2026-ra az európai biztonság rendszere megváltozott: az amerikai atomernyő helyét a francia nukleáris elrettentés vette át, miközben Németország gazdasági dominanciája katonai kényszerré alakult. A biztonság többé nem közös érték, hanem politikai fizetőeszköz – amelynek árát Párizs határozza meg.
Horvátországról elsőre inkább a tengerpart és az adriai nyaralás jut eszünkbe, mintsem a szárazföldi határvédelem. Pedig az ország az Európai Unió egyik leghosszabb külső szárazföldi határát őrzi. Amit korábban Zágráb saját problémájaként kezelt, az ma már közös európai ügy. A kérdés egyszerű: a schengeni csatlakozás fokozta, vagy inkább csak láthatóbbá tette a Horvátországra nehezedő migrációs nyomást?
A Shein napi több ezer új termékkel és rendkívül alacsony árakkal ösztönzi a túlfogyasztást. Az olcsóságnak azonban súlyos ára van. A termékek jelentős része ugyanis az uniós határértékeket sokszorosan meghaladó, mérgező és rákkeltő vegyi anyagokat tartalmaz. A platform működése emellett komoly adatvédelmi kockázatokkal járhat, mivel az applikáció nyugati vásárlók adatait szolgáltathatja ki a kínai államnak. A cég tudatosan jogi kiskapukat használ, azonban most az Európai Unió hivatalos eljárást indított a jogsértések megfékezésére.
Mohácsot gyakran egyetlen elvesztett csataként látjuk, valójában azonban évtizedek alatt kialakuló erőforrásbeli és államszervezeti különbségek döntöttek ekkor Magyarország sorsáról. 1526 nyarára az erőviszonyok már olyan mértékben eltolódtak az Oszmán Birodalom javára, hogy a vereség lehetősége szinte strukturális kényszerpályává vált. Mohács nem egyszeri történelmi baleset volt, hanem hosszú gazdasági, katonai és logisztikai folyamatok következménye. Az erőforrások tekintetében az ellenfelek ugyanis teljesen más fejlődési pályán mozogtak, és ez a különbség döntötte el Magyarország sorsát.
2026 első hónapjainak világpolitikai eseményeit leginkább az Egyesült Államok elnökének, Donald Trumpnak 2026 eleji, Venezuelával szembeni lépései, valamint Irán bombázása tematizálta. Trump lépései ugyanakkor több biztonságpolitikai és világgazdasági kérdést is felvetettek, kiváltképp, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy Venezuela rendelkezik a világ legnagyobb kőolajkészletével, Irán pedig ezen a téren a harmadik helyet foglalja el. A caracasi és Hormuzi-szoros menti akciót követően a kérdés most az, hogy hogyan befolyásolhatják a venezuelai (és közel-keleti) geopolitikai események következményei egy olyan ország kőolajból származó bevételeit, mint Kazahsztán? További kérdés, hogy Kazahsztán költségvetésére egy esetleges kőolajexport-csökkenés és a kőolaj világpiaci árának változásai milyen hatással lehetnek?
Képzeljük el, hogy egy önvezető autó döntési helyzetbe kerül: vagy elüt egy gyalogost, vagy letér az útról és veszélybe sodorja az utasát. Melyik a helyes döntés? Az utilitarizmus képviselői szerint az, amelyik a lehető legtöbb ember számára a legnagyobb jólétet biztosítja – még akkor is, ha ez egyesek számára súlyos áldozattal jár.
A 2026 tavaszán kirobbant közel-keleti fegyveres konfliktus alapjaiban rengeti meg a piacokat. A háború valójában már nem az olajról szól, hanem arról, ki irányítja a globális ellátási láncokat. Egyetlen tengerszoros lezárása is elegendő ahhoz, hogy megakassza a zöld átállást és fenyegetést jelentsen a mindennapi technológiáinkra.
Az arany évezredekig az egyik legelterjedtebb fizetőeszköz volt a világon. Vajon miért változott meg a szerepe? A Bretton Woods-i rendszer bukása után sokan leírták, ma mégis azt látjuk, hogy a jegybankok, köztük a magyar és a lengyel, illetve a magánszemélyek is soha nem látott mértékben halmozzák fel. A sárga nemesfém mára a nemzeti szuverenitás zálogává, a nyugati dollárhegemóniából kitörni vágyó országok (mint a BRICS-államok) legkedveltebb pénzügyi eszközévé és geopolitikai fegyverévé vált.
A február 28-án Irán ellen indított amerikai–izraeli csapásokat követően a Nyugat-Balkán nem ugyanazt a nótát fújta. Három muszlim többségű ország látványosan más irányt választott.
„Folyamatos gazdasági növekedés”, „nagyhatalmi versengés” és „érdekek” – többnyire ezek a kifejezések határozzák meg globalizált világunkat. Miközben egyre többet hallunk a fenntarthatóságról és bolygónk természetes korlátairól, felmerülhet bennünk a kérdés: létezhet-e valóban fenntartható gazdasági növekedés vagy ez csupán jól hangzó illúzió?
A Shein divatóriás eddig a „közvetítői semlegesség” mögé bújva hárította a felelősséget a platformjain megjelent etikátlan és akár illegális termékekkel kapcsolatban. A Bizottság által februárban indított eljárás a Shein ellen most középpontba helyezi a gyermekek és fiatalok védelmét, mint védendő értéket a cég által forgalmazott termékek és a platformarchitektúra kapcsán.
Az algoritmusok a nagy közösségi média felületek élet-halál urai. Nem túlzás ez, hiszen ezek döntik el, hogy emberek milliói mit láthatnak és mit nem. Megjelenésük és annak átláthatatlan működése lehetőséget ad a Szilícium-völgy techóriásainak arra, hogy potenciális választói köröket egyszerűen elzárjanak információktól vagy éppen kényük-kedvük szerint erősítsék a favorizált politikai narratívákat. Az algoritmusok politikai ereje jelentős, ehhez szolgálunk a következő sorokban adalékkal.
Az orosz-ukrán háború kapcsán Olaszország külpolitikai álláspontja első pillantásra egyértelműnek tűnik, valójában azonban több ellentmondás is jellemzi.
Logikus és fájdalmasan nyilvánvaló, hogy háborút kezdeni mindig könnyebb és gyorsabb, mint befejezni azt. Az Ukrajnában, Gázában, Iránban és a Közel-Keleten zajló belső és nemzetközi háborúk ezt egyaránt igazolják. A háború önmagában nem hoz új előnyöket, csupán szenvedést, pusztítást és instabilitást. Fontos azonban hangsúlyozni, hogy a világban növekvő nyugtalanság és feszültség ellenére sem szabad feladnunk azért tett erőfeszítéseinket, hogy egy békésebb és emberibb évszázadban élhessünk.
Közép-Ázsiát a történelem folyamán gazdaságilag és kulturálisan a nagyhatalmi érdekek egyaránt formálták. Részben talán pont ez a determináltság adja az alapját annak a pragmatizmusnak, amely egyre jobban jellemzi a régiót. Közép-Ázsia országaira a 2010-es évek második fele óta jellemző, hogy kerülik az ideológiai igazodást és külpolitikájukat sem különböző ideológiák mentén alakítják. Ehelyett külkapcsolataik területén inkább egy úgynevezett multivektoros megközelítést választottak, amelynek célja, hogy a régió országainak a kapcsolatát egyensúlyba hozza olyan gazdasági és politikai nagyhatalmakkal, mint Oroszország, Kína és az Egyesült Államok.
Tíz év mérlege a merkeli „megcsináljuk” ígéretétől a Friedrich Merz fémjelezte új reálpolitikáig: hogyan is formálta át a menekültválság, az integrációs kudarcok és a növekvő lakhatási nyomás a német társadalmi közhangulatot.
A Trump-féle Béketanács ötlete 2025 év vége óta érlelődik az amerikai elnök és politikai környezete körében, már nem csupán csak egy újabb trumpi kezdeményezés. Bár a Béketanács egyelőre nem rendelkezik egyértelmű intézményi keretekkel, mégis létrejöttének logikája a geopolitika átalakulásáról, a nemzetközi intézmények válságáról és az Egyesült Államok új, külpolitikai irányelveiről tanúskodik, valamint arra enged következtetni, hogy a nemzetközi kapcsolatok rendszerében új rend formálódik. De mit is jelent ez olyan régiók számára, mint Közép-Ázsia?
2025-ben a Brexit nem az lett, amit a kampány ígért. A brit kormány a határok ellenőrzésének visszaszerzését, a turizmus fellendülését és a politikai stabilitást ígérte — ezek közül azonban egyik sem úgy alakult, ahogyan azt a választók remélték. Az EU-s bevándorlás valóban csökkent, de a teljes migráció rekordot döntött; a turizmust a Brexit helyett a pandémia alakította át. Öt éve, hogy az Egyesült Királyság kilépett az Európai Unióból, és még annál is több ideje, hogy megszavazta a távozását. Mégis a Brexit témaköre mai napig releváns és megannyi kérdést felvet.
Az elmúlt négy évtizedet a Kaukázusban folyamatos konfliktus jellemezte. Országok határai változtak, nemzetközi kereskedelmi útvonalak alakultak, emberek százezrei lettek kiűzve lakhelyeikről, további tízezrek vesztették életüket véres harcokban. A két hegyi-karabahi háború, az azokat követő hűvös fegyverszünetek, valamint a lehetséges békekötés világosan mutatja a regionális kapcsolatrendszerek változását. Említésre kerül majd a Zangezur-korridori TRIPP, a Kínai „egy övezet, egy út”-kezdeményezés és Oroszország agresszív fellépése Ukrajnában is, hiszen mindhárom nagyhatalmi projekt jelentősen hozzájárult a status quo megvalósulásához.
A szomszédos országokkal szemben Jemen kevesebb figyelmet kap a Közel-Keletről szóló hírekben. 2024-ben volt tíz éve, hogy a térséget a húszi mozgalom dominálja, ami a palesztin-izraeli konfliktusba való aktív beavatkozása miatt újra napirendre tette az egykor szebb napokat megélő térség kérdését; a Vörös-tengert érintő hadműveleteivel pedig közvetetten már az egész nemzetközi közösségre hatást gyakorolt. Azonban a kialakult helyzettel kapcsolatban nem egyértelmű a nagyhatalmak felelőssége.
Oroszország számára 2025 gazdasági szempontból a realizáció időszakaként jellemezhető leginkább. Az orosz-ukrán háború negyedik évében az orosz nemzetgazdaság összességét tekintve a mutatók többsége jelentősen romlott, az előző években tapasztalt növekedés és – nagyrészt a hirtelen felfutó hadiipari termelés miatt – gazdasági „boom”-ként számon tartott időszak véget ért. A növekedés bezuhant, a költségvetési hiány tovább nőtt, a szénhidrogén-exportból származó bevételek jelentősen csökkentek. Ugyanakkor Moszkva továbbra sem áll – gazdasági értelemben – a csőd szélén, ennek ellenére számos, a gazdaság teljes szerkezetét érintő válsággóc figyelhető meg, amelyek orvoslása nélkül további gazdasági mélyrepülés valószínűsíthető. Milyen megoldásokat próbál mindezekre találni az orosz kormány, és mennyiben lehetnek sikeresek ezek az intézkedések? Tényleg Moszkva rövidtávú gazdasági érdeke a háború fenntartása? A cikksorozat második felében Oroszország külkereskedelmét, költségvetését és annak kihívásait, illetve a jövőbeni lehetséges forgatókönyveket fogjuk elemezni és felvázolni.
Oroszország számára 2025 gazdasági szempontból a realizáció időszakaként jellemezhető leginkább. Az orosz-ukrán háború negyedik évében az orosz nemzetgazdaság összességét tekintve a mutatók többsége jelentősen romlott, az előző években tapasztalt növekedés és – nagyrészt a hirtelen felfutó hadiipari termelés miatt – gazdasági „boom”-ként számon tartott időszak véget ért. A növekedés bezuhant, a költségvetési hiány tovább nőtt, a szénhidrogén-exportból származó bevételek jelentősen csökkentek. Ugyanakkor Moszkva továbbra sem áll – gazdasági értelemben – a csőd szélén, ennek ellenére számos, a gazdaság teljes szerkezetét érintő válsággóc figyelhető meg, amelyek orvoslása nélkül további gazdasági mélyrepülés valószínűsíthető. Milyen megoldásokat próbál mindezekre találni az orosz kormány, és mennyiben lehetnek sikeresek ezek az intézkedések? Tényleg Moszkva rövidtávú gazdasági érdeke a háború fenntartása? A cikksorozat első felében Oroszország GDP-növekedését, a fiskális krízist és a demográfiai válság kérdésköreit elemezzük.
A kínai gazdaság fejlődési pályájának elemzéséhez kifinomultabb keretrendszerre van szükség, mint amit a hagyományos fejlődés gazdaságtani elemzések használnak. Az alábbi cikkben a szerző egy ilyen keretrendszer felvázolására vállalkozik.
Nigéria a vallási ellentétek egyik legvéresebb színterévé vált az elmúlt évtizedben. Az ország északi és középső régióiban élő keresztény közösségek napi szinten megfélemlítéssel és üldöztetéssel néznek szembe. Nigéria mára a keresztényüldözés globális epicentrumává vált, ugyanis ebben az egy országban több keresztényt öltek meg hite miatt, mint a világ összes többi országában együttvéve.
Van-e nemzedéki feszültség, formálódik-e új politikai generáció Magyarországon? Meggyőzhetik-e az idősebbek az új nemzedéket vagy épp fordítva, lehet-e hatásuk a fiataloknak az idősebbek politikai preferenciáira? Számíthatunk-e arra, hogy a 2026-os választást a generációs konfliktusok döntik majd el?
Azok az edzők, akik elit szintű sportolókkal dolgoznak, számos olyan impulzussal találkoznak, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a mentális egészségüket.
Képzeld el, hogy kirándulni mész a barátaiddal! Boldog vagy, örülsz, hogy időt tölthettek együtt és élvezed a természetet, a fák árnyékát, a lágy szellőt. Minden nagyon nyugodt. Hanem egyszer egy sziklás részhez értek és egy vadállat hangját halljátok.
2025. december karácsony előtt egy nappal, még a hagyományos karácsony előtti politikai életben beköszöntő nyugalom előtt Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy meghívja Kazahsztánt és Üzbegisztánt az Egyesült Államokban (Miamiban) megrendezésre kerülő 2026-os G20-csúcstalálkozóra. A Trump elnöktől nem távol álló, nem váratlan és nem meglepő bejelentés azután érkezett, hogy az Egyesült Államok elnöke külön telefonbeszélgetést folytatott Kasszim-Zsomart Tokayev kazah és Shavkat Mirziyoyev üzbég elnökkel, amely eseményeket Trump elnök úgy jellemzett, mint a béke, a kereskedelemi kapcsolatok bővítése és az országok közötti együttműködések kiszélesítésének lehetőségei.
Folyamatos stressz, állandó kimerültség, kialvatlanság – mind ismerős kísérői lehetnek a mindennapoknak. A kiégés lassan, szinte észrevétlenül lopakodik be az életünkbe, és nemcsak az egyén, hanem a munkahelyi teljesítmény is megsínyli. De vajon mit tehet egy vezető annak érdekében, hogy csökkentse a kiégés kockázatát, és támogassa csapata jóllétét? Az emberközpontú vezetés erre adhat választ.
Ahogy az előző cikkünk bevezetőjében is írtuk, az Európai Unió történetében Magyarország után már Romániában is megjelent a választások külső befolyásolásának gyanúja. Felmerül a kérdés, hogy akkor ez most már rendszeres lesz az Unió életében és nem is lehet másra számítani? Mit tehetnek a tagállamok saját szuverenitásuk védelmében? Milyen lépéseket tehet az Európai Unió, hogy saját tagállamait és ezzel önmagát is megóvja a külföldi érdekek térnyerésétől? Az Európai Unióban egy külön parlamenti bizottság is foglalkozott a külföldi beavatkozásokkal, így annak bemutatása következik a mostani cikkben.
Az elmúlt években Törökország egyre gyakrabban jelenik meg a nyugati közbeszédben „problémás szövetségesként”: autoriter, kiszámíthatatlan, a Nyugattól eltávolodó hatalomként. Ez az értelmezés azonban félrevezető. Törökország nem ideológiai kihívó, nem rendszer-exportőr, és nem a nyugati rend megdöntésére törekszik. Sokkal inkább egy önálló civilizációs logika mentén működő regionális hatalom, amely a többpólusú világrendhez alkalmazkodva keresi helyét Európa és Ázsia határán. Ha a Nyugat továbbra is normatív kizárásként kezeli Ankarát, akkor nem Törökországot bünteti – hanem saját stratégiai mozgásterét szűkíti.
2026 júniusában Budapest különleges szerephez jut: a fiatal sportpszichológusok szervezete, az European Network of Young Specialists in Sport Psychology (ENYSSP) huszonegyedik alkalommal rendezi meg éves konferenciáját, ezúttal a magyar fővárosban.
A találkozó nem csupán szakmai esemény, hanem élő bizonyítéka annak, hogy a sportpszichológia ereje tudásunk megosztásában és a közösségünk egységében rejlik.
Egy olyan közegben, ahol elsősorban az erő, a gyorsaság és a sebezhetetlenség számít értéknek, az önegyüttérzés elsőre idegen fogalomnak tűnhet. Fizikai sérülések – például csonttörés, ficam vagy húzódás – esetén természetes elvárás a pihenés és a regeneráció. Amikor azonban a sportoló pszichés működése kerül krízisbe, az az élsport szereplői előtt – az edzőktől a közvéleményig – sokszor fedve maradhat.
2025 októberében immár 40. alkalommal rendezték meg az Alkalmazott Sportpszichológiai Egyesület (AASP) nemzetközi szakmai találkozóját – ezúttal Montrealban. Az egyesület tagjainak sorában egyaránt megtalálhatók pszichológusok, sportolók, edzők, előadóművészek és vezető pozícióban dolgozók, akik mindannyian elkötelezettek a sport- és a teljesítménypszichológia iránt.
A turizmus napjaink egyik legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő üzletága. A világ egyik legnagyobb szolgáltatási iparágát jelenti, amely a globális GDP megközelítőleg 10%-át adja, miközben a bevételek több mint 8%-a is ehhez a szektorhoz köthető. A növekedés üteme meghaladja a globális gazdaság egészének bővülését, ezért a gazdasági fejlődés egyik kulcsfontosságú hajtóerejének tekinthető. Jelentős munkahelyteremtő hatása van, és megfelelő keretek között hozzájárulhat a helyi közösségek gazdasági és társadalmi boldogulásához is.
Január 3-án az Egyesült Államok különleges erőinek nagyszabású katonai akciója során Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét elfogták Caracasban, majd New Yorkba szállították, ahol bíróság elé állítják. A művelet, amelyre Trump úgy hivatkozott, mint „jogérvényesítési akcióra”, nemzetközi jogi precedenst teremthet, és nemcsak a venezuelai belpolitikai helyzetet boríthatja fel, hanem Latin-Amerika más országaira is kihathat, többek között mert jelentős venezuelai közösségel élnek ott emigrációban, a térség legnagyobb migrációs krízise a venezuelai.
Előző