A minap meghalt az egyik legismertebb magyar lelkiségi gondolkodó és lelki vezető, Jálics Ferenc jezsuita szerzetes. Fiatalként ugyanazon közeg érlelte, a kőszegi katonai alreál, egy iskola a határon, amely néhány évvel korábban Ottlik Gézát. Nürnbergben átélte a háború utolsó hónapjaiban a város bombázását, és ekkor találkozott először a halállal – nem mások halálával, hanem a sajátjával, melynek árnya meglegyintette.
A testi háborúból elég volt neki a második világégés során, ezért a jobb- és baloldali totalitárius diktatúrák közötti rövid levegővétel idején egy másfajta háborúba indult közlegényként és a jezsuita rendben Krisztus katonája lett. Mindig is igen sajátos rend volt ez, bár a lelki arcélének (karizmájának) a gyakorlati megvalósítása a történelem alakulása során nagy fordulatot vett az évszázadok alatt a párbeszédesség felé.
A rendi életpálya egyik jellemzője, hogy a tagok – némi átbeszélés után – rendelhetők, küldhetők más országokba. Minthogy a jezsuitákat – rengeteg más apáca- és szerzetesrenddel együtt – az egyházüldöző marxista kommunisták betiltották Magyarországon, Jálics Ferenc a tanulmányai végeztével Dél-Amerikába került, Argentínába, amely mintegy a második hazájává lett. Végül húsz évet töltött ott.
Amikor a Római Katolikus Egyház, és ezáltal az egész kereszténység megújult a Második Vatikáni Zsinaton (1962–1965), szintén a – világi hívekkel, magával a világgal, más felekezetekkel és más vallásokkal folytatott – párbeszéd jegyében,
A magyar jezsuita első könyveit, melyek az imádsággal és a lelkiségi teológiával foglalkoztak, spanyol nyelven írta. Hamarosan módja nyílt rá, hogy az imádság erejét a gyakorlatban is megtapasztalja, a mind jobban Istenre figyelést tovább finomítsa, az élet tesztelésén.
A hetvenes években Bergoglio atya lett az argentin jezsuiták vezetője, és ő adta áldását Jálics Ferenc és két rendtársa elhatározására, hogy nyomornegyedbe költözzenek, a szegények közvetlen közelébe. A Dél-Amerikában ekkoriban kidolgozott harmadik világbéli teológiai irányzat, a felszabadítás teológiája a modern társadalomelmélet baloldali – marxista – fogalmait és képeit is használta a nyomorból és elnyomásból megszabadítás keresztény leírására.
Nem jött jól Jálics életében a harmadik – ezúttal megint szélsőjobbos – diktatúra hatalomra kerülése választott országában, mert az új hatalom a szegénynegyedben végzett tevékenységüket baloldali fölforgatásnak bélyegezte, őket pedig tárgyalás és ítélet nélkül fél évig magánzárkába rakták, bekötött szemmel és hátrakötött kezekkel.
A szemlélődő imádságnak nagy hagyományai vannak a kereszténységben, és természetesen más világvallásokban is. Mint lelkiségi módszer közel kerül a Nyugaton meditációként (dhjána, csan, zen – szanszkritul, kínaiul és japánul) híressé vált gyakorlathoz. A keleti kereszténységben az elcsöndesedett imádság (hészükhia) hagyománya az V–VI. sz.-i Hallgatag Szent Jánoshoz és a sivatagi atyák és anyák mondásaihoz nyúlik vissza. A nyugati kereszténységben lelki kérődzésnek (ruminatio) nevezett szemlélődés (contemplatio, meditatio) hasonlóan régi hagyományokkal rendelkezik.
Jálics Ferenc a börtön sötétjében, magányában és mozdulatlanságában továbbadható és gyümölcsöket termő, hiteles módszerré fejlesztette a modern szemlélődő imádságot, ötvözve azt a Szent Ignác-i jezsuita lelkigyakorlatos módszerrel. Utolsó éveiben hazatért hazájába, és számos szemlélődő lelkigyakorlatot tartott.
előkerül a nagykollégiumi lelkivezetői kapcsolat, a jelenlét a nyomornegyedben, a bebörtönzés és a jezsuita rendfőnök viszonyulása mindezekhez.
Az alkotást elemeztük a Tekercs és Tekintet filmes beszélgetőműsorunkban is. A rendkívül fiatalon, a harmincas éveiben rendfőnöknek választott Bergoglio atya nehéz és bonyolult időkben vette át az argentin rendtartomány vezetését. A lehetőségekhez képest mindent megtett a bebörtönzött rendtársainak a kiszabadításáért.
A film és a valóság is ellentmondásos abban, hogy mennyire támogatta magát a nyomornegyedbe települést, és a két szerzetes kapcsolata ezért a későbbiekben feszültségeket is hordozott. Ami viszont történelmi tény, hogy kiengesztelődtek egymással, együtt ünnepelve, mutatva be szentmisét, pontosan, ahogyan a filmben is látjuk. Isten vezesse tovább Jálics Ferenc atyát az égi szemlélődésben!
A szerző az MCC Jog és Társadalom Műhelyének vezetője, egyetemi oktató, az állam- és jogtudományok, valamint a hittudomány doktora.
