A műsor december 3-i adásában a nemzetállamok 21. században betöltött szerepe állt a középpontban. A nemzetközi beszélgetés vendégei David Engels, Rüdiger Voigt, Francesco Giubilei, Eduardo Fernández Luiña, Roman Joch, Ilya Shapiro, valamint Schöpflin György voltak. Az online eseményt Kiss István, a Danube Institute ügyvezető igazgatója moderálta.
Bevezető gondolataiban Tim Marshall a BBC és a Sky News korábbi tudósítója arra a megosztottságra hívta fel a figyelmet, melyet a nemzeti érzésű témák elhallgatása okozott. A technológiai fejlődés következtében betekintést nyertünk más társadalmak tagjainak életébe, valamint mobilisabbá váltunk. A jobb élet reményében a nyugati országokba tömegesen beáramlók munkalehetőségei azonban korlátozottak, így ellátásuk az államokra hárítja a terhet.
Az előadók egyetértettek Schöpflin Györggyel abban, hogy a nemzetállam intézménye nem avult el; szó sincs a vesztfáliai rendszer által alkotott egységek felbomlásáról. A 2015-ös migrációs hullám után a koronavírusra adott gyors, eredményes válaszokkal a nemzetállamok ismételten bebizonyították: elengedhetetlen az országhatárok fenntartása. A globalizáció, valamint a nemzetközi és szupranacionális integráció ellenére a nemzeti keretek maradnak a társadalmi és politikai együttműködés alapegységei, illetve a hagyományos értékrend őrzői. Ilya Shapiro szavaival élve „A nemzetek, az országok, a nacionalista mozgalmak nemhogy nem tűnnek el, de számos helyen egyre nagyobb jelentőséggel bírnak.”
A határok sérthetetlensége után a nemzeti szuverenitás, valamint az azt egyre nyomatékosabban háttérbe szorító multinacionális vállalatok kerültek a figyelem középpontjába. A digitális szuverenitás megőrzése nemzetbiztonsági érdek, hiszen az állampolgárok adatainak kiszivárgása az egész államra fenyegetést jelent. Minden felszólaló egyetértett abban, hogy a visszaélések megelőzésének érdekében határozott, szigorú törvényi keretet felállítására van szükség, mely egyszerre védi az erkölcsiséget és a szólásszabadságot. Utóbbi Francesco Giubilei állásfoglalása alapján “minden demokrácia alapja”.
A szuverenitás kérdésénél maradva, szintén fontos szempont volt az összevont szuverenitás, illetve az Európai Unió jövőjének vizsgálata. Az előadók válaszai három irányvonalat jelöltek ki a szervezet fejlődése számára, melyek közül az első az EU tradícionális alapokra helyezése, vagyis a nemzetállami egységek tiszteletben tartása.
Ehhez kapcsolódik a második javaslat, a központi EU intézmények funkcionális és kapacitásbeli újragondolása, illetve összehangolása a tagországok kompetenciáival. Végül az előadók abban is egyetértettek, hogy a gazdasági és politikai együttműködésen alapuló szervezetben hangsúlyt kell helyezni azon kulturális értékekre, melyekre felépíthető a közös szellemi örökség és az európai patriotizmus.
Végül az előadók két csoportra osztották a fenyegetéseket, amelyek napjainkban a nemzeti szuverenitás ellen irányulnak. Míg a külső kihívásokat a szabályozatlan bevándorlás, a volt szocialista országokból történő kivándorlás és Kína felemelkedése jelentik, addig nemzeti szinten a diplomások túltermelése mellett a nemzetközi szervezetek szupranacionális ideológiái és a gyengülő hazafiasságból eredő hátrányok jelennek meg. Pedig Em. Prof. Rüdiger Voigt szavaival élve “nem lehet valaki internacionalista anélkül, hogy nacionalista lenne”.
A szerző az MCC Kutatócsoport gyakornoka.
