Annak ellenére, hogy a választók létszáma csökkenni látszik, a részvételi arány még így is elérte a 75%-ot április 10-én, szemben a 2021 júniusában tartott regionális választásokon, ahol a részvétel mindössze 34% volt. Az elnökválasztás egyértelműen meghatározza a törvényhozási választások dinamikáját. Az elnöki hatalom olyan kivételes előjogokkal rendelkezik, melyeket az elmúlt évek biztonsági és egészségügyi „fenyegetései” révén nagymértékben ki is használtak. Mindez pedig azt mutatja, hogy az első forduló eredményein érdemes elgondolkodni. Jelen cikk egy átfogó elemzést ad arra vonatkozóan, hogy melyek azok a fő tendenciák, amelyek meghatározzák a politikai spektrumot mind a jobb, mint pedig a baloldalon.
Gyors fejlődés 2017 óta
Alapvetően három összetevőjét határozhatjuk meg a mai francia politikai környezetnek: centrista blokk (Emmanuel Macron vezetésével); a jobboldali populista blokk (Marine Le Pen vezetésével); valamint a baloldali populista blokk (Jean-Luc Mélenchon vezetésével).
A centrista blokk tulajdonképp 2017-ben jött létre, amikor Emmanuel Macron megnyerte az elnökválasztás első fordulóját (24,1%). Ezt a felemelkedést elsősorban a Szocialista Párt (Parti Socialiste) beolvadásával, majd eltűnésével lehet magyarázni: és ez az, ami igazából meghatározza Emmanuel Macron centrista mozgalmát is, aki megelőzte öt évvel ezelőtt Marine Le Pen-t (21,3%). Azt a Marine Le Pent, aki egy olyan jobboldali populista blokknak a vezetője, ami kicsi, egymással rivalizáló pártokból tevődik össze (fontos itt megemlíteni Nicolas Dupont-Aignan- indulását, aki 4,7%-ot ért el 2017-ben). Jean-Luc Mélenchon akkor a szavazatok 19,58%-át kapta meg, így a baloldali blokk vezetőjévé nőtte ki magát, amit azonban jelentős számú szavazattal tudott támogatni Benoit hamon (6,36%) egyaránt.
Jobboldal: bukás, dinamika, új összetétel
Akik a leginkább hiányoznak a politikai palettából a mostani elnökválasztáson, azok a jobbközép Republikánusok (Les Républicains), akik 2017-ben François Fillon vezetésével 20,01%-ot értek el, de még így sem jutottak be a második fordulóba. 2022-ben a jobbközép blokk eltűnni látszik a francia politikából, hiszen elnökjelöltjük, Valérie Pécresse a szavazatok mindössze 4,78%-át szerezte meg! Vagyis a republikánus párti szavazók szavazatainak háromnegyede Emmanuel Macron, Marine Le Pen és Éric Zemmour között oszlott el,
Míg a Republikánusok szétestek, addig Éric Zemmour és pártja, a Visszahódítás! (Reconquête!) – mely elsősorban konzervatív és identitásalapú témákat említ– nagyszerű belépővel érkezett meg a francia politikai színtérre. A politikai dinamika tehát jobboldalról indult. Éric Zemmour pártja, melyet 2021 decemberében alapított, egy-két hónap alatt több, mint 100 ezer tagot gyűjtött maga köré, amivel Franciaország legnagyobb pártjává nőtte ki magát. Mindez azonban szembe megy az elért eredménnyel: 7% (kb. 2 450 000 szavazat).
Mivel magyarázható ez a paradoxon? A választók új összetétele egy korábbi, meglehetősen kemény erőfeszítés eredménye. Azzal, hogy Franciaországban a viták központjában egy radikális vonal volt megfigyelhető (elsősorban az identitás és a biztonság terén), Éric Zémmour Marine Le Pent helyezte előtérbe. Vagyis a Le Pen-Zemmour párbaj nem zár ki egyfajta cinkosságot sem. Emellett Éric Zemmour elsősorban a választók egy tehetősebb, műveltebb és városi rétegét szólította meg, ezzel kiegészítve Marine Le Pen szavazóbázisát. Végezetül pedig, ami talán a legfontosabb, hogy a Reconquête! megcáfolja az uralkodó „politikai korrektség” konszenzusát, és egy egészen új megosztottságot állít fel. Éric Zemmour és támogatói az „örök Franciaországban” hisznek, mely, ha a hangjától nem is, a képviselettől mindenképp meg lett fosztva. A Reconquête! ezen hagyományokat megtörő jellege az archaikus utalásokból fakad: a XX. század és politikájának elvetése feltételezi a korábbi századok részletes ismeretét, ez azonban a választók nagy részéről nem mondható el. Marine Le Pen meghatározó előnyét Éric Zemmourral szemben Francois Bousquet író azzal magyarázta, hogy ha „Zemmour jól ismeri Franciaországot, akkor Le Pen jól ismeri a franciákat”. A logikus következtetés az lenne, hogy a két jelöltnek van egy közös alapja. Legalábbis az első fordulóban sikertelenül szereplő Éric Zémmour a Rassemblement National (Nemzeti Tömörülés) jelöltjére való szavazásra szólította fel szavazótáborát.
Honnan jön a szélsőbal neve?
A politikai spektrum másik oldalát, a baloldali blokkot egy erős ideológiai zavar, valamint az Európán kívülről érkező bevándorló lakosság szavazótábor határozza meg, ahogy azt az alábbi táblázat is jól mutatja.
1. táblázat A szavazatok eloszlása a lakosság vallási megosztottsága alapján
Az 1. táblázat legfőbb mondanivalója, hogy
2. ábra Párizs és az agglomeráció. Baloldalon azok a körzetek, ahol Jean-Luc Mélenchon első helyen végzett; jobboldalon az Európán kívülről érkező 25-54 év közötti lakosság eloszlása
Az 2. ábra ugyanezt a tendenciát szemlélteti a választási térkép és a demográfiai térkép egymásra helyezésével. Az Európán kívülről érkező bevándorló lakosság elhelyezkedése nagyban lefedi azokat a területeket, ahol a szélsőbaloldal nyerni tudott.
3. ábra Az elnökválasztás első fordulójának hivatalos eredményei Seine-Saint-Denise (93) körzeteiben
A 3. ábra a Párizstól északra fekvő Seine-Saint-Denise megyét emeli ki, amely a legszembetűnőbb példáját mutatja Jean-Luc Mélenchon első fordulóban elért abszolút többségi eredményének. Ezt az eredményt azonban nem lehet a véletlennek betudni. 2021 november 25-én az Engedetlen Franciaország (La France Insoumise) jelöltje a BFM TV-nek a következőt nyilatkozta: „Elegem van abból, hogy hogyan viselkednek az országunkban a muzulmánokkal […] a muzulmánok sehol a világban sosem hagyták cserben Franciaországot, sem Monte Cassinonál, sem a provence-i partraszállásnál. Ők sosem hagyták cserben Franciaországot, míg sokan azok közül, akik kioktatják a muzulmánokat, nem mondhatják ezt el magukról.” Ez a szélsőbaloldali blokk sok esetben a franciákat hazaárulóként, míg a bevándorló lakosságot nemzeti hősként definiálja.
De ez a politikai irányvonal sem tekinthető újdonságnak. Franciaországban ezt „Terra Nova” irányvonalként ismerik, ami a Szocialista Párthoz közel álló agytrösztről kapta nevét. Az irányvonal pedig egy elméleti keretbe foglalta, hogy a baloldal hogyan nyerheti meg a választásokat: a csökkenő számú munkásosztálytól való elfordulás a „kisebbségek” irányába. Mindez már 2011-ben megtörtént. Egy évvel később, 2012-ben az elnökválasztáson pedig ennek már az eredménye is látszódott: a bevándorló lakosság szavazatainak köszönhetően a második fordulóban a szocialista François Hollande legyőzte Nicolas Sarkozyt.
De térjünk vissza 2022-höz! Jean-Luc Mélenchon a következő mottót használta a kampány során: „közös jövő”.
Jean-Luc Mélenchon üzenete az első fordulót követően azonban egyértelmű volt: egy szavazat sem kerülhet Marine Le Pen-hez az Engedetlen Franciaország szimpatizánsai közül. Miért? Vagy azért, mert ezáltal őt (Marine Le Pent) ismernék el a populista blokk vezetőjeként, vagy azért, mert a megrögzött identitás elleni küzdelem jobban közelebb hozza egymáshoz Macront és Mélenchont, mint amennyire Mélenchon ellenzi a liberalizmust. Mindent figyelembe véve úgy tűnik, hogy a párt szociális programját felülmúlja a politikai manőverezés és a multikulturális megszállottság hangsúlyozása.
A Kommunista Párt jól mutatja továbbá a francia baloldalon kialakuló zavart. Fabien Roussel az első fordulóban a szavazatok 2,28 %-át tudta megszerezni a következő klasszikus jelmondattal: „Vidám napok Franciaországban” („La France des jours heureux”). Ez a paradoxon sok mindent elárul. A kommunizmus egy forradalmi ideológiai volt, a „mozgásban lévő erők” pártjaként lehetett azonosítani, ami kíméletlen harcot vívott a liberális burzsoázia ellen. Most mindössze annyit tud csak nyújtani, hogy „visszatérnének a régi szép időkhöz”. Mindenesetre a Kommunista Párt is arra szólította fel szavazótáborát, hogy a második körben szavazzanak Macronra.
Mindez a kép azonban nem lehet teljes anélkül, hogy ne emelnénk ki Emmanuel Macron szavazóinak egy fontos tulajdonságát.
4. ábra A szavazatok megoszlása az első fordulóban Emmanuel Macron és Marine Le Pen között életkor szerinti lebontásban
Megfigyelhetjük, hogy a 18 és 60 év közötti francia szavazók Marine Le Pen-re szavaztak nagyobb részben, és nem Emmanuel Macronra. Mindez megváltozik a 60-69 éves korosztály, és még inkább a 70 év és afölötti korosztály esetében. Ha szem előtt tartjuk, hogy a második fordulóra Emmanuel Macron és Jean-Luc Mélenchon közeledtek egymáshoz, akkor két, nagyon különböző eszköz kölcsönhatását figyelhetjük meg. Egyrészt Emmanuel Macron az idősebb generáció tömeges támogatását élvezi, másrészt Jean-Luc Mélenchon a nem Európából érkező bevándorló lakosság körében népszerű. A baloldal és a centrum e szövetsége mindezek fényében a jövőben egy nagy változáson mehet keresztül: a liberális „baby-boom” generáció átadja helyét az Európán kívülről érkező, növekvő számú bevándorló lakosság számára.
