A Tanuláskutató Intézet podcastjének legújabb epizódjában Fodor Richárd kutatásvezető beszélgetett Chira Csongorral és Dr. Nyári Gáborral a Rendszerváltás Történetét Kutató Intézet és Levéltár munkatársaival.
A félvezetők, az ipari robotok és a mesterséges intelligencia (AI) mára életünk nélkülözhetetlen elemeivé váltak. A 21. század kényelmes, technológia vezérelt életmódja elképzelhetetlen ezen innovációk nélkül és az új gazdasági modell is egyre inkább ezen technológiákra épül, miközben a világgazdaság hatalmi viszonyait is átalakítja. Nem meglepő tehát, hogy a technológiai verseny az Egyesült Államok és Kína között mindinkább a chipek, az AI és az ipari robotok körül kristályosodik ki. Az EU viszont e küzdelemben egyre inkább lemaradó szereplőként tűnik fel.
A közép-kelet-európai országok közül Magyarország volt az első, amely orvoscsoportot küldött a koreai hadszíntérre. 1950 és 1957 között nyolc váltásban több mint kétszáz magyar orvos, nővér és egészségügyi dolgozó szolgált a Koreai-félszigeten. Az intézményt eredetileg a Magyar Dolgozók Pártja főtitkáráról Rákosi Mátyás Kórháznak nevezték el, de Rákosi 1956 nyári bukása után a hivatalos iratokban már Koreai Magyar Kórházként szerepelt.
A nemrég megrendezett Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) 25. csúcstalálkozójára a fokozódó globális geopolitikai versengés közepette került sor a kínai Tiencsinben. E feszült dinamika keretezte a csúcstalálkozó diskurzusait is, melyek rávilágítottak arra, hogy a Szervezet regionális biztonsági tömbből mára egyfajta gazdasági és stratégiai együttműködést egyaránt átfogó, többdimenziós struktúrává fejlődött, amely arra hivatott, hogy előmozdítsa a tagok közötti regionális stabilizációt és stratégiai koordinációt. Ezen stratégiai koordinációt kihasználva az adott keretek között a meglévő szövetségi rendszert kiegészítve úgy tűnik, hogy Kína és Oroszország újraélesztett egy energetikai együttműködést, a Szibériai Ereje-2 (Сила Сибири-2) gázvezeték megépítését.
Az első világháborút követő béketárgyalások során gyakran irreális elvárásokat támasztottak az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai, amelyeket általában alaptalan vagy torzított állításokkal próbáltak alátámasztani. Egyik stratégiai céljuk a hatvani vasútvonal megszerzése volt, amelynek eléréséhez ugyanakkor egy valós tényezőt kívántak felhasználni, a mátrai szlovák falvakat. A hegyek között ugyanis valóban voltak, sőt máig vannak szlovák települések – még a hegység déli lábánál is.
