olyan lehetőség amikor Türkmenisztán hangsúlyozhatja a bizonyított szállítási képességét és Kazahsztán eladhatja a szezonális stabilitását, Üzbegisztán pedig megerősítheti megbízható partneri státuszát Kínával szemben. Türkmenisztán saját, az olajárhoz kötött szerződései és a közelmúltban megvalósult, 290 dollár/köbméter alatti ár azt jelzi, hogy a közép-ázsiai eladók olyan árképzési rendszerben működnek, amely megfelel Peking preferenciáinak. Emellett bár Oroszország a memorandumot „jogilag kötelező érvényűnek” nevezi, ugyanakkor Kína mégis kényesen kerüli ezt a kifejezést.
