Franciaország ismét politikai válságba süllyedt: Sébastien Lecornu miniszterelnök (Renaissance/Ensemble) lemondását követően Emmanuel Macron francia elnök váratlanul visszahelyezte őt a miniszterelnöki székbe. A döntés azonban elsősorban Macron politikai mozgásterének megőrzését szolgálta – kemény tárgyalások és törékeny alkuk árán a francia elnök továbbra is ragaszkodik befogadó migrációs politikájához, amely egyre mélyebb politikai és társadalmi törésvonalakat nyit meg Franciaországban. Mindez különösen élesen rajzolódik ki a Nemzeti Tömörülés által a 2026-os költségvetéshez benyújtott ellenjavaslatban. A párt – egyedüli politikai erőként az országban – a bevándorláshoz kötődő állami kiadások radikális korlátozását sürgeti, válaszul a lakhatás, az oktatás és az egészségügy területén érzékelhető jelentős túlterheltségre.
Amikor az iskolai teljesítményről beszélünk, gyakran az intelligenciát tartjuk a legfontosabb tényezőnek. De vajon tényleg a legintelligensebb diákok érik el mindig a legjobb eredményeket? Angela Duckworth és Martin Seligman pszichológusok 2005-ös kutatása ezt a kérdést vizsgálta alaposan, és meglepő eredményeket tárt fel a serdülők akadémiai sikerének meghatározó tényezőiről.
A történelemórák gyakran ott kezdődnek, ahol a történetek véget érnek: évszámokkal, eseményekkel, kész válaszokkal. Egy felső tagozatos tanuló számára a történelem könnyen válhat távolivá és idegenné, amihez nehéz kapcsolódni. A történelemtanítás szempontjából ezért is fontos, hogy milyen kapcsolat alakul ki a tantárgy és a tanuló között. A játékos elemek és a történelmi empátia metszéspontja olyan tanulási helyzeteket teremt, amelyek közelebb hozzák a múltat az általános iskolások gondolkodásához és érzelmi világához.
Egy nemrégiben készült podcastban a neves skót történész Niall Ferguson azzal érvelt, hogy a nyugati országoknak fel kell vállalniuk egy új hidegháborút „a szabadsággal szemben ellenséges államokkal”. A Nyugatnak óvakodnia kell attól is, hogy tanuljon az ilyen rendszerektől, mert ezzel csak aláásná motivációját és gyengítené kulturális önbizalmát.
A médiában történő hosszas üzengetés és fenyegetések után végül az Amerikai Egyesült Államok 2026. január 3-án katonai műveletet indított Venezuela ellen. Ennek során elfogták Nicolás Maduro elnököt valamint feleségét, Cilia Florest, majd New Yorkba szállították őket, ahol drogterrorizmus vádjával állnak bíróság elé. De vajon mennyiben beszélhetünk Maduro elfogása esetében új jelenségről, és mennyiben a Latin-Amerikával szembeni amerikai politika folytonosságáról?
Az Iránban történő tiltakozások, az orosz-ukrán fegyverszünet (béke?) lehetősége, a feszült közel-keleti helyzet, valamint a Nyugat számára egyre aktuálisabbá és kiélezettebbé váló gazdasági nehézségek és társadalmi problémák a nemzetközi kapcsolatok rendszerében dominálták az elmúlt évet. Az említett események mellett 2025-ben számos más bonyolult folyamat is zajlott a világban, amelyeknek hatásai nem kerülték el Közép-Ázsiát sem.
Előzetes hatósági megállapítások szerint egy ismert szélsőbaloldali szervezet áll a hétvégi németországi terrortámadás mögött, mely a második világháború évei óta a legnagyobb áramkimaradást okozta a fővárosban. A Lichterfelde erőmű elleni támadás következtében szombattól kezdve mintegy 45.500 háztartásban közel 100.000 lakos, valamint 2.200 kis és nagyobb üzem maradt áramellátás és fűtés nélkül elsősorban Berlin dél-nyugati kerületeiben. Az érintett városrészekben végül szerda délután állt helyre a teljeskörű szolgáltatás. Az iskolákat viszont egész héten zárva tartják az érintett kerületekben.
Mi vezet odáig, hogy egy ország elnöke ellen nemzetközi elfogatóparancs legyen érvényben, illetve az Egyesült Államok szankciókkal, politikai és katonai nyomásgyakorlással avatkozzon be ellene? Meddig hajlandó elmenni a Trump adminisztráció a drogkartellek elleni háborúban? A fegyveres beavatkozás elindítása után a kérdés már csak az, hogy Nicolás Maduro, Venezuela elnöke hogyan reagál a személyét ért kritikákra és a fokozódó amerikai jelenlétre a Karib-tengeren.
A második világháború vége óta Európa – különösen az Európai Unió – még soha nem volt olyan rossz állapotban, mint most. Az ukrajnai háború rávilágított Európa stratégiai gyengeségeire a katonai és gazdasági szuverenitás terén, ami politikai patthelyzethez és gyenge uniós vezetéshez vezetett. Az EU rendkívül függ az Egyesült Államoktól, elsősorban katonai területen, valamint Kínától, különösen a technológia területén. Bár logikus törekvés a nagyobb politikai és gazdasági önállóság – amit uniós terminológiában stratégiai autonómiának nevezünk –, ez nehezen érhető el. A legjobb megközelítés – amelyet Magyarország képvisel, de Brüsszel elutasít – az lenne, ha Európa a lehető legtöbb kapcsolati hidat építené ki más szereplőkkel. A brüsszeli döntéshozók jelenleg alig képesek ideológiamentes ítéletalkotásra, és az EU-szintű politikai kudarcok sorozata tovább rontja Európa helyzetét. Interjú Moldicz Csabával, az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskola és az MCC Külgazdasági Műhely vezetőjével.
Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az édesvíz 21. századi jelentősége a kőolaj 20. században betöltött szerepével vetekszik, főleg, ha arra gondolunk, hogy az egyéni szükségleten túl pótolhatatlan szerepe van a mezőgazdaságban, iparban, turizmusban is - mindezek tükrében az pedig határozottan aggasztó, hogy a hazai ásványvízpiac nagy márkáinak jelentős hányada külföldi kézben van.
Előző