Olyannyira releváns ez a trend, hogy 2023 első félévében a legtöbbször értékesített modell Európában a Tesla Model Y lett a világ egyik legnagyobb autópiaci elemzője, a JATO Dynamics szerint. Továbbá az Európai Unió 2022-ben hozott egy olyan döntést, amely szerint 2035-től nem lehet belső égésű motorral hajtott autókat értékesíteni.
Először is érdemes tisztázni, hogy mit értünk elektromos autó alatt, hiszen sokan sokféleképpen definiálják azt. Elektromos autó alatt azt a járművet értjük, ami egy vagy több elektromos motor által hajtott és a meghajtáshoz szükséges energiát akkumulátorral vagy más energiahordozóval viszi magával. Ez a meghatározás kizárja az elektromos autók közül a hibrid vagy részben elektromos járműveket, amelyek az elektromoson felül más meghajtással is rendelkeznek. A szakértők szerint ezen járművek környezetvédelmi szempontokból jelentősen fenntarthatóbbak, mint a belső égésű társaik, hiszen hatékonyabban működnek, illetve a működésük kevesebb üvegházhatású gázt bocsájt ki.
Ugyan az elektromos autók terjedése a 21. században indult meg jelentősebb mértékben, az első modell már 1828-ban megjelent. Jedlik Ányos az általa megalkotott elektromos motor alkalmazhatóságát kis autókkal próbálta szemléltetni. Természetesen ez a modell még messze állt attól, hogy közlekedésre alkalmas legyen. Erre egészen 1888-ig várni kellett, amikor Andreas Flocken megépítette az első négykerekű elektromos autót, ami már közlekedésre is alkalmas volt. Többek között ez az innováció indította el az elektromos autók sorozatgyártását: a Pope Manufacturing az Amerikai Egyesült Államokban kezdett főként haszongépjárműveket gyártani taxisok számára. Ugyan ez a vállalat gyártásának csúcsán évi 500 darabot gyártott, 1907-ben sajnos csődbe ment.
Az 1900-as évek elején Amerikában az elektromos autók részaránya 28% volt, ami óriási számnak tekinthető, mert napjainkban az elektromos járművek eladásának aránya csupán 8%. A felívelést követően ugyanis történt valami, ami megváltoztatta az elektromos autók sorsát a következő évtizedekre.
Henry Ford 1908-ban az autóipar egyik legnagyobb innovációját vezette be: megjelent a Ford T-modell. Ford célja az autóval az volt, hogy megteremtse az amerikai középosztály számára annak a lehetőségét, hogy egyszerűen és megfizethetően utazzanak. Ezen filozófia alapján az árakat egyre csökkentette többek között a Frederick Winslow Taylor által feltalált futószalagnak köszönhetően. A gyártás annyira felpörgött, hogy 1925-re évi kétmillió darabot adtak el a modellből, ami azt jelentette, hogy többet gyártottak, mint a világ összes többi autógyára összességében. Ezzel párhuzamosan az elektromos autók fejlődése stagnált, így a csökkenő belső égésű autó- és olajárak miatt szinte teljesen eltűntek az utakról. Egyedül az űrverseny kapcsán történtek fejlesztések: mivel az elektromos autók működéséhez nem szükséges oxigén, így alkalmassá váltak a Holdon való közlekedésre. 1971-ben egy „Lunar Roving Vehicle” elnevezésű modell lett az első jármű a Holdon.
A ’70-es évekig a belső égésű autók fejlődése töretlen volt, az alacsony benzin- és dízelárak miatt nem is jelentkezett igény más típusú meghajtásra. Ugyanakkor az 1973-ban kitörő olajválság és a környezetvédelmi szervezetek által indított kampányok hatására megkezdődtek a próbálkozások az elektromos meghajtás felélesztésére. Ezeknek a fejlesztéseknek köszönhetően a ’90-es években több gyártó is előállt elektromos és hibrid járművekkel. Ezek közül az egyik leghíresebb a General Motors EV1-ese volt, amelyet 1996 és 1999 között gyártottak. Ennek a modellnek a különleges, áramvonalas karosszériája is meghökkentést váltott ki kissé a piacon, ugyanakkor a fogyasztók pozitívan fogadták. Érdekességképpen, az EV1 légellenállási együtthatója nagyjából fele volt a hagyományos autóknál, aminek köszönhetően a 137 lóerős elektromos motorjával 160 és 260 km közötti hatótávra volt képes. Végül ez a történet sem ért szép véget, hiszen 1999-ben a General Motors 1117 darab után leállította a gyártást, majd a megmaradt darabokat be is zúzták. Ugyancsak ebben az időben indult el a Toyota Prius gyártása. Bár a Prius nem egy hagyományos elektromos autó, hiszen az elektromos mellett egy benzinmotorral is rendelkezik, viszont jól mintázza, hogy milyen népszerűségre tettek szert abban az időben az elektromos autók.
A 2000-es évek hozták el az igazán nagy áttörést az elektromos autózás történetében. Ezt segítették a gyártók fejlesztései, amelyek hatására megjelentek a lítiumion-akkumulátorok. Ezek az új típusú energiahordozók lehetővé tették, hogy nagyobb sűrűségben lehessen tárolni az energiát, tehát nagyobb távolságot lehessen megtenni azonos méretű akkumulátorral. Emellett ez az innováció az akkumulátorok árait is csökkentette, amihez hozzájárult a méretgazdaságosság kiépülése is a nagyobb kereslet miatt. Felhasználói szempontból talán a 2000-es évek legnagyobb fejlesztése, hogy az akkumulátorok 80%-ra történő töltése órák helyett pár tízpercet vesz csupán igénybe megfelelő töltők használata esetén.
A 2000-es évek elektromos autózásának egyik úttörője Elon Musk volt, aki 2003-ban alapította meg azt a Teslát, amelynek az egyik mostani modellje, a Model Y 2023-ban a legnagyobb számban eladott személygépjármű lett Európában. A Tesla pár évvel később, 2006-ban mutatta be az első típusukat: a Tesla Roadster-t, amely egy tisztán elektromos meghajtású kabrió volt. A Tesla mérnökei felismerték, hogy az elektromos motor lehetőséget ad arra, hogy a nagy teljesítményű motorok alacsony kihasználtsága mellett is keveset fogyasszanak, így a Roadster-t 248 lóerős motorral szerelték fel. Ez az autó 4 másodperc alatt volt képes elérni a 100 km/h-s sebességet és majdnem 400 km-s hatótávot ígért.
A hagyományos autógyártók is elkezdtek tisztán elektromos modelleket bemutatni. A Nissan 2009-ben dobta piacra a Leaf modelljét, ami a világ első sorozatgyártásban készülő elektromos autója volt. Ez a modell azonban még erősen korlátozott hatótávolsággal rendelkezett: egy feltöltéssel csupán 160 km-t lehetett megtenni vele. Ugyanakkor ez a modell is megmutatta, hogy az elektromos járműveknek van piaca és elismertsége, valamint az elektromobilitás jövőjét is meghatározták. Nagyjából a Nissannal egyidőben mutatta be az elektromos modelljét több nagy világmárka is, többek között a Mitsubishi, a BMW, a Chevrolet és a Ford is.
Az elmúlt tíz évben pedig szinte az összes autógyártó fejlesztett már és dobott piacra elektromos modelleket. Még a klasszikus sportautók értékesítéséről elhíresült Ferrari is bejelentette, hogy 2025-ben piacra viszi az első elektromos meghajtású modelljét. Sőt, terveik szerint 2030-ra az eladásaik 80%-át elektromos modellek fogják már kitenni. Ami igen ambiciózus cél, mert jelenleg a maranellói gyártó hibrid modelljei a teljes termelés 20%-át jelentik csak.
Végül az autóipar megkerülhetetlen szegmensében, az autósportban is megjelent az elektromos meghajtás. Korábban az akkumulátorok energiasűrűsége és lassú töltése szabta gátját az e-motorsportnak. Ugyanakkor a lítiumion-akkumulátorok megjelenésével lehetőség nyílt a versenysportbéli alkalmazásokra. 2013-ban tudott először győzedelmeskedni egy elektromos versenyautó egy Formula Student versenyen a belső égésű autók között. 2014-ben pedig el is indult a Formula E, ami a hagyományos Formula 1 elektromos meghajtású párja.
Összességében tehát az elektromos autók története a 19. század elejére nyúlik vissza. Egészen az 1900-as évek elejéig nem volt egyértelmű, hogy a belső égésű vagy az elektromos meghajtású autók fogják uralni az utakat, azonban Henry Ford T-Modellje megváltoztatta a helyzetet. Az olajválság és a ’90-es évek hoztak azonban jelentős változást, amikor a technológiai fejlesztéseknek hála a nagy gyártók is beálltak az elektromobilitás mögé.
