Az első C5+USA csúcstalálkozóra még 2023-ban New Yorkban került sor, akkor még Jo Biden amerikai elnök részvételével. Bár az Egyesült Államok és Közép-Ázsia országai közötti ilyen jellegű formátum 2015 óta létezett, azonban 2023-ig csak a közép-ázsiai külügyminiszterek és az amerikai külügyminiszterek tartottak alkalmi találkozókat a platform keretében. Emellett a formátum a demokraták regnálása ideje alatt inkább az ukrajnai háborúhoz kapcsolódott, amit a washingtoni külpolitikai döntéshozók arra használtak fel, hogy nyomást gyakoroljanak a közép-ázsiai országok vezetésére, hogy ne vegyenek részt az Oroszország elleni nyugati szankciók kijátszásában és az Oroszországba irányuló szürke importban vagy reexportban, addig Donald Trump második ciklusának elején úgy tűnik, hogy a régiót Washington már az Egyesült Államok és Kína közötti gazdasági verseny részeként tekinti.
Ugyanakkor ez a profilváltás bizonyos kockázatokat jelent a közép-ázsiai országok számára. Elsősorban az Egyesült Államok és Kína közötti instabil kapcsolatok miatt, amelyek talán egy hullámvasúthoz hasonlítanak a kereskedelmi háborúk és a világ szuperhatalmi pozíciójáért folytatott küzdelemben.
A posztszovjet térségben csak két régió maradt, amelynek geopolitikai és gazdasági súlya nőtt az ukrajnai háború kezdete óta. Ez Közép-Ázsia és a Kaukázus régió. Ezt a két régiót a stratégiailag fontos Transzkaszpi Nemzetközi Közlekedési útvonal, ismertebb nevén Middle Corridor köti össze, amely az Egyesült Államok számára azért is érdekes, mivel Washingtonnak nemcsak a ritkaföldfémekhez és kritikus anyagokhoz való hozzáférés miatt fontos, hanem ezek szállításához szükséges stabil szárazföldi közlekedési és logisztikai infrastruktúra miatt is.
Emellett Kazahsztán és Üzbegisztán Donald Trump felé tett korábbi gesztusai – ritkaföldfémekkel és uránnal kapcsolatos exportfelajánlásai – pedig úgy tűnik, hogy nem maradtak észrevétlenek a Fehér Házban. Érdemes megjegyezni, hogy a washingtoni C5+USA találkozó előtt éppen Kazahsztánba és Üzbegisztánba tett látogatást Sergio Gore, az Egyesült Államok dél- és közép-ázsiai különmegbízottja, valamint Christopher Landau, államtitkár helyettes, akik egyértelműen Asztanát és Taskentet jelölték meg az Egyesült Államok kulcsfontosságú partnereiként a régióban.
Az Egyesült Államok Geológiai Szolgálata körülbelül 50 ásványi nyersanyagot tart stratégiailag fontosnak az ország nemzetbiztonsága és gazdasági biztonsága szempontjából, amely közül csaknem 38 Közép-Ázsiában található. Ezért nem meglepő, hogy a csúcstalálkozó egyik eredménye az volt, hogy az amerikai Cove Kaz Capital Group társaság számára engedélyezték a világ egyik legnagyobb volfrámlelőhelyének kitermelésére Kazahsztánban.
Egyébként Donald Trump legutóbbi ázsiai körútja során – amelynek célja egy lojális ázsiai államokból álló koalíció kialakítása az Egyesült Államok körül – szintén nagy hangsúlyt fektettek az Ausztráliából, Malajziából és Thaiföldről az Egyesült Államokba történő nyersanyagszállításról szóló megállapodások megkötésére. Vagyis a C5+USA csúcstalálkozó inkább ennek az ázsiai körútnak a folytatásaként értelmezhető.
Mindazonáltal a gazdasági szövetségek mellett a washingtoni találkozó során a Donald Trump egy másik szövetséget is kialakított, melynek keretében Kazahsztán csatlakozott ahhoz az Ábrahám-megállapodáshoz, melyet a Fehér Ház adminisztrációja még a jelenlegi amerikai vezető első elnöki ciklusa alatt dolgozott ki, mint mechanizmust az Izrael és a muszlim világ közötti kapcsolatok rendezésére.
Mindazonáltal a washingtoni találkozó ellenére a közép-ázsiai országok kerülik a közvetlen stratégiai közeledést Washingtonhoz, mivel az Egyesült Államok régió iránti időnkénti érdeklődését csak geopolitikai és geoökonómiai ellensúlyként kívánják felhasználni Oroszországgal és Kínával szemben. Számukra a jó kapcsolatok kialakítása Washingtonnal inkább egyensúlyozó jellegűek, melynek célja, hogy erősítse tárgyalási pozíciójukat Moszkva és Peking előtt.
Ugyanakkor a közép-ázsiai országok számára a legfontosabb probléma, hogy jelenleg egyfajta geopolitikai káosz jellemzi a régió határait, a régi politikai értékek válságával, az új kereskedelmi háborúk kialakulásának lehetőségével és új szövetségek megjelenésével Közép-Ázsia országai úgy értékelik, hogy most már nem az egyre instabilabbá váló nemzetközi jogi keretektől és intézményektől várhatnak stabilitást, hanem a megfelelő geopolitikai egyensúlytól, menyek keretében egy Shavkat Mirziyoyev, üzbég elnök által is már említett új Közép-Ázsia kialakulásának lehetünk tanúi a nemzetközi kapcsolatok rendszerében.
