A hangunk a vokális névjegyünk, ahhoz viszont, hogy kellő magabiztossággal és erővel képviseltessük magunkat a beszédünkön keresztül, belső munkára, önismeretre és rengeteg gyakorlásra van szükségünk.
A nyilvánosság elé kerülő tartalmakat a történelem során mindig valamilyen formában ellenőrizték - kezdetben uralkodók, később az államok, esetleg maga az egyház.
Virtus unita fortior, latinul: Egységben az erő. Ez a néhány szó a nemzeti mottója Belgiumnak, Bulgáriának, Angolának, Bolíviának, Haitinek és Andorrának is. Sajnos nem ismerjük a közmondássá és nemzeti mottóvá vált szavak pontos eredetét, azonban ma a világ számos térségében alapvető eleme ez a fajta megközelítése a regionális együttműködéseknek.
Magyarország román megszállása, illetve az azt követő Horthy-féle hatalomátvétel első néhány hónapja hadtörténeti szempontból egy részleteiben kevéssé ismert és feldolgozott szelete történetírásunknak.
Amikor valaki azt mondja, hogy „Az emberek többsége szerint ez a legjobb döntés”, lehetséges, nem is tudja, hogy ezzel éppen a formális vitázás szempontjából egy érvelési hibát követ el.
Milyen nyelvi jogi keretek között élnek ma Romániában a magyar anyanyelvű személyek? Gyakorolhatja-e kivétel nélkül mindenki teljeskörűen a magyar nyelvhasználatot? Hol bukik el a jogalkotás, és hol kezdődik a valós jogi alkalmazása a törvényeknek? Ezen kérdésekre keressük a választ a következő cikkben.