2026 első hónapjainak világpolitikai eseményeit leginkább az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak 2026 eleji, Venezuelával szembeni lépései, valamint Irán bombázása tematizálta. Trump lépései ugyanakkor több biztonságpolitikai és világgazdasági kérdést is felvetettek, kiváltképp, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb kőolajkészletével, Irán pedig ezen a téren a harmadik helyet foglalja el. A caracasi és Hormuzi-szoros menti akciót követően a kérdés most az, hogy hogyan befolyásolhatják a venezuelai (és közel-keleti) geopolitikai események következményei egy olyan ország kőolajból származó bevételeit, mint Kazahsztán? További kérdés, hogy Kazahsztán költségvetésére egy esetleges kőolajexport-csökkenés és a kőolaj világpiaci árának változásai milyen hatással lehetnek?
„2026-ra az adatközpontok energiafogyasztása elérte a globális áramtermelés kritikus hányadát” – írja Fonyi Máté Sándor az MCC nemzetközi ösztöndíjas diákja. A Grandio Blogon megjelent elemzés egy kényelmetlen kérdést tesz fel: valóban korlátlanul skálázható a mesterséges intelligencia?
Képzeljük el, hogy egy önvezető autó döntési helyzetbe kerül: vagy elüt egy gyalogost, vagy letér az útról és veszélybe sodorja az utasát. Melyik a helyes döntés? Az utilitarizmus képviselői szerint az, amelyik a lehető legtöbb ember számára a legnagyobb jólétet biztosítja – még akkor is, ha ez egyesek számára súlyos áldozattal jár.
A 2026 tavaszán kirobbant közel-keleti fegyveres konfliktus alapjaiban rengeti meg a piacokat. A háború valójában már nem az olajról szól, hanem arról, ki irányítja a globális ellátási láncokat. Egyetlen tengerszoros lezárása is elegendő ahhoz, hogy megakassza a zöld átállást és fenyegetést jelentsen a mindennapi technológiáinkra.
Az arany évezredekig az egyik legelterjedtebb fizetőeszköz volt a világon. Vajon miért változott meg a szerepe? A Bretton Woods-i rendszer bukása után sokan leírták, ma mégis azt látjuk, hogy a jegybankok, köztük a magyar és a lengyel, illetve a magánszemélyek is soha nem látott mértékben halmozzák fel. A sárga nemesfém mára a nemzeti szuverenitás zálogává, a nyugati dollárhegemóniából kitörni vágyó országok (mint a BRICS-államok) legkedveltebb pénzügyi eszközévé és geopolitikai fegyverévé vált.
A február 28-án Irán ellen indított amerikai–izraeli csapásokat követően a Nyugat-Balkán nem ugyanazt a nótát fújta. Három muszlim többségű ország látványosan más irányt választott.
„Folyamatos gazdasági növekedés”, „nagyhatalmi versengés” és „érdekek” – többnyire ezek a kifejezések határozzák meg globalizált világunkat. Miközben egyre többet hallunk a fenntarthatóságról és bolygónk természetes korlátairól, felmerülhet bennünk a kérdés: létezhet-e valóban fenntartható gazdasági növekedés vagy ez csupán jól hangzó illúzió?
„A digitális gazdaság fejlődése világszerte új gazdasági és jogi kihívásokat teremtett” írja Vörös E. Hargita, az MCC Jogi Iskola junior kutatója a Grandio blogon megjelent elemzésében. A junior kutató a kínai platformgazdaság példáján keresztül mutat rá arra a paradoxonra, amely a nyugati és a keleti megközelítést elválasztja egymástól.
A Shein divatóriás eddig a „közvetítői semlegesség” mögé bújva hárította a felelősséget a platformjain megjelent etikátlan és akár illegális termékekkel kapcsolatban. A Bizottság által februárban indított eljárás a Shein ellen most középpontba helyezi a gyermekek és fiatalok védelmét, mint védendő értéket a cég által forgalmazott termékek és a platformarchitektúra kapcsán.
Előző