Katonai téren Benjamin Netanjahu nem vállalt nagy kockázatot, hiszen Irán gyengébb, mint valaha, hatásos válaszra aligha képes. Proxyhálózata szétzilálódott, a szíriai Aszad-rezsim megbukott, a libanoni Hezbollah a túlélésért küzd, a Hamásznak csak írmagja maradt, az iraki síita milíciák közül már korábban több jelezte, hogy inkább kimaradna a geopolitikai csetepatékból. A jemeni húszi lázadók folytatják ugyan támadásaikat az izraeli és izraelinek vélt hajók ellen, de rakétáik és drónjaik képtelenek jelentős károkat okozni a zsidó államnak. Teherán közvetlen csapásra alkalmas eszközök terén is csehül áll, hiszen mikor 2024 áprilisában 300 drónt és rakétát indított Izrael ellen, abból összesen 20 csapódott be és azok sem okoztak jelentős károkat. Miután pedig októberben Izrael elpusztította Irán légvédelmi képességeinek javát, most pedig tovább tizedelte azt, így az ország szinte védtelen.

Az iráni rezsimet ráadásul a belföldi problémák is egyre inkább szorongatják. Az országot sújtó szankciók miatt tavaly az infláció 40%-os volt, az embereknek 30-50%-a él a szegénységi küszöb alatt, a 25 és 40 év közötti férfiaknak fele munkanélküli. A belső feszültségeket jól mutatja, hogy januárban a Forradalmi Gárda 150 ezer fegyveres bevonásával végzett gyakorlatot arra készülve, hogy miként védenék meg Teheránt egy szárazföldi támadás ellen. Mivel sem Amerika sem Izrael, sem az Öböl országok részéről nem fenyeget ilyen veszély, és belföldön sincsenek potens felkelők, akik a fővárost ostromolhatnák, a rezsim üzenete egyértelmű volt: képes és kész leverni egy potenciális népfelkelést. Az iszlamista vezetés éppen a gazdasági nehézségek miatt adta be a derekát és kezdett közvetlen tárgyalásokat az Egyesült Államokkal az atomprogramjáról.

Az izraeli támadás nyomán Teherán természetesen nem tehet mást, mint hogy bosszút ígér, 100 drónt és rakétát útnak is indítottak, a 2024 áprilisihoz hasonló eredményekkel. Azonban az eszkaláció diplomáciailag is érzékeny időszakban következett be, hiszen Teherán éppen a Washingtonnal folytatott közvetlen tárgyalások hatodik fordulójára készült. Izrael, bevallása szerint azért támadott, mert Irán urándúsítása állítólag olyan szintre jutott, hogy 15 atomtöltet előállítása már elérhető közelségbe került. Azzal vádolják Teheránt, hogy az Amerikával folytatott tárgyalásokat is csak időnyerésre használják. Irán ezt tagadja és arra hivatkozik hogy 2004-ben a legfőbb vezető vallási rendeletet, vagyis fatvát adott ki, melyben az atomfegyverek ellen érvelt. Persze más kérdés, hogy a fatvák arra valók, hogy szükség esetén újabbakkal írják felül őket... Az események még nem értek véget, kérdés hogy Irán lenyeli-e a békát illetve a borítékolhatóan bekövetkező további csapásokat is, vagy maga is az eszkaláció útjára lép?

Ha katonailag nem is, diplomáciailag Benjamin Netanjahu számára is hordoz kockázatokat a támadás. A miniszterelnök kezdetektől ellenezte az amerikai-iráni közvetlen tárgyalásokat, Donald Trump azonban egyértelművé tette, hogy az "America first" elvet a jövőben Izrael vonatkozásában is érvényesíteni kívánja. Noha az amerikai-izraeli kapcsolatok sziklaszilárdak, beszédes tény, hogy az amerikai elnök a közelmúltban menesztette a Benjamin Netanjahuval közeli kapcsolatot ápoló Mike Waltz nemzetbiztonsági főtanácsadót és két másik Izraelhez közel álló tisztviselőt is. A mostani támadás, pontosabban annak következményei próbára tehetik a két ország kapcsolatát. Noha Donald Trump beismerte, hogy Izrael tájékoztatta a támadás előtt, de tagadta hogy abban az Egyesült Államok is részt vett volna. Irán mindenesetre izraeli hadüzenetről beszél és azt ígéri, hogy harcolni fog. Hogy mivel és miként, egyelőre rejtély, mint ahogy az is, hogy az izraeli akció milyen mértékben tudja szabotálni az amerikai-iráni közeledést. Az elkövetkező napok sorsdöntőek lehetnek a Közel-Kelet sorsára nézve.