A harag egyre gyakrabban jelenik meg a politikai kampányok mobilizációs tényezőjeként. Peter W. Wood, az amerikai National Association of Scholars tudósokat tömörítő szervezet elnöke azt állítja – Wrath: America enraged című könyvében – hogy a harag kultúrája nem hozza el a boldog békeidőket, hanem épp ellenkezőleg: konstans bosszúval fenyeget és olyan kihívások elé állítja a társadalmunkat, amelyek megoldása rengeteg áldozattal jár.
A házszabály közvetett módon az életünk alapja: a mindennapjainkat meghatározó törvényeket ez alapján fogadja el a legfőbb népképviseleti szerv – az Országgyűlés: ez a testület alkot törvényeket, választja meg a miniszterelnököt és fogadja el az Alaptörvényt vagy annak módosítását. Ezek a döntések pedig egy meghatározott rend szerint kerülnek elfogadásra, amelyet a határozati házszabály tartalmaz. Az alábbiakban az előzményekről, valamint a jelenleg hatályos házszabály megalkotásának kereteiről lesz szó.
A szudáni polgárháború ma a világ legnagyobb humanitárius katasztrófája, mégsem szerepel a nemzetközi figyelem fókuszában. A konfliktus nem pusztán egy állam összeomlása, hanem éles tükör a nemzetközi közösség bénultságáról. A kérdés nem az, hogy ki a felelős, hanem az, hogy miért szükséges foglalkoznunk a problémával.
Miközben Európa figyelmét az orosz-ukrán háború köti le, déli szomszédságában olyan változások zajlanak, melyek alapjaiban rengethetik meg a kontinens biztonságát, mind a migráció mind az energiaszuverenitás terén. Franciaország kivonulása a Száhel-övezetből érdemben változtatta meg a régió erőviszonyait. A régió az orosz fegyverek és a kínai tőke geopolitikai játszóterévé vált. Az új patrónusok jelenléte egyelőre nem hozott jelentős előrelépést a stabilitásában. A tét pedig nem kicsi: egy újabb migrációs hullám, elmélyülő energiaválság és csökkenő versenyképesség. Mit várhat Európa a Száhel-övezet változásainak függvényében?
Miközben a nyugat-európai piacokon a kínai autóipar nem tudta azokat a darabszámokat és piaci részesedéseket elérni, amiben reménykedett és megpróbálja lassítani a termelés felfutását a nem kínai gyáraiban, addig a világ legnépesebb országa ambiciózus terveket kezdett el megfogalmazni annak érdekében, hogy a globális autóipar egyik meghatározó szereplőjévé váljon.
„A ReArm Europe és a 2025-ös hágai NATO-csúcs nyomán Európa soha nem látott védelmi költési pályára áll rá” – írja elemzésében Kovács Marcell az MCC Technológiai Jövők Műhely tagja. A szerző cikkében arra keresi a választ, hogy a klasszikus hadiipari óriások mellett az AI-alapú európai védelmi scaleupok – mint a Helsing, a Quantum Systems vagy az ICEYE – lehetnek-e a következő évek valódi nyertesei.
Ritka történelmi pillanat, amikor egy régió egyszerre próbál identitást, gazdasági stratégiát és technológiai jövőképet építeni. A Türk Államok Szervezete azonban most pontosan erre tesz kísérletet.
Európában soha nem volt ennyi vállalkozás – mégis egyre kevesebb az innováció. A kérdés nem az, hogy hány cég működik, hanem az, hogy hány képes valódi áttörést elérni.
2026-ra az európai biztonság rendszere megváltozott: az amerikai atomernyő helyét a francia nukleáris elrettentés vette át, miközben Németország gazdasági dominanciája katonai kényszerré alakult. A biztonság többé nem közös érték, hanem politikai fizetőeszköz – amelynek árát Párizs határozza meg.
Horvátországról elsőre inkább a tengerpart és az adriai nyaralás jut eszünkbe, mintsem a szárazföldi határvédelem. Pedig az ország az Európai Unió egyik leghosszabb külső szárazföldi határát őrzi. Amit korábban Zágráb saját problémájaként kezelt, az ma már közös európai ügy. A kérdés egyszerű: a schengeni csatlakozás fokozta, vagy inkább csak láthatóbbá tette a Horvátországra nehezedő migrációs nyomást?
Előző