Aurafarmolás, reakcióvideók, mémek és gondosan megkomponált „spontán” pillanatok. Mindannyian nap mint nap átéljük ezt a digitális szőnyegbombázást, és gyakran azt hisszük, ezek csak elkapott, spontán pillanatok. A valóságban azonban egy brutálisan precíz, algoritmusokra szabott termékbevezetésnek vagyunk a célpontjai. Hiszen a politika professzionalizációjának egyik következménye, hogy a kampányokban a politikusok nem szakpolitikai programokat, hanem saját magukat árulják, aprólékosan felépített márkaként. A szavazók sikeres mozgósításához ma már elengedhetetlen a platformspecifikus, érzelmileg túlfűtött tartalmak legyártása, a hétköznapiság hiteles illúziójának megteremtése, valamint a negatív kampányok influenszereknek történő, tudatos kiszervezése. De hogyan fordulnak át ezek a hangzatos marketing-kifejezések kézzelfogható, szavazatokat hozó stratégiává a gyakorlatban?