Minden kétséget kizáróan kijelenthető, hogy a sport, kifejezetten az elit sport az emberiség egyik legmeghatározóbb társadalomszervező erői közé tartozik. Már a kezdetek óta csoportidentitásunk fontos részét képezi élsportolóink, csapataink teljesítménye, legyen az szubkultúra, nemzeti, vagy akár világszinten. Az egyik leghíresebb, az emberi teljesítő képesség határait feszegetni hivatott világszintű sportrendezvényért, az olimpiáért például időről-időre hajlandóak vagyunk hatalmas anyagi erőforrásokat megmozgatni, politikai és társadalmi ellentéteket félretenni annak érdekében, hogy összemérhessük országaink legjobbjait. Mindezek tudatában nem kifejezetten meglepő, hogy az elit sportolók mentális és fizikai teljesítményével számos kutatás foglalkozik a pszichológia tudományágán kívül és belül egyaránt.

Ez alapján azt feltételeznénk, hogy a nem elhanyagolható mennyiségű befektetett erőforrás, amellyel a téma minden lehetséges aspektusát lefedni kívánjuk, kielégítő mértékben kiterjed a sportolót körülvevő minden lényeges hatásra, ez azonban sajnos nem így van. A sportoló adott pillanatban nyújtott teljesítményét meghatározó inter- és intraperszonális faktorok rendkívül komplex szövevényét kibogozni vágyónak számos „vakfolttal” kell számolnia, ami a téma népszerűsége ellenére a mai napig izgalmassá teszi a kutatását. Az alábbiakban az egyik ilyen kissé alulkutatott, de annál meghatározóbb tényezőt, az elit sportolók edzőit fogjuk alaposabban megvizsgálni.

Már az elején érdemes leszögezni, hogy az habár elit sportolókat körülvevő szociális hatások közül az edző kiemelkedő fontosságú, de közel sem az egyetlen, vagy feltétlenül a legfontosabb. Többek között a család, a szakmai csapat (vezetők, sportpszichológusok, masszőrök, stb.), csapattársak viselkedése egyaránt befolyásol, illetve egymással kölcsönhatásba lép, ilyenformán az alább taglaltakat érdemes az adott kontextusban kezelni. Mindezek tudatában térjünk is rá az edzőkre.

Azok az edzők, akik elit szintű sportolókkal dolgoznak, számos olyan impulzussal találkoznak, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a mentális egészségüket. Ezek többsége a diverzifikált szerepkörükből eredeztethető, főnökeiknek és befektetőiknek tanúsított technikai és taktikai szakértelmükön túl pszichológiai és pedagógiai szempontból meg kell felelniük a sportolóiknak, mint oktatók, tanácsadók, motivátorok és olykor barátok, illetve sok esetben cégük „arcaként” is funkcionálnak, ezáltal ők szembesülnek azzal is, mikor tágabb közösségük hoz sikerük vagy bukásuk felett ítéletet. Ezen hatások eredményeképp az elit edzők sebezhetőbbnek bizonyulnak egyes mentális betegségek tekintetében, mint az átlagpopuláció. A témában fellelhető adatok arra utalnak, hogy az edzők nagyobb mértékben mutatnak szorongásra, depresszióra, és evészavarokra utaló tüneteket, illetve nagyobb százalékban jelenik meg köztük az alkoholizmusra és a szerencsejátékra való hajlam is. 

Ezen megpróbáltatások megvizsgálása után egyes kutatócsoportok úgy gondolják, az elit edzőket a maguk nemében legalább annyira élteljesítményt nyújtó személyeknek kell tekinteni, mint sportolóikat, például a versenyekre való pszichológiai felkészülés tekintetében. Jelenleg az elit sportolói közeg által kiváltott mentális hatásokat inkább a sportolókra nézve vizsgálták, így kifejezetten kevés kutatás fókuszál az edzők pszichológiai állapotára. Ez a fennálló szakirodalmi vákuum is rávilágít arra, hogy a sportolók mentális és fizikai kapacitását folyamatosan monitorozó fókusz sajnos nem, vagy csak nagyon kis mértékben terjed ki az őket körülvevő csapatra. 

Ez lényeges mulasztásnak tekinthető, kifejezetten azt figyelembevéve, hogy a jelenlegi kutatások eredményei szerint az edző mentális állapota meghatározza, milyen minőségben képes betölteni szerepét, ezáltal pedig nagymértéken hat közvetlenül a sportolói teljesítményre is. Az edző kontrolláló magatartása például valószínűsíti a sportoló esetén megjelenő szorongást, ami kiégéshez vezethet. Az edzői viselkedés emellett befolyásolja a sportolók pillanatnyi és hosszútávú hangulatát egyaránt, az edzői támogatás hiánya például valószínűsíti a sportoló oldalán a ruminatív viselkedést, illetve az edző által megélt stressz is a sportoló rossz hangulatában manifesztálódik. Egy német focistákat vizsgáló kutatás szerint az edzővel való konfliktus még a sérülésnél is hatékonyabban rombolja a sportoló hangulatát. 

Az edző viselkedése emellett egyéb, indirekt módokon is meghatározhatja sportolóinak mentális állapottát. Elsősorban az edző feladata a sportolói számára egy egészséges és biztonságos környezetet fenntartani, amelynek részét képezi az esetleges pszichés tünetek felismerése és kezelése a megfelelő szinteken. Ehhez azonban szükséges az edző részéről egyfajta pszichológiai megértés, illetve a tünetek detektálásához szükséges érzékenység. Emellett tekintélyszemélyek lévén az edzők mentális problémák és a segítségkérés irányában tanúsított attitűdje is kihat a sportolókra, az edző esetleges negatív vagy elutasító hozzáállása például vélt vagy valós módon limitálhatja a sportoló lehetőségeit a tünetek professzionális kezelésében. Egy Ausztráliában végzett kutatás eredményei szerint az olimpiai szintű edzők több, mint 40 százaléka tapasztalt magán olyan szintű mentális tüneteket, melyek professzionális segítséget igényelnek, azonban kevesebb mint 6 százalékuk keresett bármilyen professzionális kezelést. Az ilyen kezeletlen mentális problémák pedig gyakran a tünetek súlyosbodásához, és ezáltal idővel a teljesítmény csökkenéséhez, vagy akár kiégéshez és pálya elhagyáshoz is vezethetnek. 

Ez lényegében annyit jelent, hogy a sportolói teljesítmény optimalizálásához olyan edző szükséges, aki képes és hajlandó észrevenni a mentális problémák jeleit sportolóin és önmagán, illetve ezek detektálásakor megteszi az adott probléma súlyossága által indokolt lépéseket mind a saját, mind a sportolója egészségének érdekében. 

Ahogy azt a fentiekben tisztáztuk, az elit edzői munkakör számos olyan stresszort tartalmaz, melyek negatívan hathatnak a mentális egészségre, és ezek a rizikófaktorok lényegesen kevesebb figyelmet kapnak, mint a sportolók esetén. Épp ezért szükségesek további kutatások és szervezeti háttéranyagok a témában, hogy az edzők megőrizhessék saját jóllétüket, és ezáltal sportolóiknak is a lehető legoptimálisabb környezetet biztosítsák a fejlődésre.

-

Források:

Frost, J., Walton, C. C., Purcell, R., Fisher, K., Gwyther, K., Kocherginsky, M., & Rice, S. M. (2024). The Mental Health of Elite-Level Coaches: A Systematic Scoping Review. Sports medicine - open, 10(1), 16. https://doi.org/10.1186/s40798-023-00655-8

Frost, J., Walton, C. C., Purcell, R., & Rice, S. M. (2023). Supporting The Mental Health Of Elite-Level Coaches Through Early Intervention. Arthroscopy, sports medicine, and rehabilitation, 5(4), 100734. https://doi.org/10.1016/j.asmr.2023.04.017

Baumann, L., Schneeberger, A. R., Currie, A., Iff, S., Seifritz, E., & Claussen, M. C. (2024). Mental Health in Elite Coaches. Sports health, 16(6), 1050–1057. https://doi.org/10.1177/19417381231223472

Sankey, C., Wallace, L., & Caperchione, C. M. (2023). Understanding the role of coaches in supporting the mental health of elite athletes. Journal of science and medicine in sport, 26(8), 399-404. https://doi.org/10.1016/j.jsams.2023.06.012

Kenttä, G., Dieffenbach, K., Bentzen, M., Thompson, M., Côté, J., Mallett, C., & Olusoga, P. (2024). Position Paper: Rationale for a Focused Attention on Mental Health of High-Performance Sports Coaches. International Sport Coaching Journal, 11(3), 457-465. Retrieved Oct 30, 2025, from https://doi.org/10.1123/iscj.2022-0123

Simons, E. E., & Bird, M. D. (2022). Coach-athlete relationship, social support, and sport-related psychological well-being in National Collegiate Athletic Association Division I student-athletes. Journal for the Study of Sports and Athletes in Education, 17(3), 191–210. https://doi.org/10.1080/19357397.2022.2060703