Magyarország helyzete
A Magyar Királyság gazdasága összességében működött, fejlődött, de mozgástere egyre inkább a védekezésre korlátozódott. Miközben az Oszmán Birodalom folyamatosan új erőforrásokat vont be, Magyarország számára a legfontosabb feladat már pusztán a határok védelme volt. A költségvetést hosszú ideje súlyosan megterhelte a török elleni védekezés. Noha 1526-ot megelőző időszakról nem rendelkezünk részletes, pontos és folyamatos adatsorokkal, de különböző forrásokból – követjelentésekből, számadásokból, költségvetési tervezetekből és más közvetett adatokból – látható, hogy a magyar király bevételei európai összevetésben nem számítottak jelentéktelennek, a legtöbb becslés szerint évi 250–350 ezer arany körül mozoghattak.
A cseh-magyar perszonálunió előnyei és külföldi segítség
Magyarország azonban nem kizárólag saját erőforrásaira támaszkodhatott. II. Ulászló és II. Lajos cseh királyok is voltak, így a védekezésben valamennyi szerepet kaphattak a cseh korona országainak erőforrásai is. A perszonálunió ugyan biztosított bizonyos cseh támogatást, de nem hozott létre közös hadsereget vagy egységes pénzügyi rendszert. A cseh segítség valamelyest enyhítette a nyomást, de az alapvetően kedvezőtlen erőviszonyokat nem tudta megváltoztatni. A gyakorlatban inkább kiegészítést jelentett, a cseh rendektől is függő segélyt, ami ugyan növelte a törökökkel szembeállítható erőket, de valójában nem változtatott a Magyarország számára súlyosan hátrányos erőviszonyokon.
Az erőviszonyok pontosabb megrajzolásához végül meg kell emlékezni a török elleni küzdelem céljára juttatott velencei és pápai segélypénzekről is. Ezek pontos nagyságát ugyanúgy nehéz megállapítani, mint a magyar uralkodó bevételeit, de összességében nem elhanyagolható forrásokról van szó, hiszen, – amikor érkezett – akkor Velence egy-egy alkalommal több, mint 30.000 dukát támogatást fizetett. A pápai segélyek is tekintélyes összeget tettek ki, amit jól mutat, hogy még 1526-ban is érkezett egy 50.000 dukátos támogatás Rómából.
Az ellenfél
Az Oszmán Birodalom egészen más pályán mozgott. A XVI. század elején I. Szelim olyan területeket integrált a birodalomba, melyek megsokszorozták erőforrásait. Területe mintegy harmadával nőtt, ekkor került oszmán uralom alá a sűrűn lakott és gazdag Egyiptom, illetve a Közel-Kelet egésze, Szíriával együtt, illetve a mai Irak északi része is. Az ekkor már mintegy 1,5 millió km2 területű birodalom lakosságát az 1520-as évek elejére 12 milliósra becsülhetjük. Noha a legfontosabb mérők közé tartozik, a növekedés jelentőségét nem lehet pusztán csak a terület nagyságával és a lakosság számával leírni, a valódi fordulatot nem pusztán a területi növekedés, hanem az ebből fakadó pénzügyi erő jelentette. A mohácsi csatát közvetlenül megelőző években a birodalom központi bevételei már meghaladták a 2,5 millió aranyat, teljes erőforrása pedig a 8 milliót is. Érthetőbbé teszi a különbséget, ha azt látjuk, hogy a birodalom működtetése és a minden katonai elemet magába foglaló, nagyjából 170.000 fős hadsereg fenntartása nem okozott gondot, sőt, szemben a magyar kincstárral, a török évről-évre többletet termelt.
Az erőforrásokat illetően tehát épp a Mohácsot megelőző évtizedekben nőtt drámaian meg a különbség Magyarország és az Oszmán birodalom között.
Logisztika
A döntő különbség azonban nemcsak a pénzben, hanem a logisztikában is megmutatkozott. Magyarország számára már egy közepes méretű hadsereg mozgósítása és ellátása is komoly nehézséget jelentett. Jelentősebb sereget általában nyár végére sikerül felállítani. Az Oszmán Birodalom ezzel szemben a korszak egyik leghatékonyabb hadigépezetét működtette. A gyors mozgósítás, ellátmány- és hadianyag-szállítás lehetővé tette, hogy az oszmánok olyan méretű hadsereget állítsanak fel Magyarországgal szemben, amelyet a magyar állam hosszú távon nem tudott volna ellensúlyozni.
1526-ban tehát a magyar hadvezetésnek nem csupán kétszeres túlerővel kellett szembenéznie, hanem azzal, is, hogy ilyen nagyságú erőt az Oszmán Birodalom bármikor ki tud állítani. Ebből is látszik, hogy a Magyar Királyság sorsát ekkor már sokkal inkább Isztambul pénzügyi, katonai és államszervezeti ereje határozta meg, mint a budai döntések.
