Boris Kálnoky, az MCC Média Iskolájának vezetője vendégeivel a politikai korrektség világszerte vitákat kiváltó fogalmát járta körül. A felszólalók egyetértettek abban, hogy a nyelv kontrollálása és az elfogadottnak tekinthető kifejezésmód meghatározása végső soron a hatalom megszerzésének és megtartásának egyik legfőbb módja, amelyet David Webb, a FOX Nation és a FOX News műsorvezetője felvezetőjében egészen a korai társadalmakig vezetett vissza.
Napjainkban a modern technológia és a közösségi média által a politikai korrektség vált a hatalom megtartásának leghatékonyabb fegyverévé. Hasonló gondolatot fogalmazott meg Alvino-Mario Fantini arra a kérdésre válaszolva, vajon a PC propagálása ugyanolyan mértékű-e a politikai spektrum mindkét pólusán. A politikai korrektség fogalmát Fantini szerint mindig az definiálja, akinél a hatalom van. Márpedig a hatalmat az amerikai és európai intézmények jelentős része felett a szélsőbal vette át, amely a nyelvhasználat szisztematikus befolyásolása útján egy totalitárius rendszer kiépítése felé halad.
Igor Janke, lengyel újságíró, a varsói Szabadság Intézet igazgatója szintén elismerte, hogy a politikai korrektség elsősorban a liberális elit „találmánya”, amely ma bizonyos csoportokat jobban megillet, mint másokat. Janke szerint nem ártana, ha a lengyel vidéken élő, katolikus idős asszony világnézetét tekintve is legalább annyira elfogadóak lennének napjaink véleményformálói, mint más körökkel szemben. Janke a beszélgetés során többször megjegyezte, hogy a politikai korrektség helyett sokkal inkább a kölcsönös tiszteletre, egymás méltóságának tiszteletben tartására kellene törekedni, ami azonban nem vezethet a valóság eltorzításához.
A politikai korrektség kultúrájának terjesztésében meghatározó szerepe van az oktatásnak.
David Brog, a washingtoni székhelyű Edmund Burke Foundation elnöke szerint tényleges fenyegetés, ellenség híján ezek a fiatal aktivisták politikai energiáikat a társadalmakat megtartó intézmények lebontására fordítják.
Brog kitért arra is, hogy a politikai korrektség szorosan összekapcsolódik a megszállott antirasszizmussal, amely szerint mindenki, aki nemzeti érzelmű, szükségszerűen rasszista és antiszemita. Meglepő ugyanakkor, hogy a rasszizmus ellen legádázabb harcot vívók mintha nem vennének tudomást az Európában – elsősorban a baloldalnak és a militáns iszlámnak betudhatóan – egyre nagyobb teret nyerő antiszemitizmusról. Az uralkodó ideológia igyekszik összemosni a nacionalizmust a nemzetiszocializmussal, elfelejtkezve arról, hogy a nacionalistának mondott európai nemzeti kormányok nem csak stabilak, de az országukban élő kisebbségeket is tiszteletben tartják.
Luca Volontè, az olaszországi Dignitatis Humanae Institute elnöke a szólásszabadság korlátozásának radikális formáját látja a politikai korrektségben. Nem pusztán arról van szó, hogy a PC jegyében a másképp gondolkodókat nyilvános kritika éri, hanem teljesen kizárják a diskurzusból azokat, akik nem értenek egyet az uralkodó ideológiával (cancel culture – az eltörlés kultúrája). Volontè szerint a magukat liberálisnak mondók valójában homogenizálni akarnak – Európában például az elsősorban a magyar és a lengyel kormány által képviselt nemzeti identitás elutasításával.
Mit tehetünk a politikai korrektség túlkapásai ellen? Webb szerint konzervatív, logikus gondolkodással felvértezve, és a rendelkezésre álló eszközökkel kell felvenni a harcot az indulatokon és érzelmeken alapuló politizálással szemben. Brog a nemzet szolgálata iránti elhivatottság visszaállításában látja a megoldást. A beszélgetés zárásaként Boris Kálnoky megerősítette, hogy a politikai diskurzus játékszabályai által meghatározott keretek között, de bátran ki kell állnunk a véleményünk mellett.
A PC és a szorosan hozzá kapcsolódó ideológia által egyre jobban áthatott közbeszédről felvázolt kép meglehetősen lesújtó. Ugyanakkor – ahogy a beszélgetés során is elhangzott – reményt kelt a felismerés, hogy egyre többen fordulnak el a radikális utcai politizálás és a politikai korrektség elnyomó kultúrájától olyan célok irányába, amelyekért valóban érdemes harcolni.
A szerző az MCC Nemzetközi igazgatóságának munkatársa.
