Az új külügyminiszter a koalíció legnagyobb pártjának, a centrista Jes Atid (Van Jövő) pártnak elnöke, Jair Lapid. A Jes Atid a legutóbbi választásokon a második legnagyobb mandátumszámot nyerte Netanjahu Likudja után. A tévés műsorvezetőből politikussá vált Lapid a külügyminiszteri portfóliót kérte a koalíciós megállapodásban, egy rotációs megoldás keretében átengedve a miniszterelnöki széket a vallásos-cionista Naftali Bennettnek.

Lapid egyébként apja, Tomi Lapid (Lampel Tamás) ágán magyar-zsidó felmenőkkel rendelkezik, beszédeiben többször utalt a magyarországi holokausztra.

Lapid külügyminiszterként programját július 12-én, az EU vezető diplomatái előtt tartott beszédében vázolta fel. „Izraelnek közös érdekei vannak az EU-val – de ennél is több, közös értékeink vannak: az emberi jogok, az LMBTQI+ közösség jogai, a demokrácia alapvető elemei iránti elkötelezettség: szabad sajtó, független igazságszolgáltatás, erős civil társadalom, vallásszabadság” – mondta Lapid akkor a Külügyi Tanács előtt. „Elkötelezettek vagyunk a klímaválság, a nemzetközi terrorizmus, a rasszizmus és a szélsőségesség elleni közös küzdelem mellett”. Elemzők a beszédet egyértelműen Európa nyugati feléhez való közeledésként, és a V4-ekkel való korábbi, szoros izraeli kapcsolat lazításaként értelmezték: „Nyugat-Európában az embereket bosszantotta Netanjahu politikája, hogy a visegrádi csoportra támaszkodva blokkolja az Európa Tanács Izraellel kapcsolatos döntéseit” – vélte Emmanuel Navon, a Jeruzsálemi Stratégiai és Biztonsági Intézet munkatársa. „A helyzet az, hogy valóban elég sikeres volt az oszd meg és uralkodj taktika alkalmazásában, amely valóban blokkolta azokat a döntéseket, amelyek például az amerikai nagykövetség Jeruzsálembe való áthelyezését és a Trump-tervet voltak hivatottak elítélni”. Itt Navon például a magyar kormány határozott kiállására utalt Izrael mellett.

Persze kérdéses, hogy Lapid számára ilyen hamar lehetséges-e – vagy szükséges-e – egyáltalán a szakítás a V4-ekkel.

Alig két nappal Lapid beszéde után Ivan Korcok, Szlovákia külgazdasági és külügyminisztere a Twitteren tette közzé a bejelentést: Szlovákia diplomáciai képviseletet nyit Jeruzsálemben, mely „a kapcsolatok elmélyítését” mutatja a zsidó állammal. Lapid hasonlóan Twitter-bejegyzésében mondott köszönetet Korcoknak a döntéséért, mondván, hogy ez „barátságunk szimbóluma, és az országaink közötti kapcsolatok megerősítését szolgálja”. Bennett miniszterelnök pedig éppen a napokban fogadta Magyarország washingtoni követét, mely szintúgy nem a kapcsolatok hűvösödésének jele.

A V4-től való távolodást inkább a hagyományosan rossz lengyel-izraeli viszony terén kell látni. A konfliktus igen előnyös az új izraeli kormány számára: mivel a koalíció jobb- és baloldali elemekből áll fel, olyan konfliktust kell keresnie, mely mind a két tábor számára előnyös, és nem növeli a széthúzást. A Netanjahu elleni további démonizáló kampány mellett ilyen a Lengyelországgal való emlékezetpolitikai vita. A baloldali szavazók számára így demonstrálhatja a kormány, hogy konfliktust keres Netanjahu kelet-európai, jobboldali szövetségeseivel, míg a jobboldali szavazók számára pedig úgy tüntetheti fel magát a Bennett-kabinet, mint a zsidó nemzeti becsület, a holokauszt emlékezetének megóvója.

A konfliktus ugyanis főleg történelmi és emlékezetpolitikai: a lengyel kormány egy új jogszabállyal megakadályozhatja, hogy zsidó leszármazottak igényt tarthassanak a holokauszt idején üresen maradt ingatlanokra. Egészen pontosan június 24-én fogadta el a lengyel alsóház a törvénykiegészítést, amely nagyobb jogbiztonságot kíván nyújtani a háború előtti ingatlanok jelenlegi tulajdonosainak a náci német megszállás idejére visszanyúló történelmi követelésekkel szemben. A kiegészítés harmincéves elévülési időt írna elő azokra a követelésekre, amelyek alapjait a lengyel kommunista rezsim a második világháború után kobzott el az eredeti tulajdonosoktól. A jogszabályt a szenátus július 23-án jóváhagyta. A törvénytervezet módosításai most a lengyel parlament alsóházába küldik szavazásra. Ha átmegy, az elnökhöz kerül végső jóváhagyásra.

Az izraeli kritikusok szerint azonban a jogszabály gyakorlatilag megakadályozhatja, hogy a zsidó családok leszármazottai igényt tarthassanak a holokauszt idején üresen maradt ingatlanokra, Izrael pedig „erkölcstelenségként” ítélte el a jogszabályt. Az ügyben Izrael varsói ügyvivőjét is beidézték, de Izraelben is beidézték a lengyel nagykövetet. Lapid erkölcstelennek nevezte az új lengyel jogszabályt, amely szerinte, ha életbe lép, meg fogja nehezíteni a holokauszttal kapcsolatos kártérítési követeléseket az országban. „Egyetlen törvény sem változtatja meg a történelmet” – mondta Lapid, hozzátéve, hogy a törvényjavaslat „szégyen, amely nem fogja eltörölni a holokauszt borzalmait vagy emlékét”. Lapid szavaira Mateusz Morawiecki lengyel miniszterelnök közvetlenül reagált: „Amíg én vagyok a miniszterelnök, addig Lengyelország nem fizet a német bűncselekményekért: egyetlen zlotyt, eurót, illetve dollárt sem”.

A konfliktus ugyan hangnemében meglepő, de nem előzmények nélküli. 2019-ben például Jiszrael Kac akkori külügyminiszter idézte fel Jichák Samír kormányfő 1989-ben elhangzott véleményét, amely szerint „a lengyelek az anyatejjel szívták magukba az antiszemitizmust”.

Samír apját lengyelek ölték meg a második világháborúban. Megjegyzéseinek hatására Lengyelország akkor nem vett részt a Jeruzsálemben tartott V4-csúcson.

A jövőben valószínűleg inkább a lengyel-izraeli konfliktus mélyülésére lehet számítani, hiszen a kiemelkedően Izrael-barát magyar kormánnyal való konfliktust nehéz lenne eladni a koalíció jobboldali szavazóinak. Hasonlóan értelmetlennek tűnik egy Szlovákiával vagy Csehországgal való konfliktus, minekutána az előbbi ország éppen most, az utóbbi pedig már korábban diplomáciai képviseletet nyitott Jeruzsálemben. A jövőt természetesen megjósolni nem lehet, azonban már a fentiek is mutatják, hogy az új izraeli kormány hangsúlyai a Nyugattal való megbékélésre és a kórusból kiéneklő Kelet-Közép-Európa hanyagolására kerültek.

Borítókép: shutterstock.