Kizárták Oroszországot az Eurovíziós Dalfesztiválból. Kizárták az oroszokat és a fehéroroszokat az atlétikai Gyémánt Ligából. Kizárták Oroszországot a futball-világbajnokság selejtezőkből. Gazdaságilag fájni fog, hogy több orosz bankot kitesznek a SWIFT-rendszerből. Hiába állítja az orosz vezetés, hogy ők léptek ki, politikailag hatalmas arcvesztés, hogy Oroszországot kizárták az Európa Tanácsból. Itt még nincs vége a büntető intézkedéseknek: de facto kizárták Oroszországot a budapesti székelyű Duna Bizottságból is.
A Duna – a Volga után – Európa második leghosszabb folyója, amely ma 10 országot érintve, különböző gazdasági fejlettségű és etnikumú régiót köt össze. A folyó jelentősége abban áll, hogy a kontinens több országa számára ez a Fekete-tengerhez, majd a Boszporuszon és a Dardanellákon keresztül a Földközi-tengerhez történő kijutást teszi lehetővé. A folyó fontos nemzetközi útvonal, amely Európában északnyugatról délkelet felé a Nyugat és Kelet közötti összeköttetés természetes vonalát képezi, ez visszaköszön a történelemben is. Az 1992-es Duna-Majna-csatorna átadása után létrejött a világ leghosszabb belvízi útja, hossza 3483 km, amin nagy hajókkal az Északi-tengernél fekvő Rotterdamtól a Fekete-tengernél fekvő Konstancáig lehet hajózni.
Huszár Zoltán tanulmányában megjegyzi, hogy a folyó már a rómaiak előtti időkben, ha csak bizonyos szakaszokon is, de hajózható volt, összeköttetést biztosítva a Fekete-tenger, a Balkán és Európa centruma között. A folyam nem csak összeköt, hanem el is választ, hiszen a Római Birodalom határaként is szolgált, megvédve a provinciáit a barbároktól. A szárazföldi közlekedés mellett a folyamnak is jelentős szerep jutott a középkori Magyarországon, mivel kiszámítható nemzetközi országútnak számított. Sokan választották a Dunán való utazást a kontinens nyugati részeiből a Szentföldre induló zarándokok és keresztesek közül. Huszár szerint a Duna menti kereskedelemnek köszönhette városi kiváltságait többek között Buda (1246), Győr (1271), Pozsony (1291), de a folyótól távolabb eső Sopron (1277) is. Először az 1648-as vesztfáliai békeszerződés rögzítette a szabad hajózás elvét a nemzetközi folyókon, majd ezt erősítette meg a francia forradalom 1792-ben született konventje, mely az emberiség alapjogai mellett említette a szabad közlekedés jogát és a szabad hajózást a nemzetközi folyókon. Mária Terézia hajózásról szóló rendeleteket is alkotott, mivel a 18–19. századi Habsburg Monarchia merkantilista gazdaságpolitikájának folytatott, a folyami közlekedés hatékonyabbá tétele érdekében csatornaépítésekbe és folyószabályozásokba kezdett.
Az 1800-as évek közepétől kezdődően egy évszázadig számos egyezmény született és több nemzetközi szervezet is alakult változó tagokkal, főleg a zűrzavaros világháborúk idején, melyek célkitűzései a nemzetközi hajózás jogi és a Duna medrének fizikai szabályozása voltak. A legutolsó, mindmáig érvényben lévő, az 1948. évi augusztus hó 18. napján Belgrádban kelt nemzetközi Egyezmény, ekkor szabályozták részletesen a dunai hajózás körülményeit. A Belgrádi Egyezmény aláírói: Csehszlovákia, Magyarország, Jugoszlávia, Románia, Bulgária, Ukrajna és a Szovjetunió voltak, akik a Dunát Ulmtól a Fekete-tengerig tekintették hajózhatónak. Megegyeztek, hogy valamennyi állam számára biztosított a kereskedelmi hajózás lehetősége, de a nem parti államok hadihajói a Dunán egyáltalán nem közlekedhettek, illetve a parti államok hadihajói csak a saját folyószakaszukat használhatták.
Így alakult meg 74 éve a Duna Bizottság, először galaci, majd 1954-től Budapesti székhellyel. A Belgrádi Egyezményben a Duna-menti államok kötelezettséget vállaltak arra, hogy a Duna hozzájuk tartozó szakaszát hajózható állapotban tartják, saját költségükön elvégzik a szükséges vízépítési és karbantartási munkálatokat, továbbá az adott folyamszakaszon semmilyen módon nem akadályozzák a hajózást. Feladata a dunai hajózási együttműködés elősegítése, napjainkban tizenegy tagja van: Ausztria, Bulgária, Horvátország, Magyarország, Moldova, Németország, Oroszország, Románia, Szerbia, Szlovákia, Ukrajna, és hét ország vesz részt a munkában, mint megfigyelő: Csehország, Hollandia, Franciaország, Törökország, Grúzia, Észak-Macedónia és Montenegró. De hogyan kerül Oroszország, mint nem Duna-menti ország, a Bizottságba? Úgy, hogy az első világháború végéig Oroszország Dunamenti állam volt, az orosz–török háborút lezáró 1812-es bukaresti béke Oroszország számára határként a Kilia-ágat jelölte meg. 1826-ban Oroszország megszerezte a Sulina-ágat, majd 1829-ben a drinápolyi békeszerződésben a legdélibb, Szent-György-ág feletti ellenőrzést is, aminek eredményeként az egész Duna-delta orosz fennhatóság alá került. 1920 után az Oroszországból közben Szovjetunióvá váló entitásnak valóban nem volt kapcsolata a Dunával, de ez csak két évtizedig tartott, mert 1940-ben Besszarábia, ami Duna-menti terület, a Szovjetunióhoz került, ez így is maradt annak 1992-es felbomlásáig. Oroszország, a Szovjetunió jogutódjaként maradhatott a szervezetben. Napjainkban a Duna Bizottságot három fél alkotja: part menti -, szerződő - (ez egyedül Oroszország) és megfigyelő országok. Jelenleg Franciaország, Törökország és az Európai Unió szeretne tagja lenni a nemzetközi szervezetnek.
A Duna Bizottság a Belgrádi Egyezmény felügyeletét ellátó, intézkedési jogkörrel nem rendelkező intézmény. Hivatalos nyelvei a német, francia és orosz, de nem hivatalos munkanyelv az angol is. A szerződő felek mindegyike egy képviselőt delegál, akik diplomáciai kiváltságokat élveznek. A tagállamokat képviselők a Budapestre akkreditál nagykövetek, ők azok, akik a tagállami érdekeket megfogalmazzák a Bizottság évenkénti plenáris ülésein. Ezenkívül még vannak szakértői ülések, amelynek a munkáit a Titkárság segíti. Szervezetileg a Bizottság a saját tagjai közül választja elnökét, valamint másodelnökét, és a feladatai ellátásában a Titkárság, illetve megfelelő szakszervek állnak rendelkezésére.
A Duna Bizottság 12-ik rendkívüli ülését március 17-ére hívták össze, ahol a tagállamok képviselői megvitatták a Belgrádi Egyezmény Oroszország általi megsértését. Kijelentették, hogy ez a tagállam megsértette a Duna-parti Ukrajna szuverenitását, határait és területi integritását, így megrontva a Duna menti országok közötti gazdasági kapcsolatokat. A Képviselők által elfogadott határozat értelmében megfosztották Oroszország valamennyi képviselőjét teljes jogkörüktől, illetve kizárták őket a Duna Bizottság és munkatestületei összes üléséről mindaddig, amíg nem lesz béke Ukrajnában, amíg az ország nem nyeri vissza szuverenitását, területi integritását. Emellett megkérdőjelezték, hogy Oroszország, mint nem Duna part menti állam, a jövőben továbbra is a Belgrádi Egyezmény aláíró állama maradhat-e.
