Európa válaszút előtt

Mario Draghi, korábbi olasz miniszterelnök és az Európai Központi Bank egykori elnöke nemrégiben kiadott jelentése (a Jelentés) kijózanító értékelést nyújt Európa gazdasági helyzetéről. Egykor a világ gazdasági motorjaként működő Európa most az Egyesült Államok és Kína mögött kullog olyan kulcsfontosságú területeken, amelyek elengedhetetlenek a hosszú távú növekedéshez, mint az innováció, a digitalizáció és az üzletek növekedési képessége. Miközben az Egyesült Államok és Kína új technológiai átalakulásokkal, például a mesterséges intelligenciával továbbra is Európa előtt jár, a Jelentés egy szakpolitikai keretet próbál nyújtani Európa növekedési útra terelésére. A jelentés probléma-felismerése kiváló, Mario Draghi helyesen mutat rá, hogy Európa termelékenységi lemaradása az innováció hiányából fakad, azonban nem elég határozottan mutat rá arra, hogy ezt erősen befolyásolja a hibás európai versenypolitika. Ezen túl, a jelentésben foglalt megoldások vegyesen értékelhetőek. Főképp, mert a innováció előmozdításához nem több bürokráciára és szigorúbb szabályozásra van szükség. Ezen kívül, a jelentés megoldási javaslatai nem kellően meggyőzőek a kínai techno-gazdasági kihívás elleni fellépést illetően.  

Európa termelékenységi hiátusa

A Jelentés szerint „jelentős szakadék alakult ki az EU és az USA között a GDP tekintetében, amelyet elsősorban a termelékenység növekedésének erőteljesebb lassulása okoz Európában.” Konkrétan, míg „az EU munkaerő-termelékenysége 1945-ben az amerikai szint 22%-áról 1995-re 95%-ra közelített, azóta a növekedés lassult, és az USA-beli szint 80%-a alá esett.” Ennek a termelékenységi növekedésnek a hanyatlása nemcsak az európai életszínvonal rovására ment, mivel „2000 óta a reáljövedelem növekedése majdnem kétszer akkora volt az USA-ban, mint az EU-ban,” hanem Európa globális helyzetére is negatívan hatott. Giorgia Meloni, olasz miniszterelnök szavaival élve: „1990-ben a 12 tagállamból álló EU a világ GDP-jének 26,5%-át tette ki. Ma a 27 tagállamból álló EU csak 16,1%-ot, míg az USA még mindig 26%-ot. Egykor nagy súlyunk volt a világban, de ez már nem így van.” 

Innováció és növekedés

Mi az oka annak, hogy Európa termelékenységi növekedése elmarad az Egyesült Államokétól? Itt a Jelentés egyértelműen megerősíti azt, amit sokan régóta sejtettek: „Az EU termelékenysége az 1990-es évek közepén azért maradt el az USA-étól, mert Európa nem tudta kiaknázni az első digitális forradalmat, sem új technológiai vállalatokat létrehozni, sem a digitális technológiákat beépíteni a gazdaságba. Valójában, ha kizárjuk a technológiai szektort, az EU termelékenységi növekedése az elmúlt húsz évben nagyjából egy szinten lenne az USA-éval.” 

Ez az értékelés összhangban van azzal, amit már régóta tudni vélünk az innováció és a gazdasági növekedés közötti kapcsolatról. Ahogy Rob Atkinson, az ITIF elnöke megfogalmazta: „Sok tanulmány, amely a termelékenység és az egy főre jutó jövedelem különböző forrásait próbálja számszerűsíteni, arra a következtetésre jutott, hogy a technológiai változások (azaz az innováció) kulcsfontosságú szerepet játszanak.” Ahogy a Draghi-jelentés hangsúlyozza, Európa már most jelentős lemaradásban van az új és feltörekvő technológiák terén: „2017 óta az alapvető mesterséges intelligencia modellek 70%-át az USA-ban fejlesztették ki, és három amerikai technológiai óriás uralja a globális és az európai felhőpiac több mint 65%-át,” míg a tíz vezető kvantumszámítógépes vállalat közül egy sem található az EU-ban, szemben öt amerikaival és négy kínaival.

Verseny és szabályozás

Miért maradt el az innováció Európában? Emmanuel Macron francia elnök az év elején a Sorbonne-on tartott beszédében kifejtette, hogy Európának „felelősséget kell vállalnia a versenypolitika fejlődéséért,” különösen az „ordo-liberális versenymodell” kapcsán, a Draghi-jelentés pedig nemcsak az innovációt akadályozó bürokráciára és szabályozásra mutat rá, hanem arra a kérdésre is, hogy „vajon a határozott versenypolitika ellentétben áll-e az európai vállalatoknak azzal az igényével, hogy megfelelő méretűek legyenek ahhoz, hogy versenyezzenek a kínai és amerikai szupervállalatokkal.” A Jelentés megjegyzi, hogy „az innováció hiányát Európában gyakran a versenyérvényesítésre fogják,” különösen a fúziók ellenőrzésének területén. Kiemeli a Schumpeter-féle, méretalapú (cégek növekedését szem előtt tartó) dinamikus verseny fontosságát, amely előmozdítja az innovációt elősegítő befektetési ösztönzőket, ami „megragadja az amerikai technológiai sikertörténet lényegét.”

A méltányos (fair) verseny újragondolása

A Draghi-jelentés kétségtelenül nagy lépés az EU számára, hiszen legalább a problémafelismerés megtörtént és ébresztően hathat az európai vezetők számára. Azonban, a jelentés versenypolitikai ajánlásai vegyes eredményekkel kecsegtetnek. Először is, a Jelentés továbbra is ragaszkodik az EU hagyományos „méltányos versenyre (fair competition)” és az „európai fogyasztók és vállalkozások védelmére” összpontosító megközelítéséhez, és csak ezen keretek közé próbálja beépíteni az „innovációt és a jövő versenyét.” A Jelentés szerint „az erősebb verseny elméletileg általában… elősegíti az innovációt,” ami összhangban áll az Arrow-féle nézettel, miszerint – ellentétben Schumpeterrel – a koncentrált piacok helyett a sokszereplős piaci struktúrák ösztönzik az innovációt. 

Azonban, ez hibás megközelítés, hiszen „…számos tanulmány világszerte azt igazolta, hogy a koncentráció és az innováció közötti kapcsolat gyakran fordított U-alakot mutat, ahol a sokszereplős piacok kevesebb innovációt eredményeznek, mint a néhány szereplős piacok, és a néhány szereplős piacok több innovációt mutatnak, mint a monopóliumok.”

Fúziók és megállapodások

A versenyjog Schumpeter-i dinamizmusának előmozdításának jelentősége a leginkább a Draghi-jelentés azon ajánlásaiban érhető tetten, amelyek a fúziókra és a közös fejlesztési megállapodásokra vonatkoznak. Például, a jelentés felhívja a figyelmet arra, hogy a fúziós iránymutatásokat frissíteni kell, és be kell vezetni az úgynevezett „innovációs védelmet”, amely lehetővé tenné a fúziós felek számára, hogy bizonyítsák, egyesülésük növeli innovációs képességeiket és ösztönzi a fejlődést. Hasonlóképpen, a jelentés megjegyzi, hogy bizonyos esetekben a „horizontális együttműködési megállapodások és összehangolt gyakorlatok” szükségesek a kutatás-fejlesztési beruházások elérése érdekében, és támogatja egy „egyszerűsített eljárás” bevezetését, amely lehetővé tenné, hogy az EU iparági csoportjai közösen dolgozzanak a méretgazdaságosság elérésén, ha az a fogyasztók javát szolgálja.

Egyoldalú magatartás

Az összehangolt fellépésekkel ellentétben, az egyes vállalatok magatartása és kizárólagos tevékenysége tekintetében a Draghi-jelentés inkább a status quo fenntartása mellett érvel. A jelentés hangsúlyozza az „open access”, vagyis a nyílt hozzáférés, az interoperabilitás és az EU-s szabványok betartásának ösztönzését állami támogatással és más versenyjogi eszközökkel. A jelentés kiemeli a Digitális Piacokról szóló törvény (DMA) által elért fontos előrelépéseket is. Továbbá, nemcsak a DMA rendelkezéseinek szigorú érvényesítését ajánlja, hanem új követelményeket is bevezetne a nyílt hozzáférés és interoperabilitás területén. Ugyanakkor, a jelentés nem veszi figyelembe a DMA által az európai fogyasztókra, vállalkozásokra és az innovációra gyakorolt már kimutatható káros hatásokat.

Következtetések

Giorgia Meloni olasz miniszterelnök szavaival élve, a Draghi-jelentés egy olyan valósággal néz szembe, amelyben „Amerika fejleszt (innovate), Kína másol (copy), Európa pedig szabályoz (regulate).” Valójában a jelentés egyértelművé teszi, hogy: „[a]z EU versenyképességét jelenleg két oldalról szorítják. Egyik oldalon az EU-s vállalatok gyengébb külföldi kereslettel szembesülnek – különösen Kína felől –, miközben a kínai vállalatok egyre nagyobb versenynyomást gyakorolnak rájuk. Másik oldalon Európa pozíciója a jövőbeli növekedést meghatározó fejlett technológiák terén hanyatlik.”

Ezen kettős kihívással szembesülve úgy véljük, hogy Európának nemcsak olyan versenypolitikát kell követnie, amely az innovációt és a Schumpeter-i dinamikus versenyt helyezi előtérbe, hanem egy atlantista irányvonalat is követnie kellene, tekintettel egy új „G2” együttműködésre az Egyesült Államokkal együttműködve, Kína ellensúlyozása érdekében. Kétségtelen, hogy a Draghi-jelentés egy jelentős figyelmeztetés az európai politikai döntéshozók számára arról, hogy az ordo-liberális és strukturális versenypolitika hogyan fojthatja el az innovációt, és végső soron hogyan ássa alá Európa termelékenységi növekedését és versenyképességének növekedését. Ugyanakkor, míg a jelentés a megállapodásokra és fúziókra vonatkozó ajánlásaival általában támogatja az innovációbarát versenypolitikai keretet, a DMA iránti elkötelezettsége, valamint az amerikai digitális óriáscégek célba vétele veszélyezteti az innovációt és felesleges feszültségeket gerjeszthet az USA-EU kapcsolatokban, amelyek elengedhetetlenek a nyugati világ sikeréhez a növekvő kínai befolyás ellensúlyozásában.