Felnézve egy sziklára, azt látjátok, hogy egy hiúz néz le rátok egyenesen. Azonnal futásnak eredtek, menekültök az állat elől, de zsákutcába értek. Megfordulva azzal szembesültök, hogy egyre csak közeledik felétek a hiúz, be vagytok kerítve. Teljesen lefagytok. – ezzel a példával találkozhatunk akkor, ha ellátogatunk a Polyvagal Intstitute weboldalára és megnézzük az ott szereplő kis videót, ami remekül elmagyarázza a Polivagális Teória lényegét. Mi is ez a teória pontosan?

A teória Stephen Porges nevéhez köthető, aki a X. agyideget, azaz a Bolygóideget vette górcső alá, mely az autonóm idegrendszer része és az egészség- és viselkedésszabályozásért felel. A X.agyideg neve nem csak magyarul, de angolul is igen beszédes, hiszen Wandering Nerve-nek hívják, ugyanis végigvándorol, végigbolyong az emberi testen, érint nyaki, mellkasi és hasi szerveket is. Jelzéseket vesz fel a testből és az agy felé szállítja azokat.

A teóriának három fő alapelve van: a vegetatív hierarchia, a neurocepció és a társas szabályozás. Mit is takarnak ezek?

Vegetatív hierarchia:

A vegetatív hierarchia három alkotórészből áll. „Mindegyik alkotóelem meghatározott módon működik, miközben a testen belül kapcsolódások révén befolyásolja a biológiánkat, és hatással van a pszichénkre azáltal, hogy meghatározza, hogy miként látjuk és érzékeljük a világot, valamint hogyan vegyünk részt benne” (Részlet Deb Dana Lehorgonyozva című könyvéből). E három alkotórész a következő:

  • Ventrális vagális: Ez az egészség és a jóllét állapota, melyben kezelhetőnek érezzük az életet, kapcsolódunk, kommunikálunk. Boldogok vagyunk csoportban, de egyedül is, nem számítanak a mindennapi bosszúságok. Biztonságban érezzük magunkat, akárcsak a fentebb említett példában, mikor közösen túrázunk a barátainkkal a természet lágy ölén.
  • Szimpatikus: Ez a jól ismert „fight or flight”-effektus, azaz „üss vagy fuss”, „támadás vagy menekülés”. Ebben az állapotban történik valami túl megterhelő, a történések véget nem érő nehézségeknek tűnnek. „Elveszítjük annak a képességét, hogy a biztonságérzetünket szélesebb perspektívába helyezzük” (Részlet Deb Dana Lehorgonyozva című könyvéből). Ez az a helyzet, mikor azzal a hiénával találkozunk, aki a túránk közben a szikláról bámul le ránk nem feltétlenül kedves arckifejezéssel.
  • Dorzális vagális: Bekerített minket a hiéna. Nincsen remény, elhagy minket az erőnk. Ez az összeomlás, leállás időszaka. Mozdulataink gépiesek, nincs energiánk. Bennragadunk megterhelő, leterhelő állapotunkban.

Érdemes azonban megemlíteni, hogy ezutóbbi két állapot nem feltétlenül mindig negatív érzelmekként, reakciókként ütik fel a fejüket. Ha biztonságban érezzük magunkat, akkor a szimpatikus állapotban például energikusak, aktívak vagyunk és mozgunk. Ugyanezen biztonságérzet megjelenése dorzális vagális állapotban akkor lehet, mikor álmodozunk, imádkozzunk, csendességet tartunk.

Neurocepció:

A neurocepció kifejezést Stephen Porges alkotta meg a neuro (idegrendszer) és a ception (érzékelés) szavakból. Az idegrendszerünk a tudatos szint alatt folyamatosan igyekszik érzékelni a biztonságot és a veszélyt, figyel befelé (arra, hogy testünkön belül mi történik), kifelé (a közvetlen környezetünkre, de a világ történéseire is), de a rendszerek között sem rest monitorozni, kommunikálni egy vagy több emberrel.

Társas szabályozás:

A társas szabályozás azt mondja ki, hogy a túléléshez nélkülözhetetlen az, hogy képesek legyünk a biztonságos kapcsolódásra a környezetünkhöz. A környezetünkkel, másokkal való kapcsolódásunkból szerezzük azt a tapasztalatot, ami az önszabályozásunkhoz szükséges, továbbá ez segíti a világban való biztonságos navigálásunk. Gyermekként például a szüleink által tanuljuk meg a viselkedés csínyját-bínját, mely tanuláson, visszajelzésen keresztül később önmagunk is képesek leszünk arra, hogy betartsuk a társas szabályokat. 

Az önszabályozás elérésével, persze nem ér véget a társas szabályozás, hiszen arra szükségünk van a jóllétünkhöz és kihívásként is szolgál. A jóllétünk eléréshez a fentebb említett kapcsolódáson kívül, még elengedhetetlen a választás lehetősége és a kontextus.

A kontextussal megértjük azt (és ezáltal az idegrendszerünk is), miért, hogyan és mivel forognak az események körülöttünk, reagálnak mások. Deb Dana könyvében erre egy igen szemléletes példát hoz: egy barátunk üzenetben lemondja a találkozót. Nem halljuk a hangját, nem látjuk az arcát: Miért mondja le? Rögtön el kezdenek bennünk kavarogni a gondolatok, szorongunk, attól félünk, hogy elrontottunk valamit. Mikor azonban telefonon sikerült letisztázni a lemondás okát, kiderül, hogy a barátunk csak nem érzi jól magát, s ekkor a szorongató gondolatok helyét átveszi az aggodalom és a törődés.

A választás, amely a kontextuson és a kapcsolódáson kívül még a jóllét összetevője, lehetővé teszi azt, hogy szabadon mozogjunk és mindig ott legyen az a biztonságot jelentő gondolat, hogy van választásunk. Azonban amikor ez a lehetőség lekorlátozódik, az dühöt és frusztráltságot okozhat bennünk (szimpatikus állapot) vagy teljesen lehúzhat minket (dorzális vagális állapot). Fontos azonban választásainkban is megtalálni az arany középutat, hiszen a túl sok opció döntésképtelenséget szülhet.

Az idegrendszer és annak rejtéjei gyakran túl bonyolultnak, megfoghatatlannak tűnhet, elsőre talán ijesztőnek is hathat, ugyanakkor ez is a részünk, mozog bennünk, reagál és ezért érdemes megállni előtte és bemutatkozni neki, hogy őt megértve mi is jobban megismerhessük magunkat. Ebben segít Stephen Porges Polivagális teóriája, melyet tanulmányozva a bennünk monitorozó idegrendszer talán egy kicsit közelebb kerülhet hozzánk.

-

Felhasznált irodalom:

  • Dana, D. (2021). Lehorgonyozva. Ismerd meg az idegrendszered a polivagális elmélet alkalmazásával. Ursus Libris. 
  • Hajdu, F. (2004). Vezérfonal a neuroanatómiához. Semmelweis Kiadó.
  • Paulsen, F., Waschke, J. (2017). Sobotta. Az ember anatómiájának atlasza. A fej, a nyak és az idegrendszer anatómiája. Medicina Könyvkiadó Zrt.
  • Polyvagal Institute. (2024). What is Polyvagal Theory. Polyvagal Institute. https://www.polyvagalinstitute.org/whatispolyvagaltheory
  • Snodgrass, S., Farres, L. (2024, Október 23-26). From Body to Brain: Integrating Polyvagal Theory into the Mental Performance Landscape [Konferencia előadás]. Association for Applies Sportpsychology 2024, Las Vegas, NV, Amerika.