Az orosz elnök taskenti látogatása bizonyos szempontból történelmi mérföldkő volt a közép-ázsiai energiaszektor számára. Az Oroszország és Üzbegisztán közötti Régiók Tanácsának első ülésén – melynek elnökei maga Vlagyimir Putyin és Shavkat Mirziyoyev – hat darab, egyenként 55 MW-os „mini” atomerőmű felépítésében állapodtak meg.

Ez a bejelentés több szempontból is történelmi, hiszen ez az első próbálkozás kisméretű nukleáris blokkok megépítésére, – nemcsak Közép-Ázsiában – sőt, ha az orosz projekt sikerrel jár Üzbegisztánban, akkor ezek lesznek az első atomerőművek egy olyan régióban, aminek az energiaforrások bősége – kőolaj és földgáz – ellenére is komoly energiabiztonsági problémákkal kell szembenéznie. Ugyanakkor ez lehet az a pillanat is, amikor a Kreml a nukleáris diplomácia segítségével igyekszik saját gazdasági és politikai céljainak az elérését megvalósítani az Oroszország hátsó udvarának is nevezett Közép-Ázsiában.

Ugyanakkor, ha ez valóban így van, számos kérdés vetődik fel azzal kapcsolatban, hogy a Kreml a nukleáris diplomácia révén megerősítheti-e szerepét a közép-ázsiai regionális gazdasági életben és energiaszektorban, valamint az is, hogy az atomenergetika képes-e összekovácsolni a közép-ázsiai államokat a regionális energetikai együttműködésre vagy épp ellenkezőleg, még jobban megosztja a régió országait ebben a nemcsak gazdasági, hanem társadalmi kérdésben.

Az orosz nukleáris diplomácia 

Ukrajna 2022. februári inváziója óta Oroszországnak – rövidtávon – minden jel szerint sikerült túllépnie a nyugati gazdaságok által bevezetett szigorú szankciók többségén. Ez nagyrészt annak volt köszönhető, hogy a Moszkvára irányuló nyugati gazdasági és politikai nyomás ellenére képes volt fenntartani a gazdasági kapcsolatokat a feltörekvő nagy és középhatalmakkal az energetika, különösen a kőolaj (India), a földgáz (Kína) és az atomenergia (Törökország) területén.

Az elmúlt években Oroszország partnerré vált az összefoglaló nevén globális délnek nevezett országok nukleáris technológiai ellátásában, fokozatosan kiterjesztve jelenlétét Latin-Amerikában, a Közel-Keleten, Afrikában és Ázsiában. A globális dél országainak Oroszország a nukleáris technológiák potenciális szállítójává vált, amelyhez Moszkva a Rosatomot használja eszközként.

Nukleáris potenciál Közép-Ázsiában?

Közép-Ázsia olyan régió, amely hatalmas energiaforrásokkal elsősorban kőolaj és földgáz, valamint kiaknázatlan megújuló energiaforrás tartalékokkal egyaránt rendelkezik. Ugyanakkor mindezen energiaforrások mellet nagy mennyiségben jelen van a nukleáris energetika számára egyik nélkülözhetetlen alapelem, az urán is.

2021-ben Kazahsztán volt a második „leggazdagabb” ország az urán készletekben, amely a világ nukleáris energiatermeléséhez szükséges fő „üzemanyag”. Asztana a globális készletek 13 százalékával, azaz mintegy 815 000 tonnával rendelkezik. Közép-ázsiai szomszédja Üzbegisztán Kazahsztánnál jelentősen kevesebb, szintén nagy mennyiségű urántartalékkal rendelkezik (a világ készleteinek 2 százalékával, azaz 135 000 tonnával). Ugyanakkor azt is ki kell emelni, hogy a régió jó helyzetben van más alternatív nukleáris technológiák támogatására is, mint a tórium.

Oroszország szerepe és az atomenergia-diplomácia

A közép-ázsiai energiaéhségre és az ebben rejlő lehetőségekre reflektálva Moszkva számára tökéletes lehetőség nyílhat arra, hogy egymaga képes legyen energiabiztonsági garanciát vállalni egy olyan régióban, ahol a legnagyobb szükség van a villamosenergia igények gyors és stabil kielégítésére. Ennek a garanciavállalásnak pedig a Rosatom lehet a gyakorlati kivitelezője és garantálója.

A Rosatom számára ez a kihívás nem jelent újdonságot. Az orosz atomenergetikai vállalatnak Oroszország határain túl már léteznek hasonló projektjei. A Rosatom korábban kötött atomenergetikai megállapodásokat és erőműveket épített például az Akkuyu atomerőmű Törökországban és a szintén épülő El Dabaa erőmű Egyiptomban. Ezen országok előnye az oroszországi VVER reaktorok megbízhatósága és alacsony költsége, valamint a Rosatom által kínált integrált szolgáltatások, az uránbeszerzéstől és a dúsítástól a személyzet képzéséig.

Felmerülő kérdések

A közép-ázsiai atomerőművek kapcsán azonban vannak bizonyos szempontok, amelyeket figyelembe kell venni. A hagyományos nukleáris technológiák – amelyet az oroszok is használnak – túlzottan vízigényesek, és minden megtermelt MWh-hoz körülbelül 2500 liter vízre van szükség. Ez kifejezetten fontos szempont, mivel Közép-Ázsia a legnagyobb vízterheléses régiók közé tartozik a világon, eltérően a Földközi-tengert hűtőforrásként használó Egyiptomtól és Törökországtól a terveztt jizzakh-i erőművek, valamint Üzbegisztán és Közép-Ázsia más régiói vízforrásokban nem gazdagok. Ez a hiány pedig erősen korlátozza a hagyományos atomerőművekben rejlő potenciálok kiaknázását a régióban, és figyelembe véve, hogy a Rosatom kutatási és innovációs kapacitása az utóbbi években viszonylag alacsonynak bizonyultak, az ilyen jellegű erőművek építése súlyosbítaná a közép-ázsiai vízhiányt, és esetleg társadalmi-politikai visszhangot is okozna.

Ez az a pont, ahol Kínának van hatalmas előnye Oroszországgal szemben. A nukleáris szektorban eddig a fő technológiai előrelépést a tórium-forradalom és az olvadt homokos reaktorok (MSR) megjelenése jelentette. Az MSR-ek olvadt homokot használnak hűtési segédanyagként, és ezért nem igényelnek vizet. Használhatják a tóriumot is, amely sokkal nagyobb mennyiségben fordul elő a Földön, mint az urán.

Merre tovább?

Az Oroszország és Üzbegisztán közötti atomerőművek építésével kapcsolatos megállapodás tulajdonképpen a közép-ázsiai atomenergia felhasználásról szóló viták princípiuma. Moszkva szeretné visszaszerezni/megerősíteni pozícióját a régió energiaszektorában, amelyhez az orosz nukleáris diplomácia gyakorlása Üzbegisztánnal ésszerű orosz stratégia.

A nukleáris diplomácia személyében Oroszország az energetikai piacon olyan eszközt talált, amellyel megerősítheti kapcsolatait a regionális szomszédaival, és a feltörekvő középhatalmakkal azáltal, hogy rendelkezésre bocsájtja csúcstechnológiai nukleáris eszközeit. A nukleáris szektorban létrejött partnerségek révén Oroszország nemcsak a globális energiapiacon erősítette meg jelenlétét, hanem növelte geopolitikai befolyását is, különösen azokban a régiókban, ahol a feltörekvő gazdaságok technológiai fejlesztéseket és energetikai megoldásokat keresnek. A közép-ázsiai országok szempontjából pedig az orosz nukleáris energetika gyors és hatékony megoldást kínálhat a régió gazdaságainak megnövekedett energiaigényeinek kielégítésére, stabilizálva ezzel a gyors ütemben iparosodó közép-ázsiai sztánokat.