Az elmúlt négy évtizedet a Kaukázusban folyamatos konfliktus jellemezte. Országok határai változtak, nemzetközi kereskedelmi útvonalak alakultak, emberek százezrei lettek kiűzve lakhelyeikről, további tízezrek vesztették életüket véres harcokban. A két hegyi-karabahi háború, az azokat követő hűvös fegyverszünetek, valamint a lehetséges békekötés világosan mutatja a regionális kapcsolatrendszerek változását. Említésre kerül majd a Zangezur-korridori TRIPP, a Kínai „egy övezet, egy út”-kezdeményezés és Oroszország agresszív fellépése Ukrajnában is, hiszen mindhárom nagyhatalmi projekt jelentősen hozzájárult a status quo megvalósulásához.
A szomszédos országokkal szemben Jemen kevesebb figyelmet kap a Közel-Keletről szóló hírekben. 2024-ben volt tíz éve, hogy a térséget a húszi mozgalom dominálja, ami a palesztin-izraeli konfliktusba való aktív beavatkozása miatt újra napirendre tette az egykor szebb napokat megélő térség kérdését; a Vörös-tengert érintő hadműveleteivel pedig közvetetten már az egész nemzetközi közösségre hatást gyakorolt. Azonban a kialakult helyzettel kapcsolatban nem egyértelmű a nagyhatalmak felelőssége.
Oroszország számára 2025 gazdasági szempontból a realizáció időszakaként jellemezhető leginkább. Az orosz-ukrán háború negyedik évében az orosz nemzetgazdaság összességét tekintve a mutatók többsége jelentősen romlott, az előző években tapasztalt növekedés és – nagyrészt a hirtelen felfutó hadiipari termelés miatt – gazdasági „boom”-ként számon tartott időszak véget ért. A növekedés bezuhant, a költségvetési hiány tovább nőtt, a szénhidrogén-exportból származó bevételek jelentősen csökkentek. Ugyanakkor Moszkva továbbra sem áll – gazdasági értelemben – a csőd szélén, ennek ellenére számos, a gazdaság teljes szerkezetét érintő válsággóc figyelhető meg, amelyek orvoslása nélkül további gazdasági mélyrepülés valószínűsíthető. Milyen megoldásokat próbál mindezekre találni az orosz kormány, és mennyiben lehetnek sikeresek ezek az intézkedések? Tényleg Moszkva rövidtávú gazdasági érdeke a háború fenntartása? A cikksorozat második felében Oroszország külkereskedelmét, költségvetését és annak kihívásait, illetve a jövőbeni lehetséges forgatókönyveket fogjuk elemezni és felvázolni.
Oroszország számára 2025 gazdasági szempontból a realizáció időszakaként jellemezhető leginkább. Az orosz-ukrán háború negyedik évében az orosz nemzetgazdaság összességét tekintve a mutatók többsége jelentősen romlott, az előző években tapasztalt növekedés és – nagyrészt a hirtelen felfutó hadiipari termelés miatt – gazdasági „boom”-ként számon tartott időszak véget ért. A növekedés bezuhant, a költségvetési hiány tovább nőtt, a szénhidrogén-exportból származó bevételek jelentősen csökkentek. Ugyanakkor Moszkva továbbra sem áll – gazdasági értelemben – a csőd szélén, ennek ellenére számos, a gazdaság teljes szerkezetét érintő válsággóc figyelhető meg, amelyek orvoslása nélkül további gazdasági mélyrepülés valószínűsíthető. Milyen megoldásokat próbál mindezekre találni az orosz kormány, és mennyiben lehetnek sikeresek ezek az intézkedések? Tényleg Moszkva rövidtávú gazdasági érdeke a háború fenntartása? A cikksorozat első felében Oroszország GDP-növekedését, a fiskális krízist és a demográfiai válság kérdésköreit elemezzük.
A kínai gazdaság fejlődési pályájának elemzéséhez kifinomultabb keretrendszerre van szükség, mint amit a hagyományos fejlődés gazdaságtani elemzések használnak. Az alábbi cikkben a szerző egy ilyen keretrendszer felvázolására vállalkozik.
Nigéria a vallási ellentétek egyik legvéresebb színterévé vált az elmúlt évtizedben. Az ország északi és középső régióiban élő keresztény közösségek napi szinten megfélemlítéssel és üldöztetéssel néznek szembe. Nigéria mára a keresztényüldözés globális epicentrumává vált, ugyanis ebben az egy országban több keresztényt öltek meg hite miatt, mint a világ összes többi országában együttvéve.
Van-e nemzedéki feszültség, formálódik-e új politikai generáció Magyarországon? Meggyőzhetik-e az idősebbek az új nemzedéket vagy épp fordítva, lehet-e hatásuk a fiataloknak az idősebbek politikai preferenciáira? Számíthatunk-e arra, hogy a 2026-os választást a generációs konfliktusok döntik majd el?
Azok az edzők, akik elit szintű sportolókkal dolgoznak, számos olyan impulzussal találkoznak, amelyek potenciálisan befolyásolhatják a mentális egészségüket.
Képzeld el, hogy kirándulni mész a barátaiddal! Boldog vagy, örülsz, hogy időt tölthettek együtt és élvezed a természetet, a fák árnyékát, a lágy szellőt. Minden nagyon nyugodt. Hanem egyszer egy sziklás részhez értek és egy vadállat hangját halljátok.
2025. december karácsony előtt egy nappal, még a hagyományos karácsony előtti politikai életben beköszöntő nyugalom előtt Donald Trump, az Egyesült Államok elnöke bejelentette, hogy meghívja Kazahsztánt és Üzbegisztánt az Egyesült Államokban (Miamiban) megrendezésre kerülő 2026-os G20-csúcstalálkozóra. A Trump elnöktől nem távol álló, nem váratlan és nem meglepő bejelentés azután érkezett, hogy az Egyesült Államok elnöke külön telefonbeszélgetést folytatott Kasszim-Zsomart Tokayev kazah és Shavkat Mirziyoyev üzbég elnökkel, amely eseményeket Trump elnök úgy jellemzett, mint a béke, a kereskedelemi kapcsolatok bővítése és az országok közötti együttműködések kiszélesítésének lehetőségei.
Folyamatos stressz, állandó kimerültség, kialvatlanság – mind ismerős kísérői lehetnek a mindennapoknak. A kiégés lassan, szinte észrevétlenül lopakodik be az életünkbe, és nemcsak az egyén, hanem a munkahelyi teljesítmény is megsínyli. De vajon mit tehet egy vezető annak érdekében, hogy csökkentse a kiégés kockázatát, és támogassa csapata jóllétét? Az emberközpontú vezetés erre adhat választ.
Ahogy az előző cikkünk bevezetőjében is írtuk, az Európai Unió történetében Magyarország után már Romániában is megjelent a választások külső befolyásolásának gyanúja. Felmerül a kérdés, hogy akkor ez most már rendszeres lesz az Unió életében és nem is lehet másra számítani? Mit tehetnek a tagállamok saját szuverenitásuk védelmében? Milyen lépéseket tehet az Európai Unió, hogy saját tagállamait és ezzel önmagát is megóvja a külföldi érdekek térnyerésétől? Az Európai Unióban egy külön parlamenti bizottság is foglalkozott a külföldi beavatkozásokkal, így annak bemutatása következik a mostani cikkben.
Az elmúlt években Törökország egyre gyakrabban jelenik meg a nyugati közbeszédben „problémás szövetségesként”: autoriter, kiszámíthatatlan, a Nyugattól eltávolodó hatalomként. Ez az értelmezés azonban félrevezető. Törökország nem ideológiai kihívó, nem rendszer-exportőr, és nem a nyugati rend megdöntésére törekszik. Sokkal inkább egy önálló civilizációs logika mentén működő regionális hatalom, amely a többpólusú világrendhez alkalmazkodva keresi helyét Európa és Ázsia határán. Ha a Nyugat továbbra is normatív kizárásként kezeli Ankarát, akkor nem Törökországot bünteti – hanem saját stratégiai mozgásterét szűkíti.
2026 júniusában Budapest különleges szerephez jut: a fiatal sportpszichológusok szervezete, az European Network of Young Specialists in Sport Psychology (ENYSSP) huszonegyedik alkalommal rendezi meg éves konferenciáját, ezúttal a magyar fővárosban.
A találkozó nem csupán szakmai esemény, hanem élő bizonyítéka annak, hogy a sportpszichológia ereje tudásunk megosztásában és a közösségünk egységében rejlik.
Egy olyan közegben, ahol elsősorban az erő, a gyorsaság és a sebezhetetlenség számít értéknek, az önegyüttérzés elsőre idegen fogalomnak tűnhet. Fizikai sérülések – például csonttörés, ficam vagy húzódás – esetén természetes elvárás a pihenés és a regeneráció. Amikor azonban a sportoló pszichés működése kerül krízisbe, az az élsport szereplői előtt – az edzőktől a közvéleményig – sokszor fedve maradhat.
2025 októberében immár 40. alkalommal rendezték meg az Alkalmazott Sportpszichológiai Egyesület (AASP) nemzetközi szakmai találkozóját – ezúttal Montrealban. Az egyesület tagjainak sorában egyaránt megtalálhatók pszichológusok, sportolók, edzők, előadóművészek és vezető pozícióban dolgozók, akik mindannyian elkötelezettek a sport- és a teljesítménypszichológia iránt.
A turizmus napjaink egyik legnagyobb és legdinamikusabban fejlődő üzletága. A világ egyik legnagyobb szolgáltatási iparágát jelenti, amely a globális GDP megközelítőleg 10%-át adja, miközben a bevételek több mint 8%-a is ehhez a szektorhoz köthető. A növekedés üteme meghaladja a globális gazdaság egészének bővülését, ezért a gazdasági fejlődés egyik kulcsfontosságú hajtóerejének tekinthető. Jelentős munkahelyteremtő hatása van, és megfelelő keretek között hozzájárulhat a helyi közösségek gazdasági és társadalmi boldogulásához is.
Január 3-án az Egyesült Államok különleges erőinek nagyszabású katonai akciója során Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét elfogták Caracasban, majd New Yorkba szállították, ahol bíróság elé állítják. A művelet, amelyre Trump úgy hivatkozott, mint „jogérvényesítési akcióra”, nemzetközi jogi precedenst teremthet, és nemcsak a venezuelai belpolitikai helyzetet boríthatja fel, hanem Latin-Amerika más országaira is kihathat, többek között mert jelentős venezuelai közösségel élnek ott emigrációban, a térség legnagyobb migrációs krízise a venezuelai.
Franciaország ismét politikai válságba süllyedt: Sébastien Lecornu miniszterelnök (Renaissance/Ensemble) lemondását követően Emmanuel Macron francia elnök váratlanul visszahelyezte őt a miniszterelnöki székbe. A döntés azonban elsősorban Macron politikai mozgásterének megőrzését szolgálta – kemény tárgyalások és törékeny alkuk árán a francia elnök továbbra is ragaszkodik befogadó migrációs politikájához, amely egyre mélyebb politikai és társadalmi törésvonalakat nyit meg Franciaországban. Mindez különösen élesen rajzolódik ki a Nemzeti Tömörülés által a 2026-os költségvetéshez benyújtott ellenjavaslatban. A párt – egyedüli politikai erőként az országban – a bevándorláshoz kötődő állami kiadások radikális korlátozását sürgeti, válaszul a lakhatás, az oktatás és az egészségügy területén érzékelhető jelentős túlterheltségre.
Amikor az iskolai teljesítményről beszélünk, gyakran az intelligenciát tartjuk a legfontosabb tényezőnek. De vajon tényleg a legintelligensebb diákok érik el mindig a legjobb eredményeket? Angela Duckworth és Martin Seligman pszichológusok 2005-ös kutatása ezt a kérdést vizsgálta alaposan, és meglepő eredményeket tárt fel a serdülők akadémiai sikerének meghatározó tényezőiről.
A történelemórák gyakran ott kezdődnek, ahol a történetek véget érnek: évszámokkal, eseményekkel, kész válaszokkal. Egy felső tagozatos tanuló számára a történelem könnyen válhat távolivá és idegenné, amihez nehéz kapcsolódni. A történelemtanítás szempontjából ezért is fontos, hogy milyen kapcsolat alakul ki a tantárgy és a tanuló között. A játékos elemek és a történelmi empátia metszéspontja olyan tanulási helyzeteket teremt, amelyek közelebb hozzák a múltat az általános iskolások gondolkodásához és érzelmi világához.
Egy nemrégiben készült podcastban a neves skót történész Niall Ferguson azzal érvelt, hogy a nyugati országoknak fel kell vállalniuk egy új hidegháborút „a szabadsággal szemben ellenséges államokkal”. A Nyugatnak óvakodnia kell attól is, hogy tanuljon az ilyen rendszerektől, mert ezzel csak aláásná motivációját és gyengítené kulturális önbizalmát.
A médiában történő hosszas üzengetés és fenyegetések után végül az Amerikai Egyesült Államok 2026. január 3-án katonai műveletet indított Venezuela ellen. Ennek során elfogták Nicolás Maduro elnököt valamint feleségét, Cilia Florest, majd New Yorkba szállították őket, ahol drogterrorizmus vádjával állnak bíróság elé. De vajon mennyiben beszélhetünk Maduro elfogása esetében új jelenségről, és mennyiben a Latin-Amerikával szembeni amerikai politika folytonosságáról?
Az Iránban történő tiltakozások, az orosz-ukrán fegyverszünet (béke?) lehetősége, a feszült közel-keleti helyzet, valamint a Nyugat számára egyre aktuálisabbá és kiélezettebbé váló gazdasági nehézségek és társadalmi problémák a nemzetközi kapcsolatok rendszerében dominálták az elmúlt évet. Az említett események mellett 2025-ben számos más bonyolult folyamat is zajlott a világban, amelyeknek hatásai nem kerülték el Közép-Ázsiát sem.
Előzetes hatósági megállapítások szerint egy ismert szélsőbaloldali szervezet áll a hétvégi németországi terrortámadás mögött, mely a második világháború évei óta a legnagyobb áramkimaradást okozta a fővárosban. A Lichterfelde erőmű elleni támadás következtében szombattól kezdve mintegy 45.500 háztartásban közel 100.000 lakos, valamint 2.200 kis és nagyobb üzem maradt áramellátás és fűtés nélkül elsősorban Berlin dél-nyugati kerületeiben. Az érintett városrészekben végül szerda délután állt helyre a teljeskörű szolgáltatás. Az iskolákat viszont egész héten zárva tartják az érintett kerületekben.
Mi vezet odáig, hogy egy ország elnöke ellen nemzetközi elfogatóparancs legyen érvényben, illetve az Egyesült Államok szankciókkal, politikai és katonai nyomásgyakorlással avatkozzon be ellene? Meddig hajlandó elmenni a Trump adminisztráció a drogkartellek elleni háborúban? A fegyveres beavatkozás elindítása után a kérdés már csak az, hogy Nicolás Maduro, Venezuela elnöke hogyan reagál a személyét ért kritikákra és a fokozódó amerikai jelenlétre a Karib-tengeren.
A második világháború vége óta Európa – különösen az Európai Unió – még soha nem volt olyan rossz állapotban, mint most. Az ukrajnai háború rávilágított Európa stratégiai gyengeségeire a katonai és gazdasági szuverenitás terén, ami politikai patthelyzethez és gyenge uniós vezetéshez vezetett. Az EU rendkívül függ az Egyesült Államoktól, elsősorban katonai területen, valamint Kínától, különösen a technológia területén. Bár logikus törekvés a nagyobb politikai és gazdasági önállóság – amit uniós terminológiában stratégiai autonómiának nevezünk –, ez nehezen érhető el. A legjobb megközelítés – amelyet Magyarország képvisel, de Brüsszel elutasít – az lenne, ha Európa a lehető legtöbb kapcsolati hidat építené ki más szereplőkkel. A brüsszeli döntéshozók jelenleg alig képesek ideológiamentes ítéletalkotásra, és az EU-szintű politikai kudarcok sorozata tovább rontja Európa helyzetét. Interjú Moldicz Csabával, az MCC Nemzetközi Kapcsolatok Iskola és az MCC Külgazdasági Műhely vezetőjével.
Nem túlzás tehát azt állítani, hogy az édesvíz 21. századi jelentősége a kőolaj 20. században betöltött szerepével vetekszik, főleg, ha arra gondolunk, hogy az egyéni szükségleten túl pótolhatatlan szerepe van a mezőgazdaságban, iparban, turizmusban is - mindezek tükrében az pedig határozottan aggasztó, hogy a hazai ásványvízpiac nagy márkáinak jelentős hányada külföldi kézben van.
A Primeiro Comando da Capital (PCC) három évtized alatt brazil börtönbandából olyan transznacionális maffiává nőtt, amely Európa kokaingazdaságának kulcsszereplője lett – és ehhez Portugália volt az egyik belépési pontja, miközben magyar szál is felbukkant. 2022. június 21-én Budapesten fogták el Sergio Roberto de Carvalhót, a „brazil Escobart”, aki a hálózat európai logisztikájának egyik fő mozgatója volt. A szervezet évek óta együttműködik Európa legerősebb maffiájával, az olasz ’Ndranghetával, és balkáni csoportokkal is, miközben Nyugat-Afrikán át új tranzitzónákat épít – mindez kínálati nyomást, korrupciót és pénzmosási kockázatot exportál az EU-ba. A portugál biztonsági szolgálatok szerint Lisszabon térségében önmagában ezres nagyságrendű társult hálózat mozog, ami jól illeszkedik a Carvalho-ügyben feltárt, több országot átszövő vagyon- és logisztikai portfólióhoz.
Az oktatásszervezési reformokon túl a tanár hagyományos szerepének megerősítése a természetesen a pedagógusképzésre is komoly feladatot ró. Itt szükséges ugyanis megismertetni a leendő pedagógusokkal a klasszikus tudástartalmak fontosságát a műveltségi kánon kialakításában és a készségfejlesztés megvalósításában. A közösségszervezői funkció kimunkálása pedig sokszor az egyetemista korig is hiányzó, valós közösségi élmények megtapasztalását teszi szükségessé.
2025. november 6-án Washingtonban került megrendezésre a második Közép-Ázsia – Egyesült Államok (röviden C5+1 vagy C5+USA) csúcstalálkozó, melynek jelentősége ázsiai szinten messze túlmutat a regionális párbeszéden, mivel a washingtoni találkozó tükrözte azt az új geopolitikai realitást, amely a nagyhatalmak növekvő érdeklődését mutatja a régió iránt.
Az Észtországban felbukkanó antibiotikum-rezisztens fertőzések rámutatnak: a menekültek, vendégmunkások és migránsok mozgásával a veszélyes kórokozók is terjednek. A klímaváltozás, a háborúk és a rossz higiénés viszonyok világszerte kedveznek a rezisztencia terjedésének – lássuk, mit tesz (és mit nem tesz) Európa az antibiotikumok túlhasználatának visszaszorításáért.
A 21. század történelemtanítása egyre inkább a digitális tanulási környezet és a tanulóközpontú módszerek integrációja felé mozdul el. Az online eszközöket hatékonyan használó pedagógia képes megszólítani az új generációkat, aktivizálni és reflektív gondolkodásra bírni őket. A Corvin Kamra – mint a digitális platformokon létrehozott tananyagtárak és feladatbankok egyike – e folyamat innovatív megoldása. Célközönsége elsősorban a történelemtanár kollégák. Hatalmas előny, hogy nemcsak ők, hanem regisztráció után bárki számára ingyenesen elérhető és használható a weboldal.
Jelen írásom az augusztus 29-én megjelent szovjet csapatok első bevetése az 1956-os forradalomban c. cikkem folytatása és egyben lezárása. Az 1956. november 4. és 11. közötti események sorozatát kívánom bemutatni hadtörténeti szempontból az alábbiakban.
A 20. század hajnalán egy sor technikai innováció állt a társadalom rendelkezésére. Az emberek hittek egy addig sohasem látott szebb és jobb világban. Nem sejtették, hogy a változások egy addig nem ismert brutális háborúhoz vezetnek…
A félvezetők, az ipari robotok és a mesterséges intelligencia (AI) mára életünk nélkülözhetetlen elemeivé váltak. A 21. század kényelmes, technológia vezérelt életmódja elképzelhetetlen ezen innovációk nélkül és az új gazdasági modell is egyre inkább ezen technológiákra épül, miközben a világgazdaság hatalmi viszonyait is átalakítja. Nem meglepő tehát, hogy a technológiai verseny az Egyesült Államok és Kína között mindinkább a chipek, az AI és az ipari robotok körül kristályosodik ki. Az EU viszont e küzdelemben egyre inkább lemaradó szereplőként tűnik fel.
A közép-kelet-európai országok közül Magyarország volt az első, amely orvoscsoportot küldött a koreai hadszíntérre. 1950 és 1957 között nyolc váltásban több mint kétszáz magyar orvos, nővér és egészségügyi dolgozó szolgált a Koreai-félszigeten. Az intézményt eredetileg a Magyar Dolgozók Pártja főtitkáráról Rákosi Mátyás Kórháznak nevezték el, de Rákosi 1956 nyári bukása után a hivatalos iratokban már Koreai Magyar Kórházként szerepelt.
A nemrég megrendezett Sanghaji Együttműködési Szervezet (SCO) 25. csúcstalálkozójára a fokozódó globális geopolitikai versengés közepette került sor a kínai Tiencsinben. E feszült dinamika keretezte a csúcstalálkozó diskurzusait is, melyek rávilágítottak arra, hogy a Szervezet regionális biztonsági tömbből mára egyfajta gazdasági és stratégiai együttműködést egyaránt átfogó, többdimenziós struktúrává fejlődött, amely arra hivatott, hogy előmozdítsa a tagok közötti regionális stabilizációt és stratégiai koordinációt. Ezen stratégiai koordinációt kihasználva az adott keretek között a meglévő szövetségi rendszert kiegészítve úgy tűnik, hogy Kína és Oroszország újraélesztett egy energetikai együttműködést, a Szibériai Ereje-2 (Сила Сибири-2) gázvezeték megépítését.
Az első világháborút követő béketárgyalások során gyakran irreális elvárásokat támasztottak az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamai, amelyeket általában alaptalan vagy torzított állításokkal próbáltak alátámasztani. Egyik stratégiai céljuk a hatvani vasútvonal megszerzése volt, amelynek eléréséhez ugyanakkor egy valós tényezőt kívántak felhasználni, a mátrai szlovák falvakat. A hegyek között ugyanis valóban voltak, sőt máig vannak szlovák települések – még a hegység déli lábánál is.
A munkahelyi egészségfejlesztés magában foglalja az egészséges életmód támogatását, a munkavállalók egészségének és munkaképességének megőrzését, valamint a munkakörnyezet és a munkavégzési módszerek fejlesztését.
Előző