Az interjú szerzői, Kovács Márton és Nagy Csomor András a Mathias Corvinus Collegium diákjai, akik éppen Valenciában tanulnak az MCC+ ösztöndíjprogram keretében.

Jelenleg a tanulmányi félévünket töltjük Spanyolországban. Az első egyetemi óránkon az egyik professzor elnézést kért, amiért a kivetített hivatalos EU-s diasoron látható grafikonon a nőket rózsaszínnel és a férfiakat kékkel jelölték. Nem mintha ezt bárki kifogásolta volna a hallgatók közül. Valóban bocsánatot kell kérni ezért?  

Egyszerűen válaszolok: ez egy ostobaság. De az ostobaságnak nagy jövője lehet a mai világban. Ugyanakkor éppen az ilyen megszólalásoknak köszönhetően lehet rámutatni az efféle gondolkodás abszurditására. Amikor például egy előadáson elmondom a véleményemet és hímsovinisztának, macsónak titulálnak - egyébként alaptalanul - , olyankor megkérdezem a kérdezőtől, hogy honnan tudja az én társadalmi nemem? Honnan tudja, hogy férfinak tartom-e magam? Ez egy olyan vita, amelyet érvekkel sokkal nehezebb megnyerni, mint iróniával és humorral.

Soha nem szabad megsértődni a valóságra, csak azért, mert ami ami, az az.

A lényeg, hogy némi iróniával érdemes válaszolni és úgy, hogy az felfedje a kérdés belső ellentmondásait.

Általánosan jellemzőnek tartja az efféle gondolkodás a spanyol egyetemeken?

Nem csak Spanyolországban, de Nyugat-Európában és az USA-ban is nagyon jellemző.

Az uralkodó gondolkodásmód a következő állításra épít: a fehér nyugati férfi bűnös.

Vannak emberek, akik elfogadják, hogy bűnösök és ezért mazochistává válnak. Ha ők ettől jól érzik magukat, akkor érezzék magukat bűnösnek. Ettől még a konzervatívoknak el kell mondaniuk az érveiket, ugyanis a sokféleségbe a konzervatív gondolkodás is belefér, így azt is tiszteletben kell tartani. Véleményem szerint a veszély nem az, hogy ellentét van a két különböző gondolkodásmód között, hanem hogy eltűnik egy olyan közös ideológiai alap, amiben együtt tudunk gondolkodni, és amiben megférnek az ellentétek. Spanyolországban hagyományosan ez az ideológiai alap a kereszténység és a patriotizmus volt. Ha a kereszténység és a patriotizmus is eltűnik, akkor csak az ellentét marad. Az én értelmezésemben a patriotizmus semmiképpen sem sovinizmus, vagy elvakult nacionalizmus. Számomra legpontosabban az Egyesült Államok jelmondata írja le: e pluribus unum, vagyisa „sokból egy” lett.. Napjainkban a „pluribus” nagyon felerősödött, míg az „unum” eltűnőben van.

Nem titok, hogy a nyugati egyetemek oktatói gárdáira általánosságban inkább a liberális és baloldali szellemiség jellemző. El tud képzelni egy konzervatív antitézist?

Szeretnék hinni benne. A társadalmak mindig komplexebbek, mint az elméleteink. Az egyik legfőbb konzervatív alapvetés annak felismerése, hogy egy társadalom sokkal összetettebb, minthogy egy-egy ideológiai kelepcébe belegyömöszöljük. Tipikusan a modern totalitarizmusok jellemzője, - amely jelenség sok egyetemen is fellelhető, - hogy a társadalmat le akarják egyszerűsíteni és beleilleszteni egy egyfajta gondolkodási rendszerbe.

Én úgy vélem, hogy lehet különböző ideológiákat gyártani, de a legfontosabb az a hétköznapi ember, aki reggel felkel és elmegy dolgozni.

Ha a konzervativizmus jelentős szerepet akar betölteni a társadalomban, akkor optimistának és kezdeményezőnek kell lennie. Tegyük fel magunknak a kérdést: hol találjuk az optimizmus gyökereit? Nem az egyetemeken, hanem a mindennapi emberek napi gyakorlatában. Az orwelli általános jó ízlésre, tisztességre van szükség. Épp ezért a konzervativizmus legfontosabb feladata, hogy megértesse az emberekkel, hogy nekik van igazuk, ne legyenek komplexusaik azon eszmék miatt, amelyeket mindenhonnan sugallnak feléjük.

Sir Roger Scruton egy interjújában úgy fogalmazott: „ahhoz, hogy tudd, miben tévednek ezek a balosok, könyveket kell olvasnod. Ez viszont kemény munkát feltételez. Ahhoz pedig alázatra van szükség.” Mennyire lehet ez reális program a Facebook bejegyzések világában?

Egyetértek Scrutonnal. Szerintem a konzervatívizmus eszmerendszere adja a legnagyobb intellektuális kihívást, rengeteg gondolkodást igényel. Azért nem lehet például nemzetközi konzervativizmust teremteni, mert a cél épp az, hogy a saját örökségedtartsd életben. Nem azért, hogy egy múzeumban porosodjon, hanem hogy áthassa mindennapjainkat és iránytűként szolgáljon a jövőnkre nézve. A liberálisok és a kommunisták is keretekben gondolkodnak, de a konzervatívok nem. A konzervativizmus egy jövőt alakító gondolkodásmód és nem illeszthető bele ilyen sémákba. Éppen ezért a sémák és a konzervatívizmus olyanok, mint a víz meg az olaj. Spanyolországban a XIX. és a XX. században jelentős részben éppen a konzervatívok voltak azok, akik reformokat hajtottak végre: lefektették a társadalombiztosítás alapjait, elfogadták a sztrájkjogot, bevezették a hétvégi munkaszünetet és számtalan infrastrukturális fejlesztést hajtottak végre. Egy konzervatív nem akarja megállítani a változást, hanem úgy akarja megszervezni azt, hogy a lehető legjobb legyen.

Úgy fogalmazott, hogy a konzervativizmus próbálja megszervezni a változó folyamatokat. A konzervatív gondolkodás csak lekövetése lenne a tempót diktáló, aktuális folyamatoknak?

Igen, de ahogy Hegel is mondta: „Minerva baglya szürkületkor kezdi meg röptét.” Akkor lehet megszervezni valamit, ha már megtörtént az a változás, amelyet szervezni kell.

Egy konzervatív nem akar a társadalom tanítóbácsija lenni, nem akar próféta lenni, aki elmondja az embereknek, hogy erre vagy arra kell menni. Konzervatív az, aki megőrzi és csatornázza a társadalomban végbemenő természetes folyamatokat, hogy azok törések nélkül megvalósulhassanak. Ez a konzervativizmus egyik fontos eleme. Ehhez persze jó „érzékelőkre” van szükség, amelyekkel érzékelni tudjuk mi történik az adott társadalomban, illetve fel kell tudnunk ismerni mely értékeket kell megvédeni.  A konzervatív bízik az emberben. A kommunisták és a feministák is azt gondolják, hogy nekik tanítaniuk kell az embereket, meg akarják mondani nekik, hogy mit hogyan kell látni. De a valóság az, hogy az emberek nem ostobák. Én tanulni szeretnék tőlük. Éppen ezért azt gondolom, hogy a konzervatív hozzáállás egy tisztességes hozzáállás a gondolkodáshoz. A liberalizmus lehetne még ilyen, amennyiben elfogadná, hogy a liberalizmus érvényesüléséhez szükség van nem liberális intézményekre is.

A nyugati világban viszont most több olyan – fentebbb is már említett – jelenség van a címlapokon, amelyek konzervatív szempontból minimum kihívásokat hordoznak magukban. Gondolok itt a gender-elméletre, a feminizmusra vagy az újabb rasszizmus elméletekre. Ezek ellen kell mennyire kell védekeznie egy konzervatívnak?

Nem feltétlenül kell élből elutasítani új jelenségeket. Az a politika, ami csak a védekezésre fókuszál, elbukik. Egy konzervatív tudja, hogy azok az ideák, amelyeket véd, a saját idejükben forradalminak számítottak. Vegyük például a feminizmust. A feminista mozgalomnak volt igazságalapja és segített, hogy másfajta képet alakítsunk ki a nőkről.

Mary Cherry édesanyja az első feminista gondolkozók egyike azt mondta, hogy az igazságnak nincs neme. Egyetértek. Azzal viszont nem értek egyet, hogy a női igazságnak primátusa van és az morálisan fölötte állna mindennek.

Az érveknek megvan a helye, fontos, hogy ezeket meg tudjuk vitatni, ugyanakkor aggasztó, hogy napjainkban érvek helyett az „azért van igazam, mert én szenvedek” típusú hamis érvelés érvényesül. Eljutottunk oda, hogy az érzelmeknek sokkal nagyobb szerepük van, mint az értelemnek és az érveknek. Aki többet sír, annak lesz igaza, ez pedig elvezet a társadalom széthullásához.Az európai kultúrát az különbözteti meg minden más kultúrától, hogy nincs olyan könyv, még a legszentebb sem, amit adott esetben ne lehetne kritizálni. A Bibliát és az evangéliumokat is lehet kritizálni, csak érvekkel tegyék mindezt. Az egyetlen dolog, ami ténylegesen sérthetetlen volt Európában, az a dialógus. Ezzel szemben ma a feministák és az állatvédők „szent könyveit” nem szabad kritizálni.

Korábban úgy nyilatkozott, hogy a kultúrharc mindig jelen van, az emberek nem hátrálhatnak meg előle. Itt nincs pacifista álláspont?

A kultúrharc elkerülhetetlen. Abban a pillanatban, hogy magadénak vallasz egy ideológiát máris mellett állást foglalsz és ellenfeleket szerzel magadnak.Hegel szerint minden meghatározás egyben egy tagadás is. Ha meghatározod azt, hogy mi vagy, akkor egyúttal azt is meghatározod, hogy mi nem vagy. A magadról szóló kinyilatkoztatás önmagában konfliktust generál. Ez az ütközés a politika esszenciája is.

Pozícionálnod kell magad és közben tudnod kell, hogy a politikában nincsenek semleges területek, hiába keresik azok, akik magukat centristának vallják.

Egy konzervatívnak a hétköznapi emberek felől kell meghatároznia magát, annak minden előnyével és ellentmondásosságával együtt. Ha egy konzervatív nem az átlagember szövetségese, akkor nincs alapja annak, hogy konzervatívnak gondolja magát. Adam Smith különbséget tett a divatos erkölcs és a mindennapi ember erkölcse között. Szerinte a divatos erkölcs az arisztokráciáé volt, akik azt érezték, hogy bármilyen normán felül tudnak emelkedni. Ezzel szemben a mindennapi embernek állandó értékei voltak: család, saját föld, szolidaritás. Manapság a divatos erkölcs már nem az arisztokratáké, hanem az egyetemeké. Éppen ezért ki kell állnunk az állandó értékek mellett, mint a nevetés, a házasság és a sör, hiszen mindhárom veszélyben van. (nevet)

Douglas Murray azt írja a Tömegek tébolya című könyvében, hogy az említett „jogi mozgalmak” képtelenek nyugvópontra jutni. Martin Luther King például egy olyan társadalmat szeretett volna, amelyben nem a származás, hanem a teljesítmény a meghatározó rendező elv. Mára mintha megfordult volna a dolog. A teljesítményalapú rendszer helyett, mindent a származásnak, szexuális orientációnak, nemi hovatartozásnak rendelnek alá és ez alapján osztanak privilégiumokat.

Érdekes jelenség. Nem szeretnék dogmatikus lenni, de elmondom, hogy szerintem mi a különbség egy konzervatív és egy nem konzervatív ember között. Egy konzervatív érti, hogy a világ nem tökéletes. Vannak nemes dolgok, amelyek mellett el lehet köteleződni, de ettől ezek nem válnak tökéletessé. A meritokrácia is ilyen. Egy nemes célkitűzés, de nem teljesen tökéletes. Persze a tökéletlent lehet tökéletesíteni. Egy konzervatív tudja, hogy nincsenek olyan emberi célkitűzések, amelyek tökéletesek lennének. Tökéletlen emberek tökéletlen dolgokat hoznak létre. Még a focicsapatunk sem tökéletes!

Ezzel szemben például a feministák azt gondolják, hogy amit képviselnek, az tökéletes. A kommunisták is tökéletes világot akartak, aztán láthattuk, mi lett belőle. De továbbmegyek: az egyház sem tökéletes. Ez így természetes. Nemrég írtam egy cikket a családról. Azt kérdezték tőlem, hogy mit gondolok a család válságáról. Azt válaszoltam, hogy a család mindig is válságban volt. Maga a Biblia tulajdonképpen egy családi krízissel kezdődik! Ennek ellenére a család ma is létezik, nincs nála ősibb emberi intézmény.

Nincs még egy olyan intézmény, amely annyira könnyen és hatékonyan tudna segíteni, ha egy problémához vagy krízishez jutunk, mint a család.

A család nem tökéletes, de kiállta az idő próbáját, így nagyon nagy jövő áll még előtte. A XIX. és a XX. században a család alternatívájának szánt dolgok, mint a kommunák, hippi szerveződések, vagy a kibucok mind eltűntek vagy eltűnőben vannak. Következésképp, ha új jelenséget látunk, nem kell megijednünk, az csak a divatos erkölcs része. Nem a jelenből kell nézni a múltat, hanem a múltból a jelent, ahogy Leo Strauss is gondolta. Hiszen amikor a jelent nézzük a múltból, láthatjuk, hogy nincs új a nap alatt.

Sok dolog megváltozott, de én mégis elérzékenyülök egy Szapphó versen, pedig sem görög, sem leszbikus nem vagyok. Mindez azt jelenti, hogy vannak antropológiai állandóságok. Ezekre az állandóságokra kell figyelnünk, mert rengeteget tanulhatunk belőlük.Ma „az új mindig jobb” fétise hódít, de ha jobban szemügyre vesszük a dolgokat, valójában nem sok új dolog történik. Ha Szókratész feltámadna, akkor persze nem értené, hogy mi az a laptop, fülhallgató, kamera, de tökéltesen részt tudna venni a mi beszélgetésünkben. Sokan nem szeretnék elismerni, de az emberi természet létezik.

Mindezek fényében hogy látja Magyarországot?

Magyarország geopolitikai helyzete determinálja annak gondolkodását, elég, ha csak a határvédelmi kérdéseket vesszük. A magyarok mindig is határmentiek voltak, amit Európa más részein nem mindig értenek meg. Bár a dánok a napokban kimondták, hogy tévedtek a nyitott migrációs politikájukkal kapcsolatban. A magyarok nagyon tisztán látják, hogy nem érdekük, ha párhuzamos társadalmak jönnek létre a városaikban, és ezen érdek mentén is cselekszenek. Spanyolországban, Olaszországban, Franciaországban egyaránt csökken a születésszám, tehát ezek az országok a kulturális öngyilkosság mellett egy demográfiai öngyilkosság felé is tartanak. Mindeközben Magyarország tettekkel bizonyítja, hogy az élet az érték. A józan ész diktálja mindezt, amely nyugaton eltűnni látszik, Magyarországon viszont menedékre lelt.Mindemellett még kitűnő boraik is vannak,, amelyeket szívesen megkóstolnék.

(Az interjú Farkas Vajknak köszönhetően valósult meg.)