Ipari robotok és AI Európában
Az ipari robotok a gyártási forradalom motorjai, hiszen azáltal, hogy gyorsítják a termelést, csökkentik a költségeket, és átalakítják a globális értékláncokat, mérséklik az olcsó munkaerő gazdaságpolitikai jelentőségét is. Ezt a folyamatot jelenleg Ázsia és különösen Kína vezeti. 2023-ban a világon 540 ezer újonnan üzembe ipari robot több mint fele Kínában működik, ami jól mutatja Peking idejekorán megszületett stratégiai felismerését: az automatizáció a modern ipar egyik alappillére. Kína 2024-ben éves szinten 295 ezer újonnan üzembe helyezett robotizált ipari egységgel a világ vezetője, míg az EU-ban körülbelül 85 ezer, az Egyesült Államokban pedig mindössze 37 ezer ipari robotot telepítettek ugyanebben az évben.
Az Allianz elemzése szerint az európai robotika-ipart komoly veszély fenyegeti. Míg a globális versenytársak mögött erős állami támogatás áll, addig Európában a széttagoltság és a túlzott szabályozás akadályozza a gyors fejlődést, ugyanakkor a kontinens még rendelkezik erősségekkel, hiszen Németország, Svájc és Svédország a világ legfejlettebb precíziós technológiai vállalatainak ad otthont, olyanoknak mint például a KUKA, az ABB Robotics vagy a Universal Robots.
Európa lemaradása azonban nemcsak az ipari robotikában, hanem a mesterséges intelligencia területén is látványos. A 2024-es Draghi jelentés szerint az uniós vállalatok mindössze 11 százaléka használ AI-t, miközben a 2030-as cél 75 százalék lenne. Az AI-modellek 73 százaléka amerikai, 15 százaléka kínai eredetű – vagyis Európa technológiailag erősen függ a két nagyhatalomtól. A beruházások mértéke is árulkodó, 2023-ban az USA 68 milliárd, Kína 15 milliárd, míg az EU csak 8 milliárd dollárt fordított AI fejlesztésekre.
A jelenséget sokan az EU túlszabályozottságával magyarázzák, ám ez önmagában leegyszerűsítés. A valódi különbség az állami beruházások és a köz- és magánszféra együttműködésének hatékonyságában rejlik. Kína és az Egyesült Államok masszív, államilag támogatott innovációs programokat működtet, míg Európában hiányzik az egységes iparpolitikai stratégia és a meglévő állami kezdeményezéseket is nagyban korlátozza az uniós versenypolitika állami támogatásokat erősen korlátozó jellege.
Európai kezdeményezések
Az EU az utóbbi időben több programot indított a digitális adatszuverenitás erősítésére. 2024 végén létrejött az EuroHPC Joint Undertaking, amely hét konzorciumot alapított az első európai AI-gyárak (AI Factories) megépítésére. Az InvestAI Facility 20 milliárd eurós alapot hoz létre legfeljebb öt „AI Gigafactory” létesítésére, célzottan a kutatás, a képzés és a magánberuházások ösztönzésére. Az AI Gigafactory-k több mint 100 ezer fejlett processzorral működnek majd, és céljuk a következő generációs modellek fejlesztése. Ezek a kezdeményezések ugyan fontos lépések, de még nem képesek ellensúlyozni az amerikai és kínai előnyt.
Gazdaságpolitikai következmények
A kulcsszó ma Európában a szuverenitás – legyen az digitális, gazdasági vagy politikai. Az EU országai egyre nehezebben képesek érvényesíteni érdekeiket a globális térben, mivel az USA és Kína nem választja szét gazdasági és geopolitikai céljait, hanem a gazdasági befolyásukat a hatalmi pozíció erősítésére használja. Az EU-nak ezzel szemben 27, egymástól sokszor eltérő érdekű tagállam politikáját kell összehangolnia, ami komoly akadálya a gyors reagálásnak. A hagyományos észak–déli, illetve kelet–nyugati megosztottság tovább nehezíti a közös iparpolitika kialakítását.
Bár az EU ipari és kutatási programjai (például a 100 milliárd eurós Horizon Europe) hatalmas forrásokat mozgatnak, ezek a keretek túl szélesek és nem koncentrálnak eléggé a kulcstechnológiákra. Az MI területén az unió elmaradása szembetűnő: míg az USA 2018 és 2024 között 120 milliárd eurót, Kína 91 milliárdot költött, Európa mindössze 32,5 milliárdot. E különbség mérséklésére 2025 februárjában az EU elindította a 200 milliárd eurós InvestAI programot, amely a start-upok és a kutatás támogatását célozza.
A Stanford Egyetem Artificial Intelligence Index jelentése szerint 2024-ben az amerikai magánbefektetések 109 milliárd dollárt tettek ki, tizenkétszer többet, mint a kínai, és huszonnégyszer többet, mint a brit vagy uniós források. A jelentés szerint az USA vezeti a nagy hatású tudományos publikációk és az AI-modellek számában is: míg az USA 40, Kína 15, az EU csupán 3 jelentős modellt fejlesztett ki.
Szabályozás és versenyképesség
A 2024-ben elfogadott EU AI-törvény célja a felhasználók védelme, ám a piac szereplői attól tartanak, hogy a szabályozás tovább lassítja az innovációt. Több tucat nagyvállalat kérte már a jogszabály bevezetésének halasztását, míg amerikai politikusok arra figyelmeztettek, hogy az EU „túl félénken” közelíti meg a technológiai forradalmat. Valójában nemcsak a cégek, hanem a szabályozási rendszerek is versenyeznek egymással, a dilemma, amivel szembenézünk jelenleg, hogy miként lehet egyszerre védeni a társadalmat és ösztönözni az innovációt.
A félvezetők, a robotika és a mesterséges intelligencia a 21. század gazdaságának alappillérei. Az Egyesült Államok és Kína hatalmas, koordinált állami beruházásokkal uralják ezt a versenyt, miközben az Európai Unió a túlzott szabályozás, a széttagolt finanszírozás és a lassú döntéshozatal miatt lemaradni látszik. Bár Európa továbbra is rendelkezik tudományos és technológiai potenciállal, ha nem képes gyorsan növelni beruházásait, egyszerűsíteni szabályait és egységes iparpolitikát kialakítani, végleg elveszítheti technológiai önállóságát – és ezzel gazdasági szuverenitását is.
