Az EU fellépése a külföldi beavatkozással szemben
Az Európai Unió intézményei közül az Európai Parlament foglalkozott a leginkább a külföldi beavatkozásokkal. Az ezzel foglalkozó különbizottság neve: Az EU valamennyi demokratikus folyamatába való külföldi beavatkozással - beleértve a dezinformációt is - foglalkozó különbizottság, angolul röviden INGE. Hatáskörébe azon külföldi beavatkozások tartoznak, amelyek dezinformáció, kibertámadás vagy egyéb finanszírozás útján fenyegetik akár az EU-s akár a tagállami választásokat.
Az INGE bizottság számos tanulmányt készített, amiben az EU támadható területeit mutatja be. Az egyik tanulmányban arról írnak, hogy a külföldi pénzek milyen módon destabilizálják a demokráciát az EU-ban. A tanulmányban kiemelik, hogy a külföldi finanszírozás az adott állam politikájába való beavatkozás egyik régi eszköze. Például hozta a BREXIT kampányt, amiben a jobboldali pártokat orosz pénzből finanszírozták. A tanulmányban kiemelik, hogy nem minden tagállamban tiltott a pártok külföldi támogatása, de ez sem old meg mindent mert NGO-kat, think-tank szervezeteket is finanszíroznak külföldről, amelyek beavatkoznak a politikába. A kiadvány leginkább az orosz és kínai befolyásolásra koncentrál és a dokumentum szerint ezen államok 7 különböző módon tudnak befolyást szerezni egy adott tagállamban. Külföldi pártoknak jutatott, (i) természetbeni juttatások, (ii) belföldi „szalmaadományozó” állampolgárok adományai, (iii) fedőcégek és vállalkozások támogatásai, (iv) NGO-k támogatásai, (v) online politikai hirdetések, (vi) külföldről finanszírozott médiaorgánumok, (vii) kriptovaluták.
Az INGE bizottság azt javasolta a kiadványban, hogy a tagállamokban legyen egy szabályozás, ami érinti a politikai pártok külföldi finanszírozását. Továbbá támogatja, hogy az Európai Unió pártjai csakis az EU-s közpénzből kapjanak támogatást, és az ezt ellenőrző Európai Politikai Pártok és Európai Politikai Alapítványok Hatóságát meg kell erősíteni. Ez alapján azok a pártok, amelyek az EP választáson indulnak csakis az EU-tól kaphatnak pénzt a kampányra, így ezzel is elkerülve azt, hogy a külföldi eredetű pénzek nyomán az EP pártok más érdekeket szolgáljanak. Fontos kiemelni, hogy hazánkban is hasonló a rendszer tehát a magyarországi pártok nem fogadhatnak el külföldi támogatást külföldről.
Javasolta még az INGE bizottság, hogy az uniós és tagállami intézmények között legyen szorosabb az együttműködés mind horizontális és vertikális szinten és hogy más módokon is lépjenek fel az illetékes szervek a külföldi befolyás szerzés ellen, tehát ne csak a finanszírozást vegyék figyelembe.
A különbizottság egy további tanulmányában kifejti, hogy milyen egyéb módokon érdemes fellépnie mind az EU-s intézményeknek mind a tagállamoknak a külföldi beavatkozások ellen, ilyen például a dezinformáció, amit a Covid-járvány és az orosz-ukrán háború kapcsán említ az INGE bizottság. Egy másik tanulmányban azt is kifejti, hogy melyek azok a kritikus vagy stratégiai infrastruktúrák, amelyek révén befolyásolni lehet az Európai Uniót és amelyek védelmére nagyobb hangsúlyt kell fektetni.
A bizottság munkája mutatja be, hogy a szuverenitásvédelem, tehát a beavatkozásoktól mentes döntéshozatal vagy működés, az nem csak a külföldi finanszírozás útján lehetséges, ezért annak érdekében, ha egy állam vagy egy nemzetközi szervezet önálló akar maradni, akkor számos más területen is lépéseket kell hoznia saját szuverenitásának megőrzése érdekében. Manapság a szuverenitás számos egyéb összefüggésben is előjön, mint a gazdasági, digitális, katonai vagy az energia szuverenitás. Így érthető, hogy miért is foglalkozik ilyen széles körben a bizottság a külföldi beavatkozásokkal. Mint korábban arról Sulyok Márton írt, a szuverenitás védelem itt sem jogi hanem politikai értelemben fordul elő, tehát az Európai Unió szintjén is politikai célokra használják a fogalmat.
Az Európai Unió "szuverenitásvédelme”
Az EU saját önállóságának megóvása érdekében, mint láthattuk egy külön parlamenti albizottságot hozott létre és egy önálló hatóságot, ami az EP pártok finanszírozását ellenőrzi. Mint látható, hasonlóan a magyar szabályozáshoz, itt is egy javaslattevő szerv jött létre annak érdekében, hogy védjék az EU önállóságát. Az uniónak mivel nincs saját szuverenitása, mert azt a tagállamokkal közösen gyakorolja, így felmerül a kérdés, hogy az Unió miképp tudja az önállóságát megóvni? Álláspontom szerint az EP pártok finanszírozását felügyelő hatóság egy jó kezdet, azonban az EU önállóságát és erejét az adja, ha a tagállamok önállóak és nem befolyásolják őket harmadik felek. Tehát a tagállamok ilyen téren történő támogatása fontos lehet.
Különösen fontos az EU-s tagállamok önállóságának a védelme figyelembe véve, hogy már második alkalommal derül ki, hogy az egyik tagállam választását külföldről akarták befolyásolni. Álláspontom szerint a tagállamok után az EU-nak is meg kell tennie a szükséges lépéseket, hogy a sérülékenyebb tagállamokat megsegítse, illetve a saját intézményeinek az önállóságát is védelmezze. Ezért is meglepő, hogy a 2024-2029 közötti ciklusban nem újították meg az INGE bizottság mandátumát és már nincs olyan különbizottság, amely a külföldi beavatkozásokkal foglalkozna az EP-ben.
Az Európai Unióban eddig is próbálták növelni átláthatóságot, illetve a külső befolyásoktól való mentességet, amit egy átláthatósági nyilvántartás vezetésével próbál megvalósítani. Az átláthatósági nyilvántartás egy adatbázis. Azok az érdekképviselők (szervezetek, szövetségek, csoportok és önfoglalkoztató személyek) vannak benne nyilvántartva, amelyek az uniós szakpolitika és döntéshozatal befolyásolására irányuló tevékenységet folytatnak.
A nyilvántartás azt hivatott bemutatni a nyilvánosságnak, hogy kik milyen megbízásból milyen érdekeket képviselnek uniós szinten, és hogy tevékenységük során milyen forrásokból gazdálkodnak (pl. pénzügyi támogatás, adomány, szponzorálás). A nyilvántartás legfontosabb szolgáltatásai a következők: Nyilvános internetes felület, ahol az érdekképviseleti szervezetek regisztrálják az uniós szintű tevékenységeikkel kapcsolatos naprakész adataikat. Egy magatartási kódex, amely lefekteti az érdekképviselők és az uniós intézmények közötti kapcsolattartás szabályait, illetve egy panasztételi mechanizmus arra az esetre, ha egy nyilvántartott érdekképviselő vélhetően nem tartotta be a magatartási kódexet.
Amint az látható, itt a lobbisták kerültek előtérbe, hogy az átláthatóságuk révén elkerülhető legyen az, hogy az egyébként megengedett módú érdekképviseletet ne használják ki a harmadik államok a saját hasznukra, amivel meg sérülhetnek az uniós érdekek.
Egy lehetséges európai narratíva
Álláspontom szerint az Európai Unió nem lehet tétlen ahogy a tagállamok sem, hogy a saját szuverenitásukat megvédjék. A külföldi beavatkozások, mint látható egyre gyakoribbak és nem csak tagállami, hanem uniós érdek is az uniós országok függetlenségének a védelme. Problémát okoz természetesen az, hogy a külső befolyástól való mentesség mögött is meghúzódnak bizonyos politikai érdekek, ami miatt meg az objektív megítélés egyre nehezebb. Az INGE bizottság is kiemeli, hogy számos országból érkezett olyan pénz, amivel végül politikai befolyásolást hajtottak végre, azonban csak meghatározott országokat emelt ki a parlamenti bizottság.
A szuverenitásvédelem ugyanúgy fontos azoknál az államoknál is, amelyek uniós tagjelölti státuszt kaptak, mert a külső befolyásolás végett ez a folyamat megakasztható, ami látható volt akár Moldova vagy Georgia esetében is. Felmerül a kérdés, hogy ilyen esetben mit érdemes tennie a Európai Uniónak, mert stratégiai szempontból mindenképpen fontos lépéseket tenni, de ha a hatásköröket nézzük meg, ebben az Unió nem tehet nagyon sok mindent. Ebben az esetben tehát marad tagállami feladat ennek megoldása, de fontos lenne, ha az Európai Unió is belátná annak fontosságát, hogy a külföldi beavatkozásoktól megvédje ne csak a tagállamait, de saját intézményeit is, így előnyös lenne, ha az uniós intézmények között megjelenne egy, amely a külső befolyásokkal szemben veszi fel a küzdelmet. Mindenképpen hasznos lenne ha az EU tudna ajánlásokat adni akár a tagállamoknak akár a csatlakozó államoknak, hogy miképp érdemes megközelíteniük ezt a kérdést és ezt akár egy parlamenti bizottságon keresztül akár egy külön hivatalon keresztül is képes elérni és az esetleges tanulmányokat megoszthatja az uniós polgárokkal is, hogy különösen dezinformáció vagy az álhírekkel szemben milyen lehetőségeik vannak.
