A hidegháborús szembenállás idején a fejletlen és fejlődő országok frigyével életre hívott szövetség gyémántlakodalmának alakalomból többnapos értekezletre került sor Szerbiában 2021. októberében. Milyen szerepe és céljai lehetnek a mozgalomban az év legnagyobb nemzetközi találkozójának otthont adó, a vakcinahiányban nem érintett, közvetlenül éghajlati problémákkal és természeti gondokkal sem küszködő EU-tagjelölt balkáni országnak napjainkban?
Az el nem kötelezett országok mozgalma a hidegháború és a gyarmati világ felbomlása idején bontakozott ki, ami a kétpólusú világot elutasító, fejletlen és fejlődő országokat fogta egységbe. A békés egymás mellett élés, a globális társadalmi és gazdasági igazságosság és a tömbön kívüliség gondolata 1955-ben az indonéziai Bandungban megtartott találkozón fogalmazódott meg. A mozgalom intézményesülése a második berlini válságot követő hetekben, 1961 szeptemberében ment végbe Belgrádban. Ekkor az alapítóországok a bandungi elvek mentén olyan nyilatkozatot fogadtak el, amely a gyarmati világ és az egyenlőtlenségek felszámolására, valamint a békés versengésre szólította fel a nyugati és keleti blokk vezetőit.
Az 1980-as évekre a gyarmatok függetlenedése lezárult, a Szovjetunió felbomlása és a kelet-európai rendszerváltások pedig a hidegháború és blokkpolitika végét jelentették. A mozgalom ezzel elvesztette két legfontosabb ideológiai keretét, így a globális harmadik út gondolata kiüresedett. Bár a mozgalom nem szűnt meg, s napjainkban is a legnagyobb, nem a nyugati világ kezdeményezésére alapított globális szövetség, de jelenkori jelentősége a nemzetközi viszonyok alakításában – az elmúlt évtizedeket szem előtt tartva – kétségeket vet fel. A mozgalom jelenleg 120 országot tud soraiban, amelyet huszonkilenc ún. megfigyelő státusszal bíró ország egészít ki. Utóbbiak között foglal helyett Kína, majd 2021 nyarától immáron Oroszország és Törökország is, bár hosszú távú szerepvállalásuk nyitott kérdés.
A szocialista titói állam presztízséből és az egykori gyarmati világban kialakított gazdasági kapcsolataiból a jugoszláv utódállamok közül elsősorban Szerbia próbált átmenteni a maga számára, noha az ország a 21. században már csak megfigyelő státusszal vállal szerepet a mozgalom eddig közel teszthalottnak tűnő tevékenységében. A szerb kormányzat újraaktiválódására az előző évtizedben került sort, amikor felsőoktatási ösztöndíjprogramot hirdetettek meg az el nem kötelezett országból érkező hallgatók számára, majd egy évvel később, 2011-ben már Belgrádban került megszervezésre a mozgalom 50. évfordulójának emlékülése.
Az el nem kötelezett mozgalom elnöki székét 2019 óta az az Azerbajdzsán tölti be, amelynek eltökélt szándéka lelket lehelni a szövetségbe, s újfent összehangolni a tagállamok politikáját az ENSZ-ben. A kaukázusi állam egyéni törekvései csakhamar összetalálkoztak a szerb vezetés opportunista külpolitikájával, így az azeri-szerb tandem együttműködésével valósült meg a két napos belgrádi világtalálkozó (október 11-12.), ahol több, mint száz ország és kilenc nemzetközi szervezet összesen négyezer fővel képviseltette magát. (A részvételt védettségi igazolványhoz vagy PCR-teszthez kötötték.)
A nyitóbeszédek (azeri és szerb) és egyes felszólalások (Törökország) hangsúlyozták, hogy a mozgalom alapítása óta eltelt évtizedek alatt egyes globális problémák nemhogy megoldódtak, hanem megsokasodtak, miközben az egyenlőtlenségek és a technológiai szakadék is tovább nőttek a világ részei között. Az amerikai-kínai „új hidegháború” küszöbén a világ továbbra is egyenlőkre és egyenlőbbekre oszlik, ami a világjárvány esetében kiváltképp szembetűnővé vált. A résztvevő – kiváltképp afrikai és ázsiai vezetők – bírálták a „gazdag” és „szerencsés” Nyugat vakcinahalmozó magatartását, kiálltak az egyenlőbb, igazságosabb, szolidárisabb világrendszer mellett, s „egyenlő” vakcinamegosztásra szólították fel a Nyugati világ vezetőit a humanitárius jótékonyságára korlátozódó vakcinaszállítmányok helyett. (E mellett az Egyesült Nemzetek Főtitkára is felszólalt.)
A házigazda, Aleksander Vučić szerb elnök emlékeztette a meghívottakat arra, hogy a hidegháború időszakában a harmadik tömb a béke és együttműködés szószólója volt. Az elődök bölcs útmutatásából és példájából okulva, az új és régi világszintű kihívások közepette a közös elvek mentén kell megújítani a szövetséget a közös célok – a politikai függetlenség és szuverenitás – védelme érdekében. Ennek kulcsa pedig a több szintű – akár kétoldalú, akár többoldalú – együttműködés, és a kapcsolatok aktív ápolása, amelyből a belgrádi találkozó ki kívánta venni részét. Az államfő beszéde ellenére a mozgalom megerősítése elsősorban azeri stratégiai cél, s ehhez a belgrádi csúcstalálkozóval – Baku reményei szerint – újabb nagy lépést lehetett megtenni. Szerbia a jugoszláv időszakból megörökölt kétoldalú kapcsolatok ápolása, felélénkítése miatt vállalt szerepet az évfordulóban, amelyre a külpolitika terén az európai integráció vonalát kiegészítő elemeként tekintenek Belgrádban. Nem utolsó sorban a népes el nem kötelezett országok mozgalma olyan fórumot adhat Szerbiának, ahol a bölcs „jugoszláv” középutasságáról és békés kompromisszumkészségéről a Koszovó-kérdés esetében is számot lehet adni, miközben saját álláspontjának hangoztatásával a Koszóvóval szembeni nemzetközi pozícióit is megerősítheti Belgrád a nemzetközi közösségben. E mellett az azeri-szerb rendezésű konferencia alkalmat szolgáltatott a Nyugat-Balkáni helyzetének ismertetésére, valamint kétoldalú diplomáciai megállapodások megkötésére.
A több meghatározó nemzetközi együttműködésből – így a G8-ból is – kiszorult Oroszország befolyását alternatív utakon kényszerül egyengetni a nemzetközi porondon. Moszkva részleges elszigeteltségéből a szerb kormányzat gyakran közvetve hasznot tud húzni, különösen mert a kínai és euroatlanti konkurenciával szemben Oroszországnak védeni kell pozícióit a Nyugat-Balkánon is. A házigazda szerepét betöltő Belgrád „közbenjárásával” Oroszországot júliusban, Baku igényeinek megfelelően pedig Törökországot is felvették megfigyelő státusszal a mozgalomba. Moszkva vakcinadiplomáciája számára kapóra jött a belgrádi világtalálkozó, amelytől a szerb kormányzat tovább profitált, mivel a nemzetközi piacra szánt orosz fejlesztési védőoltás gyártását Szerbiába telepítették ki. (A találkozót követően Szerbiában elfogyott a Szputnyik V, feltételezések szerint azért, mert Moszkva eladományozta szerbiai vakcinakészleteit a harmadik világnak.)
A csúcstalálkozóval párhuzamosan – cseppet sem véletlenül – került megrendezésre Belgrádban Délkelet-Európa egyik legnagyobb nemzetközi fegyver- és hadipari kiállítása. A sajátos opportunista szerb „nyitott ajtók” politikája keretében a belgrádi vezetés a fegyverexport terén az afrikai és ázsiai kereskedelmi kapcsolatok felelevenítésére is kísérletet tett. Az egykori jugoszláv, mai szerb fegyverek minősége vállalható, alkatrészeik megbízhatók és kompatibilisek a nyugati világ termékeivel, ugyanakkor azoknál jóval olcsóbbak. A találkozó mellé becsatornázott hadiexpó pedig kiváló lehetőséget biztosított a szerb termékek reklámozására. Vućić elnök az expón elhangzott nyitóbeszédében egyrészt kifejtette, hogy Szerbia versenyezni kíván az ázsiai és afrikai piacokért saját kínálatával, másrészt pedig a Nyugat tudtára adta, hogy – a rosszalló nyilatkozatok ellenére – a regionális kihívások miatt országa nem áll el sem az orosz, sem a kínai, sem a török fegyvervásárlásától. Az el nem kötelezett országok mozgalmának ideológia keretébe helyezve a hadiipari terméket eladását és vásárlását a szuverén országok szabad jogának nevezte, amelybe más ország nem szólhat bele.
A szerb-azeri szervezésű esemény alkalmas volt a kétoldalú kapcsolatok felélénkítésére, kiváltképp kereskedelmi és tudományos együttműködés téren, s új erőt vihet az el nem kötelezett országok mozgalmába. A csatlakozási dátum kitolódásával Belgrád lelkesedése és elköteleződése az európai integráció iránt alábbhagyott, s a szükséges reformok megvalósítása is lelassult. Eközben a 2019-től kezdve Szerbia a gazdaság terén Kína, Oroszország és az Egyesült Államok irányába is erősítette kapcsolatait. A szerb kormányzatra jellemző hintapolitikát Belgrád szabadon folytathatja Belgrád, hiszen az Európai Unió számára – az európai integrációval szembeni „kilengései” ellenére – is kifizetődőbb politikailag és gazdaságilag Szerbiát partnerként tudni, mint elidegeníteni és megkockáztatni a térség destabilizációját. Az Európai Unió prioritásait és belső vitáit szem előtt tartva, az opportunista, nyitott ajtók politikájával a hazai gazdaság tartós növekedését kívánja Belgrád bebiztosítani az elkövetkezendő évekre, s az el nem kötelezett országok mozgalmának évfordulója kiváló alkalmat kínált a nyugat-balkáni államnak, hogy aktivizálja megöröklött kapcsolatait a harmadik világban.