2019-re már csak egyetlen lakos maradt és mára a falu elnéptelenedett, azonban fontos történelmi helyszín lévén évente megemlékezést tartanak az emlékhellyé vált katonatemetőben. A falu a Hargita megyei Csíkszentmárton fennhatósága alá tartozik, a település látja el a karbantartási feladatokat a temetőben is, mióta nincs állandó lakos. Földrajzilag azonban a Bákó megyei Dormánfalvához (Dormanești) esik közelebb, így mindkét település sajátjának tekinti Úzvölgyét.
A katonatemetőt az első világháborút követően hozták létre, azért éppen ezen a helyen, mert az 1916-os román betöréssel kezdődően állandó hadszíntér volt, ahol a Magyar Királyi Honvédség miskolci gyaloghadosztálya osztrák katonákkal kiegészülve harcolt a románok, később oroszok ellen, a második világháború alatt is.
Az 1990-es évekre rossz állapotba került a temető, a sírjelek alig láthatóvá váltak és a kerítések is tönkrementek. 2011-ben felújítás kezdődött Csíkszentmárton önkormányzata szervezésével. Ekkor első lépésként ötven darab fakeresztet állítottak az ott nyugvók emlékezetére. Ezeken a kereszteken nem szerepel név vagy utalás a hősök kivoltára, és mivel a keresztek elhelyezésekor nem volt pontosan meghatározható a sírhelyek eredeti helyzete, így a kereszteket csak jelképként állították, egymástól egyenlő távolságra, ezzel egy emlékparkot létrehozva. Számuk 2012 és 2015 között 600-ra gyarapodott magyarországi anyagi támogatással, szintén Csíkszentmárton szervezésében.
Dormánfalva román polgármestere arra hivatkozott, hogy ez egy nemzetközi katonatemető, amit megkeresésére a román védelmi minisztérium is jóváhagyott. Az elhelyezés után a felavatásra május 17-én került volna sor ünnepélyes keretek között. Kelemen Hunor az RMDSZ elnöke levélben szólította fel Viorica Dăncilă román miniszterelnököt arra, hogy amíg tisztázódik az ügy, közigazgatási úton állíttassa le a temető átalakítását. Ebben a levélben Kelemen Hunor úgy fogalmaz, a betonkeresztek telepítése közigazgatásilag törvénytelen, abban osztrák és magyar katonák vannak eltemetve, akik a szovjet erőkkel támogatott román hadsereg ellen harcoltak. Az az állítás, hogy román katonák vannak oda temetve szerinte nem más, mint történelemhamisítás. A levélben megfogalmazott felkérést a román kormányfő figyelmen kívül hagyta, érdemi válasz rá nem érkezett. A Magyar Polgári Párt (MPP) szerint a temetőfoglalás többszörösen törvénytelen, mivel a magyarországi román és romániai magyar hadisírok jogi helyzetéről 2008-ban létrejött államközi megállapodást Románia ezzel súlyosan megsértette. A párt szerint ez is tükrözi a tényt, hogy Románia nem jogállam.
Csíkszentmárton polgármestere, Gergely András ,,történelemgyártásnak” minősítette a történteket, hiszen a közel 600 Úzvölgyében nyugvó katona között a korabeli helyrajzok szerint nincs román katona elhelyezve. Román hatóságok évek óta próbálják az ellenkezőjét igazolni, azonban azokról a csontokról, amelyeket 2019-ben vizsgáltak a laborvizsgálat végére az derült ki, hogy állati eredetűek. Gergely András úgy véli a történtek egy szimbolikus borstörés a magyarok orra alá, hiszen ha román haditemetőt szerettek volna létrehozni megkereshették volna a harcok során elesett katonák sírjait és ugyanebből a pénzből egy másik temetőt hozhattak volna létre. A polgármester szerint ennek az az oka, hogy román részről egyszerűbb volt a magyar fennhatóság által gondozott temetőbe parcellákat kialakítani, mint újat létesíteni. Egy előzetes megkeresés esetén lehetett volna civilizált megoldást találni, de ez nem történt meg.
2019. júniusában ortodox szertartás keretein belül tervezték felavatni a kereszteket. Az esemény főszervezője Mihai Tîrnoveanu volt, a román nacionalista Nemzet Útja Egyesület vezetője, aki nevét a székely zászló és himnusz használatának korlátozása, illetve betiltása kapcsán ismerhetjük. A felavatás megakadályozása érdekében több tucat magyar élőláncot alkotva imádkozott a keresztek körül. Több száz román gyűlt össze, jelentős rendőri jelenlét mellett. Tîrnoveanu a beszédében ami a temető előtt hangzott el hangsúlyozta, hogy még a ,,piros-fehér-zöld lánc” semakadályozhatja meg a temetőbe jutásukat. Ez feltüzelte a román tömeget, akik fejvesztve rohantak a temető kerítésének, tönkretéve azt és a székelykaput bejutottak a sírkertbe az imádkozó magyarok közé, ahol több fakeresztet megrongáltak. Magyarellenes és nacionalista sorokat skandálva és a román zászlót lengetve felmásztak a Dormánfalva által állított ortodox betonkeresztre, a vandalizmus közben a rendőrök tehetetlenek voltak.
Az EuroNews a következőről tudósított: ,,A jelentős rendőri jelenlét megelőzte a komolyabb fizikai erőszak kialakulását, de ez a helyi incidens hamar nemzeti hírré vált, ugyanis Romániában az elmúlt évtizedekben nem jegyeztek ehhez hasonló nemzetiségek közti konfliktust.” - ez az eset azonban elindított egy diplomáciai konfliktust Magyarország és Románia között.
Szijjártó Péter külgazdasági- és külügyminiszter felszólította a román nagykövetet, hogy határolódjon el a történtektől, de a meghívás ellenére a nagykövet nem jelent meg a minisztériumban, ami a külügy szerint eddig példátlan volt a diplomáciában. Magyarország továbbá azt is állítja, hogy a román hatóságok nem akadályozták meg az incidenst, habár a romániai bíróság bűnügyi nyomozást indított a kaput megrongálókkal szemben.
Ezt követően a románok nem nyugodva, még tovább mentek: júliusban kérvényt nyújtottak be a kultúráért felelős miniszternek, hogy műalkotásnak nyilvánítsa a kisajátított román parcellákat. Ezt a miniszter jóvá is hagyta.
Szijjártó Péter 2019. októberében Aradra látogatott, ahol egy beszéde során említést tett a történetekre: ,,Főleg azt várjuk a román kormánytól, hogy akadályozza meg a további provokációkat” – ezzel arra utalt, hogy a román nacionalista szervezetek október 25-re, ami Romániában a Hősök Napja újabb megemlékezést hirdettek meg Úzvölgyébe. A megemlékezésre készülődve az Ortodox Testvériség egyesülettől az is elhangzott, hogy azért lelkesítik minden szimpatizánsukat hogy elmenjenek a megemlékezésre Úzvölgyében, hogy ,,Erősítsék meg a román jelenlétet egy olyan térségben, ahol a magyar szélsőségesek a románoknak még csak a belépést sem engedélyezik, annak ellenére, hogy ezt az országot Romániának hívják.”
A román miniszterelnök Viorica Dăncilă azt nyilatkozta, hogy kormányával olyan megoldást keresnek, ami mind a román, mind a magyar közösség számára elfogadható. Erre egy lehetséges forgatókönyv szerinte, hogy a védelmi minisztérium átvegye Csíkszentmártontól a temető kezelését, arra hivatkozva, hogy megőrizzék annak nemzetközi jellegét, illetve hogy mindenki szabadon megemlékezhessen hőseiről és azokról, akik ,,életüket adták a román nép szabadságának, méltóságának és területi egységének védelmében.” Ez a közlemény szintén nagy felháborodást keltett a magyar közösségben. Nem sokkal később a védelmi tárca elő is készítette a memorandumot, amelyben kéri a katonatemető gondozásának hivatalos átvételét a kormánytól. ,,A temető gondozásának feladatát átvevő minisztériumi struktúrák biztosítani fogják minden országnak a jogot, hogy megemlékezzenek a harcban elesett és ott eltemetett hőseikről” – mondta Gabriel Les, védelmi miniszter.
Az igazságtételre napjainkig várni kellett: 2022. márciusában született az ítélet, miszerint nem a román hatóságokat, hanem továbbra is Csíkszentmártont illeti a tulajdon- és gondozás joga. A román nacionalisták vezére nem hajlandó elfogadni a végzést, áprilisban fellebbezett és azt nyilatkozta, a betonkereszteket csak vele és követőivel együtt lehet megsemmisíteni.
A moinesti-t ügyészség továbbra sem állapított meg bűncselekményt a temetőfoglalás illetve az erőszakos behatolás kapcsán, de ez annak is tulajdonítható, hogy a történteket kivizsgáló ügyész kizárólag román tanúkat hallgatott meg. Emberi jogi aktivista szervezetek tiltakozását váltotta ki továbbá az is, hogy az ügyész nem vélte a június 6-án skandált magyarellenes jelszavakat gyűlöletre való uszításnak. ,,A román tanúk beszámolói szerint épp a jelenlévő magyar közösség képviselői viselkedtek úgy, hogy az erőszakos cselekedethez vezethetett volna, de »szerencsére« a románok nem válaszoltak a provokációra.” – holott számos videófelvétel ad tanúbizonyságot a románok erőszakos behatolásáról.
A nemzetközi sajtóban jelentek meg tudósítások, ám Nyugat-Európában aligha volt visszhangja a történteknek, inkább csak a Kelet-európai térséget foglalkoztatta. A magyar közösség körében újból bebizonyosodott, hogy kisebbségi jogaik nem érvényesülnek, a románok számos jogsértést követnek el civil- és hatósági szinten is. Románia újra és újra azt bizonyítja, hogy nem teljesíti jogállami kötelezettségeit. Ez volt hosszú idő után az első olyan etnikumok közötti konfliktus, ami tettlegességig fajult, ma is zajlanak tárgyalások testi sértés kapcsán tett feljelentések miatt.
