„Folyamatos gazdasági növekedés”, „nagyhatalmi versengés” és „érdekek” – többnyire ezek a kifejezések határozzák meg globalizált világunkat. Miközben egyre többet hallunk a fenntarthatóságról és bolygónk természetes korlátairól, felmerülhet bennünk a kérdés: létezhet-e valóban fenntartható gazdasági növekedés vagy ez csupán jól hangzó illúzió?
„A digitális gazdaság fejlődése világszerte új gazdasági és jogi kihívásokat teremtett” írja Vörös E. Hargita, az MCC Jogi Iskola junior kutatója a Grandio blogon megjelent elemzésében. A junior kutató a kínai platformgazdaság példáján keresztül mutat rá arra a paradoxonra, amely a nyugati és a keleti megközelítést elválasztja egymástól.
A Shein divatóriás eddig a „közvetítői semlegesség” mögé bújva hárította a felelősséget a platformjain megjelent etikátlan és akár illegális termékekkel kapcsolatban. A Bizottság által februárban indított eljárás a Shein ellen most középpontba helyezi a gyermekek és fiatalok védelmét, mint védendő értéket a cég által forgalmazott termékek és a platformarchitektúra kapcsán.
John O. McGinnis Why Democracy Needs the Rich című könyvének központi állítása, hogy a gazdagok – különösen a milliárdosok – nem gyengítik, hanem bizonyos értelemben erősítik a demokratikus rendszereket. A Northwestern University jogászprofesszora egy különösen érzékeny kérdést vizsgál, mégpedig azt, hogy a vagyonos rétegek milyen szerepet töltenek be a modern demokráciák működésében.
Az algoritmusok a nagy közösségi média felületek élet-halál urai. Nem túlzás ez, hiszen ezek döntik el, hogy emberek milliói mit láthatnak és mit nem. Megjelenésük és annak átláthatatlan működése lehetőséget ad a Szilícium-völgy techóriásainak arra, hogy potenciális választói köröket egyszerűen elzárjanak információktól vagy éppen kényük-kedvük szerint erősítsék a favorizált politikai narratívákat. Az algoritmusok politikai ereje jelentős, ehhez szolgálunk a következő sorokban adalékkal.
Az orosz-ukrán háború kapcsán Olaszország külpolitikai álláspontja első pillantásra egyértelműnek tűnik, valójában azonban több ellentmondás is jellemzi.
„Az energiafogyasztás duplájára emelkedhet a mesterséges intelligencia térnyerésével” – írja Kovács Marcell az MCC Közgazdasági Iskola Technológiai Jövők Műhely műhelytagja. A szerző szerint az AI körüli viták gyakran a chipek és a számítási kapacitás kérdésére szűkülnek, miközben a valódi korlátot egyre inkább az energiaellátás, a hálózati infrastruktúra és a hűtési lehetőségek jelentik.
Logikus és fájdalmasan nyilvánvaló, hogy háborút kezdeni mindig könnyebb és gyorsabb, mint befejezni azt. Az Ukrajnában, Gázában, Iránban és a Közel-Keleten zajló belső és nemzetközi háborúk ezt egyaránt igazolják. A háború önmagában nem hoz új előnyöket, csupán szenvedést, pusztítást és instabilitást. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a világban növekvő nyugtalanság és feszültség ellenére sem szabad feladnunk azért tett erőfeszítéseinket, hogy egy békésebb és emberibb évszázadban élhessünk.
Közép-Ázsiát a történelem folyamán gazdaságilag és kulturálisan a nagyhatalmi érdekek egyaránt formálták. Részben talán pont ez a determináltság adja az alapját annak a pragmatizmusnak, amely egyre jobban jellemzi a régiót. Közép-Ázsia országaira a 2010-es évek második fele óta jellemző, hogy kerülik az ideológiai igazodást és külpolitikájukat sem különböző ideológiák mentén alakítják. Ehelyett külkapcsolataik területén inkább egy úgynevezett multivektoros megközelítést választottak, amelynek célja, hogy a régió országainak a kapcsolatát egyensúlyba hozza olyan gazdasági és politikai nagyhatalmakkal, mint Oroszország, Kína és az Egyesült Államok.
Előző