Mindez felgyorsította a fejlett oktatási rendszerrel rendelkező országokban bevett, gyakorlattá vált új módszerek és technológiák átvételét, így az érintett pedagógusok, diákok és szülők soha nem látott digitális fejlődésnek lettek kitéve. Ez az átalakulás, viszont nem volt egyszerű senki számára.
Biztosan sok fiatal van hozzám hasonló helyzetben: amikor középiskolásként álmodoztam az egyetemi életről, el sem tudtam volna képzelni, hogy az első két egyetemi évem során összesen kétszer leszek bent az egyetem épületében - maszkban, fertőtlenítőtől illatozó kezekkel, 37 fok alatti testhőmérséklettel. Ekkor sem tanóra miatt, kizárólag adminisztratív feladatok elvégzése érdekében. Közgazdász diákként, az online oráim során gyakran hallottam az SDG-kről, fenntartható fejlődési célokról, melyek, mint ahogy rájöttem, az én személyes életemet is igencsak befolyásolták, a COVID-19 idején talán még az eddigieknél is jobban.
De mik is azok a fenntartható fejlődési célok?
Az SDG-k, vagy fenntartható fejlődési célok, az ENSZ tagállamai által 2000-ben elfogadott célkitűzések, melyek a fejlődő és fejlett országok társadalmi, környezeti és gazdasági problémáira és azok megoldásaira fókuszálnak. A jelenlegi változatban, az „Agenda 2030”-ban 17 fenntartható fejlődési célt, 169 alcélt és 231 indikátort határoztak meg, amelyek mind kidolgozott módszertannal rendelkeznek.
Mindannyiunk számára előreláthatatlan volt a Covid19-világjárvány, mely teljesen felborította a közigazgatási folyamatokat, ami érthető módon magával vonta a fenntarthatósági fejlődési célok átcsoportosítását. Mindaz, hogy hogyan változott a tagállamok hozzáállása az SDG-khez a pandémia során, kiderül az éves fenntarthatósági jelentésekalapján. A 17 cél bár mind jelentős figyelmet érdemel, a továbbiakban a negyedik célra, a Minőségi oktatás-ra fókuszálok.
4. SDG - Minőségi oktatás
Határozottan kijelenthetjük, hogy az egyik legjelentősebb változásokat igénylő szektor az utóbbi két évben az oktatás volt, mely a 4-es számú SDG, a minőségi oktatás körébe tartozik. Azt, hogy hogyan jutottunk el a digitális oktatás fénykorába, és hogy ez milyen nehézségekkel járt, az alábbiakban kiderül.
Hogyan hatott a digitális oktatás az érintettekre?
Az UNESCO szerint, 2020 áprilisáig közel 1,6 milliárd gyermek és fiatal nem jutott hozzá tanulási lehetőségekhez. Közel 369 millió gyermeknek, aki iskolai étkezésre szorult, más forrásokat kellett keresnie a napi táplálékhoz. A McKinsey jelentése alapján a 2021-ben tanuló diákok körülbelül tíz százalékponttal maradtak le matematikából és kilenc ponttal olvasásból a járvány kitörése előtti hasonló tanulókhoz képest. Ebben a kilátástalan helyzetben, a járvány kitörése idején, a digitális oktatás bevezetése tűnt az egyetlen megoldásnak, viszont ez nem tudta az addigi minőséget biztosítani.
A digitális oktatás berobbanása és annak hatásai
Az UNICEF kutatása szerint az országok több mint 90%-a fogadott el digitális vagy távoktatási irányelveket, ezeknek legnagyobb részét a felsőoktatás tette ki. A megoldást jelentő médiumok közé tartozott a televízió és erre specializált online platformok is. Természetesen mindez nem tudta teljes mértékben helyettesíteni a jelenléti oktatás által nyújtott lehetőségeket, valamint hátrányba helyezte azokat a diákokat, akiknek korlátozott lehetőségük volt hozzáférni szükséges technológiákhoz vagy az internethez.
Minden ország próbálta a helyzetből a legjobbat kihozni, egyes európai kormányok intézkedéseket hoztak a hátrányos helyzetű családok támogatása érdekében. Az UNESCO elindította a Globális Oktatási Koalíciót (Global Education Coalition), több száz nemzetközi vállalat és szervezet segítségével, mint például a Világbank, Zoom, Facebook, láthatóvá téve a nemzetközi és magánszervezetek növekvő befolyását az oktatásban. A pandémia alatt valamilyen szinten tehát kibővítették az oktatás eddigi, évtizedek óta alkalmazott technikáit, új lehetőséget nyújtva az oktatási intézményeknek a fejlődésre, részleges átalakulásra, valamint a digitális eszközök alkalmazására. Ez a kényszerű változás viszont nem volt megfelelő az intézmények és a diákok számára, nem tudtak egyből igazodni egy ilyen mértékű átalakuláshoz, valamint egyéb, eddig nem ismert problémákba is ütköztek: szakmai etikai kérdések, adatvédelmi problémák, a gyakorlati tantárgyak online térbe helyezésének nehézségei, valamint a már említett mentális egészségügyi problémák. A McKinsey felmérése alapján a két legjelentősebb változás a fiatal diákok körében a depresszió, valamint a szorongás hat, illetve öt százalékpontos növekedése volt. Mindemellett olyan viselkedési formák gyakoriságáról is beszámolnak, mint a társadalmi elszigetelődés, a letargia vagy az irracionális félelmek felerősödése.
Egyértelmű tehát, hogy az intézményeknek nem lehetett ezeket a következményeket figyelmen kívül hagyni, folyamatosan alkalmazkodniuk kellett új, eddig ismeretlen problémák megjelenéséhez. Az alkalmazkodási folyamat két évre a pandémia kitörése után sem ért véget. Bár sok oktatási intézmény kezd visszatérni a jelenléti oktatáshoz, a hibrid megoldások egyre gyakoribbá váltak.
A minőségi oktatás hiánya és annak hatásai
Meglátásom szerint a legnagyobb mértékben az általános iskolák diákjai szenvedhették meg az oktatás minőségének a romlását, hisz a diákok szellemi fejlődésében az általános iskolai tanulmányok a legjelentősebbek. Ezek a diákok közül viszont sokan befejezték az iskolai tanulmányokban való részvételt, a helyzet súlyossága, vagy a nem elegendő erőforrás miatt. A világjárvány halmozott hatásai hosszú távú befolyással lehetnek a tanulók egész generációjára, hisz bizonyított, hogy az iskolai végzettség nemcsak a magasabb keresethez, hanem a jobb egészségi állapothoz, a bebörtönzések csökkenéséhez és a nagyobb politikai részvételhez is kapcsolódik. Ez a kétéves periódus tehát megalapozó lehetett az érintett diákok életében, éppen ezért a 4. fenntartható fejlődési cél kiemelkedő fontossággal bír a jelenleg is tartó járványhelyzetben.
A 4. SDG társadalmi jelentőségei
Természetesen nem feledkezhetünk meg az 4. SDG további céljairól sem, melyek az oktatásban való egyenlőtlenséget célozzák meg, mint fő probléma. Ennek érdekében, az UNESCO által szervezett éves találkozó kulcsfontosságú volt 2021-ben, a világjárványnak az oktatás ezen alapvető emberi jogára gyakorolt hatásának felmérésében, valamint az ezen a területen folytatott nemzetközi együttműködés javításában. A találkozó során négy, az oktatásban felmerülő kulcsfontosságú problémát tártak fel: a tanuláshoz való hozzáférés hiányát egyes társadalmi csoportokban, a digitális technológiákhoz való hozzáférés hiányát, a nemek közötti egyenlőtlen eloszlást, valamint költségvetési problémákat.
Hogyan lehet fenntartani a minőségi oktatást a kilátástalan helyzetben?
Az UNESCO válasza a felismert problémákra, a védőoltások mellett, egy speciális fejlődési program bevezetése, mely mind a négy egyenlőtlenséget csillapítaná. Hasonló kezdeményezésekkel éltek a különböző tagállamok is, egyre növekszik a nemzetközi támogatások száma, amelyek segítenek felzárkózni azoknak az intézményeknek, valamint diákoknak, akiket a legsúlyosabban érintett a világjárvány.
Mindemellett strukturális, valamint stratégiai változások igényére is rávilágított a világjárvány. Fontos az oktatási intézmények számára, hogy kihasználják és megtartsák a digitális oktatás nyújtotta előnyöket, valamint intézményesítsék a hibrid oktatás gondolatát. A folytonos, megszakítások nélküli tanulás talán az egyik legfontosabb része a hatékony és minőségi oktatásnak, az intézmények tehát olyan hatékony módszereket kell kifejlesszenek, amelyek egy esetleges válsághelyzetben gyors megoldást biztosítanak.
